Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Gulyás Gizella: Pechán József

szög alakú formába rendezte. Ezen belül foglalta változatos kompozícióba a központi figurák különböző nézeteit és pozícióját, amelyet vibráló, meleg sárgaszínű alap (az udvar földje) keretez. A kompozíció átlóinak metszéspontjában, a háromszög csúcsában van a központi gyermekalak világossárga színű kalapja. Jobboldalt egy dekoratív, fekete kontúrokkal hangsúlyozott zöldszínű, duzzadó, lombkoronás, nagy hengeres törzsű fa keretezi a képet, a bal oldalon változatos szögletekkel kiképzett épület lilás-vöröses, geometrikussá merevedő teteje előtt. A festményen a napfényes melegsárga és narancs szín mellett, a hidegebb világossárga, a kékek többszólamúsága, a buja zöldek, a vérszínű vörösek mellett barna és lila akkordok harsannak fel. A kép sík hatásokra is épülő dekoratív, kiegyensúlyozott kompozíciójú. A festmény színhasználatában és színkezelésében fauves-os forrásokból merített, hullámzó körvonalaiban pedig a szecesszióra emlékeztet. Pechán a különböző tanulságokat, a szecesszió, a fauves, Gauguin és Cézanne hatását sajátos formanyelvvé ötvözte. Stílusát elsősorban nagyszerű színlátása és felszabadult alia prima festészeti technikája határozta meg. Egyaránt tudta magát vonallal és színnel is kifejezni. Stílusában előrelépést jelent ez a kompozíciója.

44 Szüret a Bácskában című festményére szintén a széles, folthatású ecsetkezelés jellemző. Megszokott őszi jelenetet ábrázol. A Szerémségból a Dunán a komp éppen most ért partot, az első kocsi félig már le is gördült róla, a lovak már kint vannak a parton, a hordókkal megrakott szekér pedig még a kompon. Oszi verőfényben fürdik az egész kompozíció. A tiszta vonalvezetést és a formák plaszticitását hangsúlyozta, a gondosan kiérlelt átlós kompozíciót és a tömegmozgást. A kép szerkezete, a térhatás, a formák egymáshoz és a környezethez való viszonya jelentette számára a lényeget. De mellette a színek varázsáról sem feledkezett meg. Ezek voltak azok a festmények, amelyek többek között Pechán 1912-es budapesti csoportos kiállításának a hangulatát meghatározták; sajnos a többi kiállított műve ismeretlen helyen lappang vagy pedig elveszett. A Művészház történetében az 1912-es esztendőt a vidéken megalakított szakosztályok és kiállítások (Újvidéken, Újverbászon, Kulán, Palánkán, Zomborban, Cegléden és Ungvárott) rendezése fémjelezte, célja pedig a művészet vidéki népszerűsítése volt.

45 1912 márciusában a Művészház Ungvárott szervezett csoportos tárlatán Pechán is szerepelt. A helyi lap kritikusa az Utca című festményét emelte ki. Szerinte Pechán a legértékesebb tehetségek egyike volt, igaz, hogy a színek keverésében nyugtalannak tűnt fel, képei azonban harmonikusak és dekoratívak voltak.

46 A Művészház palota-felavató kiállításán, 1913 januárjában Pechánt ugyancsak dicsérte egy műbíráló, aki szerint „országos sikert" ért el, kiemelte érdekes fejlődését, kitűnő rajzképességét, kiváló színérzékét és képzelőerejének különös megnyilvánulásait.

47 Röviddel ezután a Művészház megrendezte Pechán gyűjteményes vándorkiállítását Bács-Bodrog vármegye kifejezett kérésére, éspedig Újverbászon, a művész állandó tarPechán József: Szüret Bácskában József Pechán: Weinlese in der Bácska / Harvest in Bácska (Repr.: Míívészhá: 1912) tózkodási helyén, majd Palánkán és a megyeszékhelyen, Zomborban is.

48 A festő az utolsó két év művészi termését mutatta be, mintegy száz képét.

49 A verbászi tárlaton szereplő művei közül mindössze egyet, a már említett Pöstyéni utcarészlet című olajfestményét tudjuk csak azonosítani. A helyi sajtó szerint a kiállítás kellemes meglepetést okozott, különösen a színdús virágcsendéletek, hangulatos tájképek, a portrék és a zsánerképek arattak sikert, amelyek mind „pechánosan" mozgalmas, vidám napsütéses kompozíciók. Kiemelte a kritika fénnyel telített színeit és erős, határozott ecsetkezelését.

50 Az aktos csoportkép a századeleji festészet jellegzetes, a század első évtizedének majdnem kötelezően festett témája volt. Tárgyának Cézanne adott új értelmezést. A neósok előadásában is megjelent ez a „fürdőző" témakör. Ezek az „árkádiai" hangulatú, aktos csoportképek távolodtak el legjobban a hagyományos természetelvű felfogástól, hogy a fauve-okhoz, a kubistákhoz, a szecessziós és szimbolista felfogásmódhoz közeledve, valóban újat nyújtsanak.

51 Pechán is fontosnak érezte az aktos csoportképek megfestését, a meztelen testek természeti környezetbe való helyezését. E témakörből a kétalakos Fürdőzőket festhette meg elsőként, bizonyára még 1911-ben.

52 Az aktok feje felett a teret egy fa benyúló lombos ága zárja le, mintegy jelképesen. A festmény jellemzője a mozdulatlanság, a feloldódás magában a puszta létben. Csak az álló aktnak látszik az arca, amely még egyéni és a tekintete befelé néző. Pechán ecsetkezelése itt megváltozott, inkább rajzos, nem olyan széles folthatású, mint a Haditanács vásznánál. Színei sem olyan szikrázóak, inkább valamivel visszafogottabbak. Ehhez a festményéhez közvetlenül kapcsolódik egy későbbi, 1912 körüli Fürdőzők (Hármas akt) című kompozíciója, amely már méretében is monumentálisabb az előbbinél. A kép szerkezete kiegyensúlyozott, a három női aktot hullámzó ritmus köti egybe, amely a dombos háttér könnyed vonulatával cseng össze. Ezeknek az alakoknak már nincs önálló arcuk, egyéniségük, arcvoná-