Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szinyei Merse Anna: A nagybányai festészet plein air előzményei

- a nagybányai mesterek valószínűleg találkozhattak felkészülésük és kiteljesedésük évei alatt.

2 Már a hazai környezet komolyabb vizsgálatakor kiderül, hogy a fiatal festőnövendékek a budapesti Műcsarnok kiállításain igenis láthattak olyan magyar és külföldi képeket, amelyeket a kutatás mai állása szerint bátran az előzmények közé sorolhatunk. Az itthon is megismerhető művek valószínűleg csak átmeneti hatást gyakoroltak a pályakezdőkre, hiszen külföldi tanulmányaik vagy utazásaik alatt már sokkal tudatosabban néztek körül. Az indulás élményei azonban, a fiatalság türelmetlensége és az elődök szokásos elutasítása mellett is, feltétlen hathattak rájuk. Csók István lelkesen beszámol arról, hogy milyen nagy élményt - „az első, hatalmas, művészi kinyilatkoztatást" - jelentette a Mintarajziskolát ímmel-ámmal látogató 18 éves diák számára 1883-ban két mű: „Szinyei Merse Pál kiállította a Műcsarnokban a Pacsirtát meg a Majálist. Azóta mindenki tudja, mit jelentenek e képek: amit maga Szinyei a magyar műtörténelemben. Azért is csak a hatásról írok, amit rám tettek a sötétség, korcsmák, rongyos alakok festésének korszakában e napsugárral, vérrel izzó színek, mikkel Szinyei hiába iparkodott meggyőzni korát. Bevallom őszintén, először meghökkentem, aztán bosszankodtam, tán azért, mert később se mertem bevallani magamnak, hogy tetszik, sőt el vagyok ragadtatva, Vissza-visszatértem s igyekeztem megértetni magammal, miért nem e szellemben tanítanak engem s miért tetszik Szinyei mindjobban, dacára, hogy másként fest mint ahogyan illenék. Ez a búzavetés - ezek a bárányfelhők! Meg voltam zavarodva. Eredmény: egyáltalán nem jártam be többé az iskolába".

3 Egy másik írásában Csók István azt is elmondja, hogyan örvendeztette meg rajongásával 1896-ban a millenáris kiállításon személyesen is megismert Szinyei Merse Pált: „Felejthetetlen élmény volt ez számomra, írta Csók -, és mikor évek múlva már senki sem emlegette azokat, én még mindig beszéltem róluk, de hiába tudakozódtam, senki sem tudta, hogy hova kerültek".

4 Bár még a millenniumi tárlaton is aránylag kevés Szinyei-festmény volt látható, az a néhány főmű olyan mértékben különbözött a hatalmas képáradat különféle törekvéseitől, hogy teljesen érthető a fiatalok Szinyei iránti lelkesedése. Mint több írásuk bizonyítja, ettől kezdve őt tekintették művészi ősüknek és nagyon sokat jelentett számukra a Majális és a Hóolvadás alkotójának nagybányai látogatása, főként a készülő művekről mondott őszinte bírálata. Kapcsolatuk azonban nem volt egyirányú. Nem korlátozódott a mester régi eredményeinek csodálatára, hiszen a friss erők öntudatos csoportmunkája is kiterjesztette jótékony hatását a közelükbe kerülőkre. A fiatalok épp azt tudták a körülbelül két évtizeddel idősebbnek nyújtani, amit az annak idején és később is a legjobban hiányolt: a rokon szemléletűek egymásra serkentőleg ható, az egyedi eredményeket meghatványozó fellépését. Réti István: A nagybányai művésztelep című könyvében meglehetősen szűkszavúan tárgyalja „a rövidmúltú magyar festészet közeli ősei"-t.

5 Bár elismeri, hogy a „figurális és tájfestészetünk ... előbb hatalmas tehetséSzinyei Merse Pál: Hóolvadás, 1884-95 Pál Szinyei Merse: Schneeschmelze / Melting Snow. 1884-95 (MNG) gek egyéni értékeivel, később szervesen és tudatosan, egész problematikájával bekapcsolódott Európa jelen művészetébe és elhelyezkedett annak szintjén",

6 amikor azonban részleteznie kellene az elődöket, csak sommás megállapításokat szentel néhányuknak. Az egész Munkácsy-irodalom talán legszebb, tömör jellemzését adja pár mondatban a mesterről. Rendkívül sokra tartja Székely Bertalant, messze fölértékelve őt a megszokotthoz képest, hiszen úgy látja, hogy „történelmi képeihez készült vázlatai - mai felfogás szerint kész képek

7 - és kisebb méretű tájképei a természetlátás igazságában, a hangulat közvetlenségében s a kifejezés bátorságában messze megelőzik nemcsak hazai és német kortársainak, de a francia impresszionizmusnak az alkotásait is. Európában akkor senki sem látott és nem is festett úgy". Mivel ma már nagyszabású kötetekben

8 és természetesen nagyon sok eredeti művel összehasonlítva tanulmányozhatók a világ festészetének hasonló tendenciái, Réti fenti megállapítását kissé elfogultnak találhatjuk, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Padi Lászlónak mindössze egy rövid bekezdést juttat, Mészöly Gézát vagy Mednyánszky Lászlót pedig meg sem említi. Réti rajongó sorai és barátjának, Thorma Jánosnak Székely iránti tanítványi tisztelete valószínűsíti, hogy jól ismerhették a mester késői, szadai tájképeit és ragyogó felhőtanulmányait. Ez utóbbiakat kivéve Székely zömmel a mélyebb tónusokat kedvelte, így ritkán fordult elő nála a napsütéses vagy legalább világosabban fénylő plein air. Széles ecsetkezelése, mélyből felvillanó színfoltjai azonban erős valóságlátásáról vallottak, s ez egyaránt visszhangra lelt Réti és Thorma művészetében. A többi nagybányainál ennek kevésbé találjuk nyomát. Paál Lászlótól az 1880-as őszi műcsarnoki kiállításon volt látható az a két erdőrészlet, melyet Munkácsy választott ki a hagyatéki árverésről Párizsban, a budapesti múzeum számára. Még ha nem is bukkanunk különösebb hatásukra, e két festményt mindenképpen ismerhette az összes fiatal nagybányai, hiszen az Országos Képtár állandó kiállítására kerültek. Korán elhunyt barbizoni mesterünk életművében azonban csak a 20.