Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Benedek Katalin: A hamisított Nagybánya
radt, feltehetően lefizette a rendőrséget. 6 Tudomásunk van arról is, hogy Nagy Imre nevével szélhámoskodtak. 7 Iványi Griinwald Béla, Paál László és mások munkáiként, elegáns keretben, hamis aláírással forgalmazott értéktelen giccseket három temesvári ügynök. Részlet Miloaia Ioachim dr. múzeumigazgató nyilatkozatából: „A visszaélésekre tulajdonképpen véletlenül jöttem rá, amikor az egyik ismerős család büszkén mutatta nekem újonnan vásárolt olajfestményét, és szakértői véleményemet kérte. Megnéztem a képet és pillanatok alatt megállapítottam, hogy közönséges utánzatról van szó ... Rövidesen azt is megtudtam, hogy nem egyedülálló esetről van szó, mert fél Temesvár két kézzel kapott az olcsó festményaukción és kétezer lejes árakon nagynevű mesterek műveit szerezték meg a házhoz járó ügynököktől". 8 Más alkalommal Börtsök Samu számolt be a szatmári lap tudósítójának egy nevezetes aradi esetről. Egy fogarasi giccsfestő árulta Ferenczy Károly, állítólag a világháború idején festett vázlatait. Börtsök az aradi kiállításon látta e munkákat, s kiemelte hamis voltukat. A csalót nem tudták elítélni, mert Ferenczy Károly volt a neve, s azt vallotta: jogában áll a saját nevével bármit aláírni. 9 Egy ízben Krizsán-munkák tűntek föl K.J. szignóval. Ezeket könnyű volt felfedni, mivel a művész mindig teljes névvel írta alá műveit. A modell, Incze Gizella volt a hamisító. 10 A gazdasági válság, a nyomor hasonló, törvénybe ütköző cselekedetre kényszerített nagybányai festőket is. Jónevű budapesti alkotókat másoltak, aláírással együtt. Ügynökök felkérésére tették. Arad, Szatmár, Nagyvárad voltak a műhelyek, eladások kedvelt színterei, hiszen az itteni nagyszámú zsidó közösség mindig is komoly vásárlóerőt jelentett. Éppen ezért az anyaországból, de Bécsből is érkeztek ide kópiák, utánzatok. 11 1932-ben már képhamisító gyárat lepleztek le Nagybányán. Nagyváradon adtak hírt egy Krizsán János szignatúrájával ellátott Madonna-képről, melyet az alkotó nem hitelesített, mivel sohasem festett ilyen témát. Kövess László ügynök közvetítésével került a kép a tulajdonoshoz. Szatmáron, Kövess műkereskedésében, házkutatás alkalmával hamis Ziffer és Jándi művekre leltek. 12 Olvashatjuk Smukk Lázár szlatinai képügynök történetét is, aki lebukása után harminc hamis nagybányai képpel átszökött Csehszlovákiába. 13 A Gáli Ferenccel (François Gall) készült interjú fedi fel a nyilvánosság előtt a legnagyobb, Kolozsváron működő képhamisító üzem tevékenységét. A keretezésre beadott alkotásokat jó képességű festők lemásolták, majd más településeken forgalomba hozták. A hamis képek Grátz Herman Ausztriából származó, de 1902től Kolozsváron megtelepedett kereskedő és rámázóasztalosnál készültek. Ez a belvárosi kisüzem sok kezdő festőt is foglalkoztatott. így a remekül dolgozó Gálit, Teodor Harsia román festőt, Kovács Zoltánt, a kolozsvári képzőművészeti főiskola későbbi rektorát. Beszélgetések során megerősítették, hogy valóban másoltakhamisítottak megbízójuk részére, mert mint szegények rá voltak kényszerülve az ilyen keresetre is. Grátz segítette a festőket a külföldi tanulásban, így Gálit is. 14 Ziffer Sándor, hamisítvány: Tájrészlet híddal Sándor Ziffer, gefälscht: Landschaft mit Brücke Sándor Ziffer, faked: Landscape with Bridge Némely művészfeleség is kereskedett lemásolt és aláírt művekkel. Thormáné Kiss Margit maga látta el kézjeggyel férje hagyatékának darabjait, majd saját munkáit rangosította Thorma nevével. Az erdélyi festőtársadalom megpróbált védekezni a hamisítók ellen. 1936 nyarán Nagybányán művészszakszervezet és egyesület alakító gyűlésére hívták egybe az erdélyi magyar és román művészeket. A kezdeményezés Papp Aurél ötlete volt, de bevonták az elnökségbe a már idős Thorma Jánost is. A kétnapos kongresszuson az egyik megvitatott pont éppen a hamis műtárgyak ügye volt. A két világháború között sok magyarországi festmény került Erdélybe. A Minerva nyomda képosztálya terjesztette, részletre is. A szerző gyakran a kép hátára ragasztott papíron igazolta a mű eredetét, a vásárlók megnyugtatására. A cég vigyázott jó hírnevére, az üzlet tisztaságára, s egyben a megbízott művész hitelét is óvta. ls Századunkban, az érintett terület hamisításainak homlokterében különösen Maticska Jenő, Ziffer Sándor, Krizsán János, Hollósy Simon, Thorma János, Ferenczy Károly jól csengő neve áll. De a repertoárban felbukkan ál Nagy István-, Koszta József-, Mednyánszky László-, Jándi Dávid-, Nagy Oszkár-mű is. A képvizsgálati gyakorlatra, megérzésekre, amelyeket általában alapos kutatómunka követ, jól rímelnek George Rouault festőművész gondolatai: „A hamisítvány, bármi ügyes kidolgozású legyen is, abban mindig különbözik az eredeti képtől, hogy rossz közérzetet támaszt és holt tárgy érzetét kelti azokban, akik képesek az autentikus művel szellemi kapcsolatba lépni". 16 A hamisító bitorol olyan eszméket, olyan tehet-