Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Sümegi György: A nagybányai Berger-cukrászda asztallapja

Az István Szálló épülete. Képeslap Das Gebäude des István Hotels. Ansichtskarte The Building of István Hotel. Postcard (Mgt. I Privatbesitz I private collection) dig ezerarcú forma- és színgazdag hetivásárt, hetipiacot. 5 Váradi rajza a kisvárosnak ezt a legmozgalmasabb terré­numát, a figurák és formák változatosságát mutatja be. 3. Barta László Cséphadaróval című kompozícióján kézi, cséphadaróval történő szemcséplést mutat be, söté­ten vonalkázott, néprajzi illusztrációnak is alkalmas rajz­ban. Előadásának komor, drámai hangja s főleg témája miatt elsősorban az alföldi festészethez kapcsolódik, ezért nem illeszkedett bele a nagybányai téma-sorba. 4. Korda Vince Társasága igazi művésztársaság: szemben - magas, széles karimájú szalmakalappal a fe­jén - maga az alkotó-rajzoló, 6 pohárral a kezében. Jobbra tőle - a kép baloldalán -, ugyancsak pohárral a kezében egyik művésztársa, Jándi Dávid háromnegyed­profilos, félreforduló mellképe. 7 Jobbra, az asztalra tá­maszkodva, előrehajolva (afrikai? kínai?) maszkot, fej­szobrot tart a kezében, mutat be a társaságnak a har­madik alak, aki profilból is valószínűleg jól fölismerhe­tő: Ferenczy Béni lehet. 8 A nyilván a művészetről (vagy a kézben tartott műről) folyó diskurzus árnyas fák, a liget lombjai alatt zajlik. 5. Kmetty János Nagybányai részlete az emble­matikussá, jel-értékűvé vált, egyik legelterjedtebb és legismertebb motívumot, a református templomot mu­tatja be, 9 igen különös, nagyméretű, premier plánba ál­Szolnay Sándor: Hídon (Az asztallap részlete) Sándor Szolnay: Auf der Brücke (Teilansicht des Tisches) On the Bridge (Detail of the table top) lított kettősportréval (önarckép?) a rajz bal sarkában. A kompozíción szereplő sétáló, illetve a lovasszekéren ülő figurák hirtelen kicsinyítettsége, a radikális lépték­különbség a két szemlélődő (az alkotó műbe-helyezett pozíciója ez) s a járókelők között - kicsit a mese, az ir­realitás szférájába emeli a városképi jelenetet. 6. Schiller Géza: Mint a mesében. 1 ® Egy csoport (gyerek, férfi, kutya, szamár) korlát mögül, háttal ne­künk a várost figyeli. A téma Kmetty János rajzáéval azonos, a városkép elemei azonban Kmettynél fölis­merhetőek, Schillernél egymás mellé soroltak, elvon­tak, stilizáltak. A kissé zsúfolt kompozíció a figura fel­fogása és a stilizálás foka miatt leginkább Kádár Bélá­nak az 1920-as évek eleji munkáira emlékeztet. 7. Mundné Dömötör Gizella: Táj fákkal. Az analiti­kus kubizmus és a konstruktivizmus tanulságait föl­használó mű - az előzőhöz hasonlóan - horizontális, párhuzamos kompozíció. A fatörzsek kubusai (egyik fa-motívum Korda rajzának egy részletével azonos) mögött házsor elmosódó, geometrikusán összefogott, kubisztikus tömege áll. E mű párdarabja, vagy inkább kompozíció-előzménye a pécsi múzeumban lévő Táj fákkal című rajzának. 11 Az asztallapon szereplő Dömö­tör-mű részletezőbb, mint a pécsi, amely drámaibban, lényegretörőbben összefogott. 8. Perlrott Csaba Vilmos: Csendélet. A cézanne-i ta­nulságokat földolgozó Perlrott- csendéletek közé 12 so­rolódik. Perlrott párizsi tanulóévei (1905-06) óta szü­lető csendéletei művek különálló sorát jelentik az élet­műben. A csendélet enyhén rálátásos, s a tárgyak egy­máshoz való viszonya, konstrukciója, a síkok futása, agymásba áttűnése, a térbeli helyzet önértéke a legfon­tosabb képi koordináták. A korábbi zsúfoltabb Perlrott csendéletekhez képest ez egy higgadt, nyugodt, szinte klasszicizálóan letisztult színes ceruzarajz (egyetlen ilyen a műegyüttesben). 9. Jándi Dávid expresszív, belső feszültségekről és vívódásokról árulkodó Önarcképe (a Korda-rajz bal ol­dali portré-meghatározásához is segít) az egyetlen arc­kép a tablón. Az önportré - lényegéből adódóan - egy­szersmind a legszubjektívebb, leginkább személyhez kötött mű. A Jándi életművön belül az önarcképek so­rában az 1914-es Önarckép rajz és az 1928-as Firenzei önarckép között foglal helyet. 13 10. Mund Hugó: Alakok című ceruzarajz-kompozí­cióját a drapéria-részletek és a három figura ellentétes elhelyezkedése teszik mozgalmassá. Rezignált bánatot, elvágyódó magábafordulást fejez ki a mű; a dekorativi­tás felé kiterjesztett ábrázoláson a figurák egyúttal szimbolikus értelműek. 14 11. Klein József: Nők. Kétszer kétfigurás kompozí­ció: az előtérben két ruhátlan, talán birkózó nőalak; a háttérben két, oldalt álló nő felül ívelt fehér paravánt tart. Az előtér ovális formaképletbe íródó, ellentétes mozgású figuráinak különös cselekvéssora s a hátul ki­feszülő fény-paraván a szimbolizmus és neoklassziciz­mus stílusában, valamint a keleti misztikák gondolat­körében jelöli meg a mű előzményeit. Klein világosban, fehérben, „opalizáló fényességben" 15 fogalmazott alak­jai a tiszta figuralitás képviselői a tablón.

Next

/
Thumbnails
Contents