Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Gulyás Gizella: Pechán József

ket, aki festészetével egyértelműen Czóbelhez csatlakozott.

21 Ebbe a felforrósodott művészeti miliőbe az ő révén került Pechán, valószínűleg még a párizsi útja előtt. Ugyancsak Ziffer révén ismerkedhetett meg a nagybányai neós törekvések többarcúságával. Találkozhatott Ziffer legújabb műveivel, amelyek korának és környezetének avantgárd irányzataival lépést tartottak. Ziffer ebben az évben festette a Lelátás az István-toronyból

11 című képét. Pechán ezt már nem láthatta Nagybányán, mert Ziffer szeptemberi levelének tanúsága szerint Pechán elutazása után festette. Beszámol még arról, hogy Tihanyi a napokban egy tájképet (Nagybányai utcarészlet) festett a toronyból, „s ez minden dolognál jobb".

23 Pechán Pöstyéni utcarészlet (1911?) című vászna Tihanyi előbb említett festményének formavilágával mutat rokonságot. Rálátásos kép mindkettő. Kiegyensúlyozott kompozíciójú, síkhatásokra épülő neós alkotás. A Pechán művészetét alkotó összekapcsolódó láncszemek között a leglényegesebbek Hollósy, a neós Nagybánya és a Művészház volt, amelyet még színezett Párizs és München. Hozzájuk tudtak kapcsolódni mint hazai hagyományokhoz, művészetének modernebb törekvései. Jelentőségük abban rejlik, hogy megadták Pechán továbbfejlődéséhez a szükséges alapot. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy festészetének ezt az 1904-től 1910-ig tartó korszakát alig ismerjük, alkotásai elvesztek vagy valahol lappanganak. Tudomásunk van róla, hogy 1906-ban és 1906/07-ben az OMKT kiállításain több olajfestményt mutatott be.

24 1908-ból jelenleg csupán egy olajfestményét ismerjük, a Kora délután {Napsütés) című művét. Feltehetően a kép festésekor döntenie kellett, hogy folytatja-e a természetelvű nagybányai piktúrát, vagy továbblépve, a neósok által képviselt irányvonalat teszi inkább magáévá. A továbblépést választotta; a látvány csak kiindulópontja volt festészeti elképzelései megvalósításának. A Kora délután című vásznán színnel és vonallal egyaránt ki tudta magát fejezni. Színes formáit nem fogta erős kontúrok közé, de már jelezte a körvonalakat. A gyermekarcok különös, sötétlilás, barnás színe távoli utalás Gauguin testábrázolására. A neósok „állóképekben" látott világához kapcsolódik ez a bizonyos fokig stilizált, leegyszerűsített, dekoratív kompozíció. Ecsetkezelése a festmény hangulatának, mozdulatlanságának megfelelően nyugodt és sima. Pechánt 1908. december 29-én Ziffer levélben értesítette: „úgy hallottam, hogy már a »Mienk« is kezdi a konzervatív-esdit játszani, valószínűleg mi, fiatalok nem kapunk oda meghívást, úgyhogy előre készülünk egy újabb egyesületet alakítani ... Az se búsítson, hogy képeidet kidobálták a Műcsarnokból, mert ott csak a szokásos nívójú kiállítás van."

25 Tehát Pechán képeit 1908-tól a Műcsarnok visszautasította, feltehetően a neós jegyei miatt. Amint Ziffer említést tett róla, részben a Kernstok Károly köré Nyergesújfalun csoportosuló festők hatására - a MIENK széthullásával - 1909 decemberében új egyesület jött létre, a magyar festészet történetében nagy jelentőségű Művészház, amely a legmodernebb irányzatokat állította ki. Szervezője, Rózsa Miklós felfedezte az új korszakban rejlő új lehetőségeket.

26 Itt láthatták a fiatalok és a közönség a legmerészebb hazai és külföldi alkotásokat.

27 Az impresszionisták kiállításán, 1910 áprilisában például, a franciák mellett Czóbel Béla és Kernstok festészetét is bemutatták.

28 Szeptembertől pedig Párizs hatására évenként egy zsűrimentes kiállítást rendeztek az egyesület tagjai számára, ami forradalmi újítás volt Magyarországon. Ezzel a fiatal művészeket pártfogolták, mivel minden festő kiállíthatott a művésztanács bírálata alapján. Még ez év végén egy újabb zsűrimentes tárlatot nyitottak, amelyen bemutatkozhattak az 1910-es műcsarnoki Téli Tárlatról elutasítottak és mindazok, akik szembehelyezkedtek a Műcsarnokkal.

29 A korabeli sajtó „Ellen szalon" megnevezéssel illette ezt a kiállítást. A Művészház tárlatain idővel mind több és több újat kereső fiatal szerepelt.

30 Pechán a Művészház művészeti egyesületének alapító tagja volt és az 1912. évi közgyűlésen megválasztották a művészeti tanács tagjának.

31 Pechán festészete ezekben az 1909-tól 14-ig tartó pesti években bontakozott ki igazán. 1909-ben Budapestre költözött, ahol saját műtermet nyitott (Budafoki út 41/b.), de nem szakadt el teljesen Verbásztól sem, ott élő családját gyakran meglátogatta. A vidéki elzártság után a fővárosban a művészeti élet pergőtüzébe került. Műtermében megfordultak a magyar művészeti és kulturális élet jelentős képviselői. Régi baráti köre kibővült Rózsa Miklóssal, Rippl-Rónai Józseffel, Kernstokkal, Berény Róberttel és másokkal. Ezekre az időkre önéletrajzában így emlékezik: „Mint a Művészház alapító tagja később számos mozgalomban tevékenyen részt vettem, amely felvéve a harcot bizonyos konzervatív elvek ellen, ... hogy a fiatal festőnemzedéknek érvényt és létjogosultságot szerezzen, megnyissa előttük a zárt ajtókat és mihamarabb a közönség szívét is meghódítsa".

32 1910 januárjában a Művészházban először a második csoportos tárlaton állított ki régi barátja, Szigeti Jenő, Götz B. Ernő és mások társaságában. Tizennyolc képpel mutatkozott be, köztük a Nagybányai táj (amely nemrég Budapesten felbukkant), című festményével.

33 Az 1910-es pesti években új stílust alakított ki. Ennek első képviselői a nagy aktábrázolásai voltak. 1910-1 l-ben festhette a már nem egészen hagyományos beállítású kompozícióit, az Alló akt, a Fekvő akt és az Ülő akt című vásznait. Az alakok egyrészt sötét körvonallal körülhatároltak, de a másik újdonságot az ecsetkezelés jelentette: hosszúkás, rajzos, „szálkás" ecsethúzásokkal rakta fel színeit. Ez főként a kék színű fal elé állított fekete harisnyás, nyújtózkodó női aktot ábrázoló vásznán figyelhető meg. A háttér sima falsíkját megmozgatta a függőleges irányú széles pasztákban akvarellszerűen felhordott kék színnel. A kék foltok között át-átvillan az alap fehér színe. Ez a kék szín aktjainak közös sajátsága volt. Ezért nevezik ezt az akt-sorozatot festészete kék korszakának. A kor műbírálata kiemelte, hogy Pechán színektől tobzódó aktképei fejlett technikai készségről tanúskodtak.

34 Mégis úgy tűnik, az előző rajzosabb, és ez, a szélesebb, foltszerűbb ecsetkezelésű stílusa egyidőben, egymással párhuzamban élt Pechán művészetében. Útkeresését jelzik a Haditanács, Szüret a Bácskában, Falusi ut-