Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szinyei Merse Anna: A nagybányai festészet plein air előzményei

P. A. J. Dagnan-Bouveret: Lovak az itatónál, 1884 P. A. J. Dagnan-Bouveret: Pferde an der Tränke, 1884 Horses at the Watering Trough. 1884 (Cluimbéry, Musée d'Art et Histoire. Repr.) nem érdemelten - elhalványult hírű művész, a hetvenes évek közepétől 1884-ben fiatalon bekövetkezett haláláig egyik legtöbbet vitatott értéke és ígérete volt a francia művészetnek ... Életnagyságú alakos falusi életképeinek felfogásában egy Millet-szerű lélek meleg, bensőséges költészete tükröződött, festői törekvéseiben pedig az a szándék, hogy az úgynevezett szürke plein air világítás mindentláthatóságában a részleteket az atmoszférikus egésszel, a holbeini rajzot és formát a levegős tónus és szín modern követelményeivel összhangba juttassa. Bastien-Lepage művészetét München két ízben csodálta: 1883-ban a Le mendiant és 1887ben [sic!] La pauvre fauvette című plein airjét és néhány arcképét. Hollósy látta az előbbit, mielőtt a Tengerihántást megfestette; az 1887-i kollekciót fiatalabb barátai is látták s aki közülük az 1889-i párizsi világkiállításra kijutott, főbb műveinek majdnem teljes gyűjteményét tanulmányozhatta ott. Neve fogalom volt akkor, képeiben a természetet magát s a természetfestés legnagyobb diadalát látták. Rajta kívül még fiatalabb iránytársa, Dagnan-Bouveret lágyabb, színesebb, néha édesbe hajló festészetének a hatásnyomait több akkori magyar képen megtalálhatjuk."

27 A müncheni nemzetközi kiállításokon egyébként már 1869-től kezdve rendszeresen láthatók voltak barbizoni képek, többek között Jules Breton és Henri Fantin-Latour társaságában. Bastien-Lepage pedig Réti állításával szemben - még egy harmadik alkalommal, 1891-ben is feltűnt két festményével.

28 Ugyanekkor két Courbet, két Boudin, egy Puvis de Chavannes - és óriási újdonságként hét Manet-, négy Monet- és három Sisley-mű képviselte a franciákat. Ez azonban ritka kivételnek számított, és az életrajzi adatok összevetésével nem is lehetünk biztosak benne, hogy a későbbi nagybányai mesterek látták-e egyáltalán - a többnyire Münchenben élők kivételével - e tárlatokat. Réti nem győzte cáfolni Nagybánya „magyar Barbizonként" történő beállítását, kimutatva a generációs eltéréseket. Azt azonban ő is, és a teljes idevonatkozó szakirodalom is hangsúlyozta, mennyire megszabta a művészek indulását az a tény, hogy nem találkozhattak közvetlenül az impresszionisták igazán újító műveivel. Az olyan ritka alkalmakkor, mint például Manet 1884-es párizsi retrospektív kiállítása idején, sajnos még egyikük sem tartózkodott a városban. Bár a párizsi kiállításokon Manet, Degas vagy más impresszionisták egy-két képe a magyarok kintléte idején is látható volt, ez csak epizódjellegű volt és ahogyan Csók is emlékezett rá, észrevétlen maradt az érdektelen középszer mindent elborító tömegében. A nagy egyéniségek mellett rengeteg kisebb tehetség özönlötte el Párizst, a művészek Mekkáját, ahol csak néhány szerencsés beavatott juthatott az izgalmakat hozó tűzfészkek közelébe. Csupán áttételesen, a merész világlátást könnyebben befogadhatóvá lágyító kisebb mesterek közvetítésével nyerhettek bepillantást a festészettörténetet döntően befolyásoló folyamatba, így az a sajátos helyzet állott elő, hogy megismerték az előkészítő (Barbizon) és az eredményeket felhígító (naturalisztikus plein air) fázisokat, viszont sokáig rejtve maradt előttük a csúcspont bátor sokfélesége. E fáziskésésnek köszönhető, hogy az egyes országokban egyedileg kifejlesztett új kifejezésmód aztán különbözőképpen rímelt az általános tendenciákra. Magának a francia festészetnek az 1870-1890-es években virágzó stíluspluralizmusa is többféle megoldást kínált a művészet megújításához. Ott volt például a nagy impresszionisták árnyékában kevés figyelemre méltatott Frédéric Bazille 1868-69 körüli munkáinak erőteljes, kissé kemény színvilága - némelyikük valódi előzménynek számít a mi Ferenczynk és társainak egyes képeihez. Ugyanígy Gustave Caillebotte fürdőzőinek, vagy evezőseinek zöld-lila-kék harmóniái. Mindkettőjük meglepően gazdag életművét csak mostanság rekonstruálták nagyszabású kiállításokon. Vagy mondjuk A. Monticelli káprázatos mesevilágának néhány darabja is érdekes lehetett akkoriban, alak és táj teljes egységével. A realisták közül L. Lhermitte neve éppúgy nem merül fel Rétinél, mint J-F. Raffaellié, holott a naturalizmushoz vezető úton helyezkedtek el, és a fiatal magyarok biztosan felfigyeltek rájuk. Még inkább rokonvonulatot képeznek J-Ch. Cazin és J-A. Muenier plein air-naturalista képei, melyek talán Bastien-Lepage-nál, vagy Dagnan-Bouveret-nél is közelebb állnak festőink korai periódusának áhítatos természetimádatához.

29 A másfajta kultúrkört és hagyományt Párizsba magukkal vivő külföldi művészek szintén hozzájárultak egyébként a sokszínűséghez - gondoljunk csak a francia fővárosban működő skandináv, olasz vagy kelet-európai festők más-más karakterű