Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Benedek Katalin: A hamisított Nagybánya

séget is, amelyek nem az övéi. Munkái középszerűsége révén éppen azoknak a mestereknek hitelét rombolja, akiktói ihletet nyert. A forgalomban lévő hamisítványok többsége a laikus vásárlók becsapására készül, ezért a szakértőknek könnyű azokat felismerni. „Márkás képek" előállítóival mindaddig találkozunk, Ziffer Sándor, hamisítvány: Utcarészlet hiddal Sándor Ziffer, gefälscht: Straße mit Brücke Sándor Ziffer, faked: View of a Street with Bridge míg van olyan közönség, amelyik nem az igazi értéket igényli. Tapasztalataink során megbizonyosodhattunk arról, hogy a sikerült hamisítványok többségét az eredeti művek egybevetésével csak részben lehet tetten érni. Ideális állapot lehetne, ha ugyanazon hamisító legkülönfélébb művészeket utánzó műveit tehetnénk egymás mellé, és természetesen a valódit is. Az alábbi néhány eset ismertetésével a korábban elkezdődött hamisítási gyakorlat jelenkori kontinuitására világítok rá: Megfigyelésem szerint Ziffer Sándort hamisítják leggyakrabban. E mázolmányok vagy a művész kedvelt képmotívumainak „felsorolásával" akarnak hatni, megerősítve egy erőtlen aláírással, vagy a nem szín-helyes reprodukcióról készítenek másolatot, a legprimitívebb esetben pedig ismeretlen, dilettáns képén tüntetik fel a festő nevét. Az 1930-as években alkotó Ziffer Sándort ereje teljében lévő' művészként ismerjük. Olyannak, akiben még elevenen él a párizsi évek hatása. Formái dinamikusak, színei erőteljesek. Képei belülről lüktetnek. Egy gyengébb reprodukció ebből nem sokat adhat vissza. A merész másoló-hamisítónak viszont jó nyersanyag. Ügyesen, látszólag körültekintően lefesti a nyomdai példányt, a vakkeretre tintával rávezeti: Ziffer Sándor, Nagybánya 1932 (Borghida István Ziffermonográfiájában csak „harmincas éveket" említ. Buzgó festőnk a hitelesség kedvéért datált is.) Mely ismérvek alapján utalható a szóban forgó olajmunka a hamisítványok tartományába? Határozatlan vonalvezetés, lazúrozást Ziffer nem használt; esetünkben a vékony lilára szürke lazúr került. A bányai mester inkább a lila felé fokozott, s nem a szürke felé tompított. Az ultramarinos lilák Ziffernél keményebbek, a fény-árnyék, lila-sárga kontrasztok erősebbek, zöldjei vitálisabbak. A festék anyagának teste és lendülete is van. Ennek egyik oka az, hogy miután feltette a színt, azon nem változtatott. A másoló a látvány visszaadására törekedett, művével kissé érzelgős-intim, a festőtől idegennek tűnő hangot ütött meg. Kompozíciós értelmezési zavarok fordulnak elő, aránytalanságok, a motívumok viszonyrendszerének helytelen megítélése. Az aláírás félszeg. Mint a táj szerelmese, a mester egyegy motívumot többször is megfestett, de arról nincsenek adataink, hogy önreplikákat készített volna.

17 Távol áll a művész formalátásától, témafelfogásától a Sík táj is. A bizonytalan és értelmetlen felépítésű olajmunka valószínűleg frissnek ható kékjének, zöldjének, sárgájának köszönhette az utólagos ügyetlen Ziffer Sándor jelzetet. Hasonlóan hamis aláírástípust követ egy bivalyos, boglyás, templomtornyos kompozíció. A későbbiekben zifferesített igénytelen mű a művész árnyékában tevékenykedő, őt utánzó Teleki Ralph szerzőségét valószínűsíti. Thorma János neve áll az arányok hiányos ismeretével dolgozó piktor alakos tájképén. Készítője a színek, vonalak expresszivitását túlfokozta; a jóízlésű mester életművében nem ismert ehhez hasonló stílusú mű. Ferenczy Károly is áldozatul esett. „Kedves Borgida úrnak kollegialitással 1904. Ferenczy K.", olvashatjuk az ajánlást a lavírozott tus technikájú képecskén. A kézírás típusa, az aláírás semmiféle hasonlatosságot nem mutatnak az eredetivel. A képtől is elkülönül, tehát utólagos, és ami a legfontosabb: nem Ferenczy Károly kezétől származik. A rossz helyesírással papírra vetett „Borgida" név ötletesen igyekszik nyomatékosítani Ferenczy Károly személyét. Az önjelölt a nagybányai művésznemzedékból választott, s oda illik a jeles művészettörténész neve. Egyetlen esetben sem egyedül az aláírás dönti el egy kép hitelességét. A gyenge tusrajzra azért kerülhetett az idegen kéztől származó, hamisítási szándékkal megfogalmazott szöveg, mert a vásárló a szerző varázslatos nevét keresi. Maga a mű csak ezután következik. A munka technikája idegen Ferenczy Károlytól. Az 1902-ben festett Márciusi est inspirálhatta az anonim alkotót, s így saját színvonalán, talán nem is önszántából hozzátett az életműhöz, Ferenczy Károly érzékenysége, zsenialitása nélkül. Durván, erőlködve megoldott „motívum-vázlatát" láthatjuk az 1902-ben kivitelezett olajképnek. A festőfejedelem neve és hagyatéka már az 1940-es és 50-es években az értékállóság garanciáját jelenthette. A Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztálya őrzi az olyan Ferenczy Károly nevével ellátott műtárgyak fotóját, melyekről fia, Ferenczy Valér 1953-ban mint hamisítványokról nyilatkozott. A fényképek között elsősorban nem egyéni képtémákkal, inkább a nagy művek szolgai másolataival találkozhatunk. Perlrott Csaba Vilmos neós korszakának egyik múzeumi szintű darabja a magántulajdonban található Kertrészlet vörös úttal. Koloritgazdag, vérbeli festőre valló olajmunka. Időben, minőségben az 1900-as évek közepe táján virágzó francia „Vadak" rokona. Bátor-