Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szinyei Merse Anna: A nagybányai festészet plein air előzményei

ve a hollandoknál is közvetlenebb analógiát nyújthatott festőinknek /. Guthrie, J. Lavery vagy E. A. Walton képeiben.

42 Budapestre csupán az 1902-i tavaszi tárlatra jutott el az utóbbi festő egyik szép plein air képe, melyet szerencsésen rögtön meg is vettek a múzeumnak

43 és amely a magyar törekvésekkel rokon felfogást mutat. A müncheniek azonban már 1890-ben meghívták az egész csoportot a nemzetközi kiállításra, és a több mint 80 képpel felvonuló 19 skót festő a kontinensen itt aratta első átütő sikerét. Amikor pedig 1893-ban megalakult a müncheni Szecesszió, közülük tizenhármán azonnal levelező tagok lettek. Ahogy korábban a hollandokért, a német kritika most már egyre inkább a skótokért lelkesedett: díjakat adtak nekik és a Neue Pinakothek számára is vettek tőlük képeket. így került például az 189l-es Jahresausstellungról megvételre W. Scott of Oldham egyik főműve, az 1882 körül festett Fürdőhely. Cockburnspath-ban, Guthrie műterme köré gyülekezve nyaranta ők is gyakorolták a plein air művésztelepi munkát, de előtte szinte mindnyájan megfordultak Párizsban és Németalföldön. Valamivel korábban mint a magyarok, az ő stílusfejlődésük is a naturalizmusból haladt a napsütötte plein airen át, némelykor egész az impresszionizmusig. Hasonló utat járt be az angol G. Clausen, akinek kertkapuban álló leányalakja 1889-ből egész közeli rokona Grünwald Áhítatának: szépen jelzi azt a lelkesedést, mely szinte minden akkori fiatal brit festőt Bastien-Lepage követőjévé tett. Clausen II. osztályú aranyérmet nyert az 1889-i párizsi világkiállításon melyet Ferenczy, Grünwald és Csók alaposan végigtanulmányozott. Ugyanott más angolokkal is bízvást találkozhattak, például a newlyni művésztelephez kapcsolódókkal, melyet 1884-ben alapított S. A. Forbes ír festő. F. Bramley már a következő évtől ott dolgozott; egy 1888-as műve Ferenczy Károly 1892-ben keletkezett Válás című képének érdekes előzménye.

44 Az ír W. Osborne vagy E. Stott, F. Bate, P. F. Maitland művészete valamilyen szempontból előzménynek tekinthető a magyarokhoz, hogy csak néhányat említsünk abból a gazdag és Európa-szerte szinte ismeretlen anyagból, melyet az újabb kutatások angol impresszionizmusként tártak fel.

45 Van aztán még egy sor olyan sokat utazó festő, akit az amerikaiak és az angolok is magukénak vallanak, mint például /. S. Sargent, Monet jó ismerőse. A franciáknál valamivel erősebb színvilágú, nagyvonalú impresszionizmusa feltétlenül bátorítólag hathatott fiataljainkra, ha láthatták egyáltalán a képeit. A skandinávok intenzív franciaországi kapcsolatait jól jellemzi az a tény, hogy a svédek például az 1880-as években saját művészteleppel rendelkeztek Gréz-surLoing-ban, nem messze a fontainebleau-i erdőtől. Már az 1870-es évektől sokan tanultak Párizsban Léon Bonnat iskolájában, később a Julian-akadémián, vagy Colarossinál. Korán megismerkedtek az impresszionistákkal, 1885-ben néhányan együtt állítottak ki velük Georges Petit galériájában.

46 Természetesen a nagy nemzetközi kiállításokon is jelen voltak. A dánok legnagyobb mestere, P. S. Kroyer járult leginkább hozzá a skageni művésztelep európai híréhez.

47 1893-ban elküldte egy művét Münchenbe, a Sezession kiállítására, majd a budapesti téli tárlatra is.

48 Mind Svédországból, mind Norvégiából jártak át nyaranta Skagenbe festeni, amellett, hogy saját hazai művésztelepeik is voltak - előbbieknek Varbergben, utóbbiaknak Fleskumban. Az itt dolgozó norvégok közül érdemes talán kiemelnünk E. Werenskiold nevét, aki egy évtizeddel korábban járt be hasonló utat, mint a magyarok. Előbb a müncheni akadémián tanult, de Leiblért lelkesedett, majd Párizsba ment, ahol szerencséjére még tanúja lehetett az impresszionisták kiállításai körül fellángolt vitáknak. O maga is lelkesen írt róluk 1882ben - elsőként a skandinávok közül - egy cikket,

49 de nem volt elég bátor ahhoz, hogy követőjükké váljék. Inkább a naturalisztikus plein air vonalához csatlakozott. A naturalizmus gyöngyházasan ragyogó szürkékre alapozó ága, vagy tragikus hangulatú, szociálisan elkötelezett tendenciája a skandináv népek művészetében kevésbé nyert polgárjogot, mint az például a belgáknál tapasztalható. Az északiak zömmel az éles, erős fények, tiszta színek kedvelői lettek, talán ez is magyarázza, hogy csak igen kevesen asszimilálták a párizsi élményként megtapasztalt impresszionizmust. Még leginkább a finnországi svéd V. Westerholm volt az, aki Monet követőjévé vált. 1886-ban Onningebyben, Aland szigetén alapított művésztelepet, ahol nemcsak nyáron, de télen is folyt munka. Az északról származó festők mindnyájan azzal a célkitűzéssel tértek vissza hazájukba, hogy ott - párizsi tapasztalataikat is felhasználva - megalapozzák és felvirágoztassák saját nemzeti festészetüket - e gondolat teljesen megegyezett a nagybányaiakéval. Említhetnénk még jó néhány skandináv nevet, melylyel a magyarok bizonyára találkoztak valamerre Európában. Itthon azonban csak századunk első évtizedében lehetett velük megismerkedni, amikor többek között a finn A. Gallen-Kallela, a svéd A. Zorn, vagy a norvég G. Stenersen egy-egy képe a műcsarnoki kiállításokról múzeumi tulajdonba kerülhetett.

50 Autonóm, erős egyéniségek művei - inkább párhuzamos eredmények, mint előzmények a magyar képekhez. Az orosz festők némelyike ezzel szemben akár mintát is szolgáltathatott volna a nagybányaiak fejlődéséhez. Nem vagyunk azonban bizonyosak, láthatták-e egyáltalán az újabb irányzatokhoz sorolható műveiket, Pestre és Münchenbe ugyanis főként a történeti- és életképeiket küldték el. Pedig az oroszoknak - még a peredvizsnyikeknek is - megvoltak a maguk párizsi kapcsolataik, melyek korábban V. D. PolenovnáX és /. /. Repinnél, később V. A. Szerovnái és K. A. Korovinnél tanulmányutakat, vagy akár hosszabb kinttartózkodást jelentettek. A nehéz sorsú J. J. Levitán ellenben csak közvetve: tanára, Polenov által, valamint a Tretyakovgyűjtemény barbizoni anyagának másolásán keresztül ismerkedhetett a plein air festészettel. Mivel azonban mindez Európa-szerte „a levegőben volt" és a szülőhaza és népe reális ábrázolásának igénye Oroszországban is egybeesett a kinti megvilágításban megfigyelt színértékek gondos visszaadásával, az orosz festők is érdekes eredményeket értek el e téren. Repin életműve