Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Sümegi György: A nagybányai Berger-cukrászda asztallapja
Az István Szálló épülete. Képeslap Das Gebäude des István Hotels. Ansichtskarte The Building of István Hotel. Postcard (Mgt. I Privatbesitz I private collection) dig ezerarcú forma- és színgazdag hetivásárt, hetipiacot. 5 Váradi rajza a kisvárosnak ezt a legmozgalmasabb terrénumát, a figurák és formák változatosságát mutatja be. 3. Barta László Cséphadaróval című kompozícióján kézi, cséphadaróval történő szemcséplést mutat be, sötéten vonalkázott, néprajzi illusztrációnak is alkalmas rajzban. Előadásának komor, drámai hangja s főleg témája miatt elsősorban az alföldi festészethez kapcsolódik, ezért nem illeszkedett bele a nagybányai téma-sorba. 4. Korda Vince Társasága igazi művésztársaság: szemben - magas, széles karimájú szalmakalappal a fején - maga az alkotó-rajzoló, 6 pohárral a kezében. Jobbra tőle - a kép baloldalán -, ugyancsak pohárral a kezében egyik művésztársa, Jándi Dávid háromnegyedprofilos, félreforduló mellképe. 7 Jobbra, az asztalra támaszkodva, előrehajolva (afrikai? kínai?) maszkot, fejszobrot tart a kezében, mutat be a társaságnak a harmadik alak, aki profilból is valószínűleg jól fölismerhető: Ferenczy Béni lehet. 8 A nyilván a művészetről (vagy a kézben tartott műről) folyó diskurzus árnyas fák, a liget lombjai alatt zajlik. 5. Kmetty János Nagybányai részlete az emblematikussá, jel-értékűvé vált, egyik legelterjedtebb és legismertebb motívumot, a református templomot mutatja be, 9 igen különös, nagyméretű, premier plánba álSzolnay Sándor: Hídon (Az asztallap részlete) Sándor Szolnay: Auf der Brücke (Teilansicht des Tisches) On the Bridge (Detail of the table top) lított kettősportréval (önarckép?) a rajz bal sarkában. A kompozíción szereplő sétáló, illetve a lovasszekéren ülő figurák hirtelen kicsinyítettsége, a radikális léptékkülönbség a két szemlélődő (az alkotó műbe-helyezett pozíciója ez) s a járókelők között - kicsit a mese, az irrealitás szférájába emeli a városképi jelenetet. 6. Schiller Géza: Mint a mesében. 1 ® Egy csoport (gyerek, férfi, kutya, szamár) korlát mögül, háttal nekünk a várost figyeli. A téma Kmetty János rajzáéval azonos, a városkép elemei azonban Kmettynél fölismerhetőek, Schillernél egymás mellé soroltak, elvontak, stilizáltak. A kissé zsúfolt kompozíció a figura felfogása és a stilizálás foka miatt leginkább Kádár Bélának az 1920-as évek eleji munkáira emlékeztet. 7. Mundné Dömötör Gizella: Táj fákkal. Az analitikus kubizmus és a konstruktivizmus tanulságait fölhasználó mű - az előzőhöz hasonlóan - horizontális, párhuzamos kompozíció. A fatörzsek kubusai (egyik fa-motívum Korda rajzának egy részletével azonos) mögött házsor elmosódó, geometrikusán összefogott, kubisztikus tömege áll. E mű párdarabja, vagy inkább kompozíció-előzménye a pécsi múzeumban lévő Táj fákkal című rajzának. 11 Az asztallapon szereplő Dömötör-mű részletezőbb, mint a pécsi, amely drámaibban, lényegretörőbben összefogott. 8. Perlrott Csaba Vilmos: Csendélet. A cézanne-i tanulságokat földolgozó Perlrott- csendéletek közé 12 sorolódik. Perlrott párizsi tanulóévei (1905-06) óta születő csendéletei művek különálló sorát jelentik az életműben. A csendélet enyhén rálátásos, s a tárgyak egymáshoz való viszonya, konstrukciója, a síkok futása, agymásba áttűnése, a térbeli helyzet önértéke a legfontosabb képi koordináták. A korábbi zsúfoltabb Perlrott csendéletekhez képest ez egy higgadt, nyugodt, szinte klasszicizálóan letisztult színes ceruzarajz (egyetlen ilyen a műegyüttesben). 9. Jándi Dávid expresszív, belső feszültségekről és vívódásokról árulkodó Önarcképe (a Korda-rajz bal oldali portré-meghatározásához is segít) az egyetlen arckép a tablón. Az önportré - lényegéből adódóan - egyszersmind a legszubjektívebb, leginkább személyhez kötött mű. A Jándi életművön belül az önarcképek sorában az 1914-es Önarckép rajz és az 1928-as Firenzei önarckép között foglal helyet. 13 10. Mund Hugó: Alakok című ceruzarajz-kompozícióját a drapéria-részletek és a három figura ellentétes elhelyezkedése teszik mozgalmassá. Rezignált bánatot, elvágyódó magábafordulást fejez ki a mű; a dekorativitás felé kiterjesztett ábrázoláson a figurák egyúttal szimbolikus értelműek. 14 11. Klein József: Nők. Kétszer kétfigurás kompozíció: az előtérben két ruhátlan, talán birkózó nőalak; a háttérben két, oldalt álló nő felül ívelt fehér paravánt tart. Az előtér ovális formaképletbe íródó, ellentétes mozgású figuráinak különös cselekvéssora s a hátul kifeszülő fény-paraván a szimbolizmus és neoklasszicizmus stílusában, valamint a keleti misztikák gondolatkörében jelöli meg a mű előzményeit. Klein világosban, fehérben, „opalizáló fényességben" 15 fogalmazott alakjai a tiszta figuralitás képviselői a tablón.