Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Kostály László: Egy csaknem elfelejtett nagybányai festőről: Udvardy Ignác Ödön

1912-es tárlatán négy képével szerepelt. 1919-ben a tanácsuralom alatt belépett a kommunista pártba, ekkor Váradon a Képzőművészek Testületének vezetőjévé és a Püspöki Múzeum igazgatójává választották. 1920 után a román hatóságok nem engedélyezték tovább a premontrei gimnázium működését, Udvardyt is nyugdíjazták. Ekkortól csak a festészetnek élt. 1922-ben Németországba, az Északi-tenger mellé és Berlinbe, 1923-ban Rómába tett tanulmányutat. Az ott készített képeket a hazatérése után Váradon rendezett kiállításon mindkétszer az utolsó darabig eladta. 1923 őszén ment először Nagybányára, és a környező táj szépsége olyan mély benyomással volt rá, hogy a következő évben odaköltözött. A várost csak tizennégy év múltán, kényszerből hagyta el.

6 Udvardy érkezésekor a bányai kolónia már kiheverte a háborús megrázkódtatásokat. Thorma ekkor még aktív volt, nyaranta Réti is lejárt Budapestről.

7 Ezekben az esztendőkben volt a legerőteljesebb a szembenállás a Felsőbányán Litteczky Endre vezetésével 1922-ben alakult, a nagybányainál szellemileg jóval nyitottabb művészcsoporttal, amelyhez egy időre Udvardy is csatlakozott.

8 Ennek ellenére Nagybányán sem neheztelhettek rá, hisz 1925-ben és 1928-ban egyéni kiállítása volt a városban,

9 1928-ban pedig résztvett a művésztelepnek a nagybányai István Szállóban rendezett kiállításán.

10 Életének egyik legsikeresebb szakasza ez. Eredményes kiállításainak köszönhetően érkezése után három házat is vásárolt Nagybányán (így nem is élt a kolónián), amelyeket az elkövetkezendő évek politikailag és gazdaságilag is egyre nehezebbé váló helyzetében Udvardy Ignác Ödön: Nagybányai alkonyat, 1930-as évek Ödön Ignác Udvardy: Abenddämmerung in Nagybánya, 1930er Jahre Sunset in Nagybánya. 1930s (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 500.) 1937-ig kénytelen volt sorra eladogatni. 1927-ben (Thorma visszavonulása után) T. Rátz Péterrel, Tzony Miitiádéval, Eugen Pascuval, Göllner Elemérrel, Égly Sárival, Mund Hugóval, Szolnay Sándorral együtt a kolónia törzstagjává választották, 1928-ban pedig - a Nagybányai Festők Társasága tisztikarának megújításakor - helyettes ügyvezető lett.

11 A vonatkozó irodalommal ellentétben önéletrajzában megjegyzi, hogy „már 2 év múlva (tehát 1926-ban - K. L.) a Festő Társaság törzstagnak választott, ami nagy kitüntetés volt. (Csak 7-en voltunk: Thorma János, Mikola, Ziffer, Krizsán, Krizsánné, Rác [sic!], U.)." A következő évben is jelölték (erről tud Réti és Murádin is), de ő ezt - állítólag, nem bírván a kolónián belüli torzsalkodást nem fogadta el. (Továbbra is kérdés, hogy ennek ellenére hogyan lett mégis helyettes ügyvezető?) 1930-ban alapító tagként öt képpel (Fernezely, Este Bányán - olajképek, Vásár, Osz, Patak - akvarellek) rész vett a Barabás Miklós Céh bemutatkozó kiállításán Kolozsvárott. (A 20. századi erdélyi magyar művészetet tárgyaló könyvében Banner Zoltán ennek kapcsán még mindig nagyváradinak titulálja).

12 A számos kiállítási ismertető közül Ligeti Ernőét emelném ki, aki szerint „Udvardy finom, elemző intellektualitása külön értéke e tárlatnak."

13 A továbbiakban már nem vett részt a Céh tevékenységében,

14 de Udvardy harmincas évekbeli visszahúzódottságát ismerve ezen nem is csodálkozhatunk.