Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Bajkay Éva: A kubizmus és expresszionizmus nagybányai szimbiózisa: Dömötör Gizella és Mund Hugó
Dömötör Gizella jobban ellenállt a konvencionális, eladható szobaképek pénzszerzési kísértésének. Az 1910es években megkezdett kubista kísérletei a húszas évek során beértek, és a lelki élmény kifejezésével gazdagodtak. A művésznő férfias erővel alkotta markánsan alásraffozott, merész színkezelésű akvarelljeit. Az egyedül csak rá jellemző kubizáló expresszív Csendéleteken és Aktos kompozíciókon jutott el pályájának zenitjére. A kubisták színről való lemondása helyett a hideg-meleg kontrasztokkal operáló egyéni színvilágot és faktúrát teremtett. Ezek a korakubizmus ún. cézanne-i periódusának a motívumokat geometrizáló törekvéseivel rokonok, de ebbe a plasztikus, szabdalt formakezelésbe belevitte a kubisták által elutasított színek és formák illuzionizmusát. Színvilága az 1920-as évek dekoratív tendenciáihoz ekként kötődött a maga módján. Visszafogottabb színvilágú kubisztikus csendéletek Budapesten a KÚT kiállításain tűntek fel a húszas évek második felében. A Magyarországon tevékenykedő ún. Szőnyi-nemzedék ugyanekkor az akvarellt ugyancsak előszeretettel használta, de már az ún. posztnagybányaias lírai tájképfestés keretében. Nagybányán a tájképfestésben kevesebben éltek ezzel a hagyományos technikával, vagy még mindig a szokásos pillanatnyi élményrögzítés szintjén alkalmazták. Avantgárd szemléletű munkát Boromisza Tibor, majd Klein József munkásságában ugyan találunk, de egyéni képteremtő technikává ekkor csak Ferenczy Noémi gobelintervein és Dömötör Gizella öntörvényű kuboexpresszív képein lett. A nagybányai motívumok fel-feltűnése ellenére Dömötör Gizella művei a kolónia világától jórészt független, szuverén alkotások. Bár természetesen ő is járta a természetet, de fantáziájával átstilizálta, a magába mélyülés meditativ áhítatával, örök harmóniaigényével és boldogságvágyával telítette. 29 Az ellentétekre, a komplementer színek alkalmazására építette fel tudatosan képeit, melyeket élénk hatásuk miatt tévesen egyik kritikusa „színorgiáknak" ítélt. 30 Valójában Delaunay és Kupka, ill. a német expresszionisták kozmikus fény- és színvízióinak drámaibb, kontrasztos, magyar felérzésére kell gondolnunk, amikor a Tavasz, a Bőség {Aktok fekete térben), vagy Fekete fák alatt című képeit figyeljük. A háttér végtelen érzetét keltő hideg kékje ellenpontozza az előtér krapplakkal megfestett meleg vörös, az aktivitást szimbolizáló alakjait. A fel nem adott centrálperspektíva reminiszcenciái és a klasszikusan kiegyensúlyozott, központosított kompozíció-felépítés ellenére a felület megmunkálásában ott a kubizmus geometrizált háromszögformáinak expresszíven dinamizált rendje. Nemcsak a színekben, hanem a részformákban is az, amit Paul Klee alkotói vallomásaiban így fogalmazott meg: „Minden energia kiegészítőt kíván, hogy meg tudja valósítani a mozgásban a nyugvót, az erők játéka fölött álló állapotot". 31 Valóban a modern ember a természettudományos felfedezések jegyében még inkább bizonyíthatóan a külső és belső mozgások szövedékében élt. De ezeken túl Dömötör Gizella képei is azt sugallják, hogy az éter, az asztrál víziók egyaránt belejátszottak az univerzum egészének és az alkotói individuum egyéni hatásának összekapcsolásába. így az ő kompozícióin, éppúgy mint húsz évvel korábban a német expresszionizmus kezdeteinél, az aktok nem emberi erőhordozók, mint az aktivistáknál, hanem inkább a Nyolcak és az Iványi Grünwald Béla meghatározta Kecskeméti Művésztelep festőinek megfelelően humán értékhordozók. Dömötör Gizella aktjai méginkább a testiség fölé emelkedő spirituális lényeknek tekinthetők. Valóságfelettiségüket nemcsak az alakok kontrasztos, íves megfogalmazása, hanem a kompozíció egészének misztikus fénykezelése, illetve a súlyos fekete formáknak a kékek és a sárgák erejét csak még jobban felizzító színvilága támasztja alá. Ez az idilli világ egyre távolodó vágyképpé lett az 1920-as évek végén, amikor a gazdasági válság, és az 1927-től Romániában egyre erősödő antiszemitizmus, valamint a magyarok háttérbe szorítása fokozódott. Nagybányán egy kis modern csoport a szociális tematika felerősítésével reagált erre. 32 Ehhez a tendenciához csatlakozott Mund Hugó is. Sötét, komor színekkel festette meg Bányásztemetés című képét. 33 Úgy érezték, menekülniük kell a kilátástalan szituációból. A Göllner-Egly házaspár után 1930-ban ők is a DélAmerikába történő kivándorlás mellett döntöttek. 34 Művészetükben - melyet a megrendelések feladása után Mund könyvtárosi állás betöltése mellett folytatott - a meditativ, spirituális szemlélet egyre erősödött. Ahogy a keleti vallások szerint az ember a rendszeres Mund Hugó: Peru I. Hugó Mund: Peru I. (MNG)
