Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szinyei Merse Anna: A nagybányai festészet plein air előzményei

Strobentz Frigyes: Séta. 1894 Frigyes Strobentz: Spaziergang / Walk. 1894 (MNG) Magyar-Mannheimer Gusztáv szenvedélyes koloristaként már 1887-es Büntetés című festményével a plein air közelébe jutott. Sajátos kettősség hatja át e korai művét, melynek sok rokonát ismerhetjük a müncheni, sőt néha már a pesti kiállítási katalógusokból is, mint például Vastagh Géza némely képét, amelyeken a novellisztikus tartalom valószerűségre törekvő tájszemlélettel párosul. A széteső kompozícióban egymás mellé zsúfolt, élénk színfoltok azonban nem szerveződnek öntörvényű képi egységbe: a plein air levegőtónusa, mindent átjáró atmoszférája egyelőre még nehéz feladatot jelentett a festő számára. Később sikerült ezt a problémát is megoldania, úgyhogy nemegyszer impresszionisztikus könnyedséggel, majd expresszív feszültséggel telített, élő festői felületeket hozott létre. Az 1886os műcsarnoki őszi kiállítás katalógusában reprodukált Eke című képének tanúsága szerint rendkívüli egyszerűséggel, visszafogottan is tudott festeni. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható, 1893-as külvárosi tája pedig meglepően modern hatású. Bár ő is a MIENK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) alapító tagja volt, nem mutat szorosabb kapcsolódást a nagybányaiakhoz. De mindenképpen a rokon vonulathoz, korai képeivel pedig az előzményekhez tartozik. Nagyjából ez mondható el Strobentz Frigyesről is, akihez Ferenczy Károlyt baráti kapcsolat fűzött már 1893-as müncheni tartózkodásától kezdve.

13 1886-os, Gyümölcsösben című képével szép sikert aratott mind Münchenben, mind a két évvel későbbi pesti műcsarnoki bemutatón. A jelenleg lappangó festmény

16 a Bastien-Lepage hatására festett nagyszámú kép egyike, mely mind Magyar-Mannheimerre, mind Zemplényire és a többi münchenire bátorítólag hathatott. Franciaországi tanulmányútja aztán végképp felszabadította látásmódját. A dachaui művésztelepen is megbecsült festő egy 1894-es kitűnő festménye, a Séta mutatja talán a legérzékenyebben azt az érdeklődést, mely épp ezidőtől kezdve nem egy későbbi nagybányai művésznek is központi problémája volt: a figura és a táj szoros kapcsolatát. Strobentz itt jóval megelőzte társait. Művén az alkonyi derengésben mindent beborítanak a lila és zöld reflexek: a nagyvonalúan, szélesen kezelt természeti környezettel szervesen együtt él a világos ruhás leány. Iványi Grünwald három évvel későbbi rokonszellemű képe, a Nő vízparton sokkal szegényesebb festői eszközökkel él és hangulata is szimplább. Strobentz későbbi munkásságából is említhetnénk nem egy párhuzamot némelyik nagybányaival, teljes életműve azonban - kevés ismert művéből megítélve aránylag egyenetlennek tűnik. Mind Réti, mind Csók emlékezéseiben fel-fel tűnnek a müncheni magyarok nevei, akikkel egy időben éltek és alkottak a zsibongó bajor művészvárosban. Ezek a festők természetesen a pesti Műcsarnok kiállítási katalógusaiban, majd a múzeumok leltárkönyveiben is szerepelnek, mégsem lett mindegyikük olyan híres, mint a nagybányaiak. Karcsay Lajos nevéről például csak az 1880-as években olvashatunk, pedig némelyik kompozíciójának gondolata, az ablakból beszűrődő fénypászmák által szélesen megvilágított figurák kezelése nem esett messzire Hollósyétól. Ekkoriban Balló Ede is festett ilyesmit, mint az 1888-as őszi tárlaton bemutatott Várakozás című képe illusztrálja. A Munkácsy-ösztöndíjat Csók István ellenében elnyert Halmi Artúrban, vagy akár Dudits Andorban is hasonló érdeklődés fedezhető fel, csak épp ők erősebben keresték a közönség kegyeit és ezért mosolygósabbra, vagy anekdotikusabbra sikeredtek műveik. Pataky László szociális érzékenysége drámaibb hangsúlyt adott képeinek, nem véletlen, hogy Munkácsy is felfigyelt rá. 1886-os Virrasztás című képe a Hollósy-féle fénykutatás egyik legerőteljesebb rokonává teszi. Diener Dénes József már 1901-ben érdekesen magyarázta az 1890 körül mindenütt elterjedt világos festés különös karakterét: „A plein air festés különben sajátságos úton jutott el hozzánk. Amikor festőink a nyolcvanas évek végén figyelmessé lettek rája, már nemcsak minálunk feledték el, hogy tulajdonkép mi is volt ez a festés legelső plein air festőnknél, Szinyei Merse Pálnál, de már Párizsban is elfeledték, hogy mi volt a megalkotójánál, Manetnél. A helyett hogy - úgy mint az impresszionisták - a fénynek sokféle dolgon-tárgyon való játékát festették és vibráló sugárzássá formálták volna, csak a verőfényes nappali világosságot festették. Mivel pedig ez a világosság legtisztábban a fehér holmin látszik: a fehér ruha, fehér fal, fehér kendő a képeken egyszerre nagyon kedveltté lett. Hogy pedig a verőfény-hatás jobban kidomborodjék: vagy fekete, vagy feketés kék szalagot, kötényt, szoknyát, vagy sötétzöld hátteret adtak melléjük a kontraszthatás kedvéért."

17 Lényegében ilyesmiről van szó Ferenczy Károly nemrég felbukkant 189l-es festményén, A plakátumok előttön is.

18 Majd így folytatta a kritikus: „Mivel azonban a napsugár a szabadban mégis csak vibrál, mivel azonkívül már nem a napfényre vágyakoztak, hanem csak a világosságára, a jeleneteket valami olyan nagyon világos belső helyiségbe tették át, amelyben a fény szinte tejszerűen