Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szinyei Merse Anna: A nagybányai festészet plein air előzményei

egymagában is jól illusztrálja a műtermi, komorabb színezésű realizmusból, a fény-itatta szobabelsők naturalizmusán keresztül a természetes reflexek, vibráló fény-árnyékok által felbontott színfoltokig érkező századvégi festő jellegzetes útját.

51 A lengyeleknél érdekes módon sokkal kevésbé mutatható ki a következetes plein air. Az 1870 és 90 között Münchenben élő lengyel kolónia a magyaroknál engedelmesebben alkalmazkodott a historizáló, majd realisztikus irányban terjeszkedő helyi művészetideálhoz, legfeljebb az id. E. Schleich által közvetített paysage intime fogta meg némelyiküket (R. Kochanowski). Még a sokat utazó, Rómában és Párizsban is többször megforduló A. Gierymski is épp csak érintkezett a plein airrel. A nagybányaiakkal nagyjából egy generációhoz tartozó, ám Münchenhez nem kapcsolódó /. Pankiewicz és W. Podkowinski varsói és szentpétervári előtanulmányok után érkezett Párizsba, megnézték az 1889-i világkiállítást és végre ők lettek azok, akik hazájuk felé közvetítették az újabb természetszemléletet. Különösen Podkowinskinél figyelhető meg a hazatérte után, a 90-es évek elején festett képeken egy olyan előrehaladott impresszionizmus, mellyel jóval megelőzte magyarjainkat. A századfordulóra azonban, mint legtöbb honfitársa, ő is a szimbolizmusban találta meg igazi énjét. A lengyelekhez hasonlóan a cseheknél is meglehetősen későn keletkeztek valódi plein air képek. 1896 körüli eredményeik valamelyes késést mutatnak északi vagy déli szomszédaikhoz képest, és csak a 20. század elejére, A. Slavtcek és A. Hudecek munkáiban értek el a valódi oldottsághoz, vagy a villódzó felületi fényjátékokhoz. A délszlávok is általában századunk első két évtizedében követték az impresszionizmust, de közülük a szlovének feltétlenül kiemelendők, hiszen több szálon is érintkeztek a magyarokkal - még ha nem is hatottak egymásra.

52 Jurij Subie 1881-ben ment bécsi tanulmányok után Párizsba, ahol plein air vázlatokat festett, de monumentális megbízatásai miatt - többek között Munkácsy segédje volt a Krisztus keresztrefeszítése című képénél, valamint a bécsi KunsthistoW. Podkowinski: Gyermekek kertben, 1892 W. Podkowinski: Kinder im Garten / Children in the Garden. 1892 (Varsó, Múzeum Narodówe. Repr.) 1.1. Repin: Tolsztoj olvas a fa alatt, 1891 I. I. Rcpin: Lesender Tolstoj unter dem Baum / Tolstoy Resting in the Woods. 1891 (Moszkva, Tretyakovszkaja Galerija. Repr.) risches Museum falképénél - megszakadt ez az érdeklődése. Ivana Kobilca és Ferdo Vésel a naturalisztikus fényfestés hívei voltak, nem messze Hollósy vonalától. Kisebb alkotótehetség, de hasonlóan jó tanár volt Anton Azbe, aki 1891-ben nyitotta meg magán festőiskoláját Münchenben. Hollósynál jóval kevésbé jelentékeny életművel büszkélkedhetett, de később híressé vált orosz növendékei - Kandinszkij, Javlenszkij és Grabar - révén neve sokkal szélesebb körben ismert. Hollósyhoz főként magyarok, németek, angolszászok, lengyelek jártak. Az időnként a százas létszámot is megközelítő Azbe-iskolát elsősorban szlávok: oroszok, lengyelek, csehek, délszlávok látogatták, néhány amerikai mellett azonban magyar tanítványai is voltak. Köztük nem egy előbb Azbe, majd Hollósy iskolájában tanult vagy fordítva. Érdekes lenne kinyomozni, Aibe tanítványai közül vajon melyik későbbi nagybányai mester hallott a szlovén tanár meglepően modern tanítási elveiről, melyeket az úgy alakított ki az 1890-es években (valószínűleg a vége felé), hogy csupán Münchenben, a nagy nemzetközi kiállításokon, valamint egyszer Velencében volt módja eredeti francia impresszionizmust tanulmányozni. A korrigálásban 1898 és 1900 között besegítő I. Grabar jegyezte fel, hogy Azbe „hallgatóitól megkövetelte, hogy a színeket ne keverjék palettájukon, hanem tiszta színeket vigyenek fel a vászonra, amelyek csak a szemben egyesülnek egész tónusban. Azbe úgy tartotta, hogy a tiszta színek