Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szinyei Merse Anna: A nagybányai festészet plein air előzményei

T. Verstraete: Tavaszkor, 1889-90 T. Verstraete: Frühling in Schoore, Zeeland / Spring in Schoore, Zeeland. 1889-90 (Tournai. Musée des Beaux-Arts. Repr.) ekkori munkáira. Mindezekből elég sok egyébként a müncheni és budapesti kiállításokra is eljutott. A franciákhoz több szálon is kötődő hollandok és belgák meglepően nagy számban képviseltették magukat Budapesten. A Műcsarnok belgiumi jó kapcsolatai 1880-tól datálódnak, amikor Budapest és Brüsszel közös jótékony célú kiállítást rendezett a magyar árvízkárosultak és a belga bányaszerencsétlenség kárvallottai javára. 1881-től rendszeresen visszatérő vendég lett képeivel T. Verstraete, }. Vérhas, F. van Leemputten, F. Courtens, E. Claus. Egy-két alkalommal A. Stevens, ]

'.-T. Coosemans, F. Gaillard, C. Meunier, H. van de Velde és F. Khnopff művei is láthatóak voltak. A múzeum számára 1889-ben megvásárolt Leemputtenkép

30 naturalista tanulságokkal szolgált a magyaroknak. Az 1891-es téli kiállításon megszerzett Courtens-mű

31 viszont, mely előtte két évvel Párizsban aranyérmet nyert, a franciás könnyedségű, impresszionisztikus látásmód virtuóz példája. A sokfajta érdeklődés mindvégig nyomon követhető volt akkoriban a belgáknál és aki magyar találkozott műveikkel, bizonyára nem vonhatta ki magát hatásuk alól. Legkorábbi művésztelepük, a Brüsszel-közeli Tervueren az 1860-as évek közepétől virágzott. Irányadó mesterük a Barbizont megjárt Fi. Boulenger volt. O is tagja volt az 1868-ban Brüsszelben alapított Société Libre des Beaux Arts-nak, mely a konvencióval harcba szálló friss erőket tömörítette, az új természet-interpretáció egyéni útjainak létjogosultságát hirdetve.

32 Az Antwerpentől északnyugatra fekvő Kalmthoutban működő művésztelep viszont a szürkés tónusok túlsúlyáról vált híressé. Ide járt ki eleinte az a Verstraete, akinek fojtott színvilágú és melankolikus, sőt olykor tragikus szemléletű plein air naturalizmusa 188l-es bemutatkozása óta kedveltté vált Budapesten. Az 1882-i ősz tárlatról megvásárolták egy alkonyi képét.

33 1 8 8 6 és 93 között - 1890 kivételével - minden évben küldött műveket a Műcsarnokba. A katalógus-reprodukciók segítségével sikerült azonosítani egyik ritka derűs hangulatú, levegős főművét, melyet a legközvetlenebb Nagybányaelőzménynek tekinthetünk és csak sajnálhatjuk, hogy nem ez került magyar múzeumi tulajdonba. Verstraete ugyanis röviddel keletkezése után, az 1889-90-i téli kiállításra küldte Tavaszkor című képét Budapestre, melyet később a neves brüszszeli műgyűjtő, Van Cutsem vásárolt meg, aki aztán teljes gyűjteményét Tournai város múzeumának ajándékozta.

34 A harmadik flandriai művésztelep a Dendermonde (Termonde) városában 1865-től működő,/. Roussels és I. Meyers-vezette festőakadémia köré szerveződött. Itt működött ifjúkorában a város szülötte, F. Courtens és itt vált sok más művész is a francia iránytól egyre inkább különböző, autonóm impresszionistává. A belga művésztelepek azonban olyannyira nyitottak voltak, hogy a további művész-csoportosulásoknak sem álltak útjába. Az 1884-ben Les Vingt (Húszak) néven létrejött társaság a belga művészeti élet további modernizálásával, a híres belga luminizmus támogatásával szerzett érdemeket.

35 Akár e húsz művész, akár a velük párhuzamosan működő festők műveinek sorát szemléljük, számos olyan törekvésre figyelhetünk fel, mely valamiképp rokon vonulatot képez a nagybányai csoport korábbi vagy későbbi tevékenységével. Leginkább G. Strydonck, H. Evenepoel, E. Carpentier vagy a korai E. Claus oeuvre-jében találunk analóg érdeklődésre. De G. Lemmen, T. Rysselberghe vagy más neoimpresszionisták egyes képeinek a franciákat túlszárnyaló színessége az olyan ritka magyar próbálkozáshoz is kulcsot adhat, mint Iványi Griinwald Ruhaszárításának divizionizmusa. Hollandiában a hágai iskola művészeit saját nemzeti hagyományaik és barbizoni kirándulásaik tapasztalatai vezették el a realisztikus atmoszférafestéshez, majd a színesebb plein airhez. A Hollandiában rendszeresen megrendezett Elő művészek kiállításán már 1844-ben