Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Claudia Müller: Jakob Nussbaum és a nagybányai művésztelep
vei sem találkozott - tovább ment és Magyarországon barangolt. Talán meglátogatta volt tanárát Técsőn. A harmadik magyarországi tartózkodás terméséből is alig maradt fenn valami. Néhány rajzból következtetni lehet esetleges festményekre. Néhány lap Glatz Oszkár emberábrázolásainak hatását tükrözi. Nussbaum Aszszony, ölében gyermekkel 34 című műve Glatz Szakajtós asszony kislánnyal 3 ^ című festményére emlékeztet. Az 1906-os Magyarországi táj 36 Nussbaum azon kevés, olajjal festett munkái közé tartozik, amelyek máig fennmaradtak. A bal oldalról átlósan induló kékes-fehéres vízfelület köti össze a kietlen, messzi tájat a barna síksággal. A föld színe változatos: helyenként világosabb, máshol sötétebb barna - néhol növények díszítik. A kép felső harmadában a felhős égbolt alatt a Kárpátok két hegylánca emelkedik, a hátsó erősebb kék színű. A kompozíció nagyvonalú felületkezelése Ferenczy Károly Józsefet eladják testvérei 37 című képére emlékeztet. A táj is hasonló. De hasonló a térábrázolás is, a hátteret határoló hegységek mélysége, valamint a vízfelület formája. Ferenczy a hangsúlyt a kép témájára, az előtérben elhelyezkedő csoportra helyezi. Felületei kevésbé differenciáltak és absztraktak, s így A hegyibeszéd című mű folytatását jelentik, itt is eseményről számol be. Nussbaum azonban megelégszik a tájjal. „Története" a tájrészlet megismerhetőségéről, a föld felépítéséről és az atmoszférikus távlatokról szól. ÖSSZEFOGLALÁS A nagybányai tartózkodás alatt szerzett benyomások nagy hatást gyakoroltak Nussbaum művészetére. Megerősítették a természet és annak művészi ábrázolása iránti érdeklődését. Akkor lépett be Hollósy iskolájába amikor tanára eltávolodott az akadémikus festészettől, s egy kevésbé forma-, annál inkább fény- és színorientált művészet felé közeledett. Nagybányán Nussbaum kizárólag a szabadtéri festészettel foglalkozott. Ha Nagybánya című munkáját Ferenczy A hegyibeszéde mellé állítanánk, melynek finoman kidolgozott plein air figurái még Bastien-Lepage szellemét hordozzák, Nussbaum esetében - erős, dinamikus ábrázolásmódja és a megtapasztalt dolgok közvetlenebb megjelenítése miatt - új festőgeneráció születésének lehetünk tanúi. Ferenczy fejlődése más modern művészeti törekvéseket mutat, munkáiban a már említett szintetikus tendenciák érhetők tetten. A művésztelep ezután már a posztimpresszionista művészet irányába mozdult el és mint korábban a plein air festészet, mértékadó szerepet játszott a magyarországi művészet fejlődésében. Találkozása a plein air-rel alapvetően meghatározta Nussbaum pályáját: ez volt művészete kiindulópontja és elősegítette csatlakozását a berlini Secessionhoz. A művész fejlődése szempontjából a másik fontos szakaszt a Liebermannhoz fűződő kapcsolat jelenti. Kollégáival, Lovis Corinth-tal és Max Slevogttal a művészetről folytatott eszmecserék ugyancsak a „német impresszionistákhoz" közelítik. Nussbaum folyamatosan keres olyan „pillanatokat", amelyeket műveiben ábrázolni tud. Különösen az első világháború előtt keletkezett rajzaiban van valami „örvénylő", ezeken buzgó igyekezettel próbálta megragadni a pillanatnyi optikai benyomásokat. Igen jellemző ez a Nussbaum rajzai alapján 1911-ben, a Kanári szigeteken keletkezett krétalitográfiákra. Festői módszere a gyors, vázlatszerű színfelrakás szétszakadozott formákat és felületeket eredményez. A művész kiáll művei „nem kész" volta mellett. Ecsetjére csak nagyon ritkán visz fel csupán egyetlen színt, s ez - főleg az elnagyoltan felrakott felületeken - az ábrázolásnak további erőt kölcsönöz. Technikailag a sima és a pasztózus festési módokat kombinálja, miközben folyton belefest a nedves festékbe. Mindezek mellett a vásznat további (szín-)elemként használja. A világos fényeket általában pasztózusan festi meg. A kontrasztokkal csak visszafogottan él. Számos munkájára az erősen redukált színskála és az azonos árnyalatú tónusok jellemzők. Színvilága csak a húszas években válik gazdagabbá. Az impresszionistákkal ellentétben Nussbaum nem száműzi a fekete színt, habár korai, fényre épülő munkáiban, mint például a Tunéziában nem használja azt. Gyakran fest olyan jeleneteket - általában frankfurti látképeket -, ahol különbözők a fényviszonyok, habár itt nem a tudományos kiindulás, hanem a fény- és színváltozások kapcsolata izgatja. Ezt azonban nem viszi végig elég konzekvensen. Sokkal inkább örül a látottaknak és megpróbálja azokat megörökíteni. A kompozíciót vizsgálva megállapítható, hogy gyakran dolgozik már korábban felhasznált képi elemekkel, ezeket többnyire beilleszti egy átló uralta térbe, ami a tematikailag kevésbé fontos természeti részleteknek sajátos belső dinamikát kölcsönöz. A művész munkáiban soha nem adja fel végleg a formákat. Festészete az ún. „német impresszionisták" Liebermann, Corinth, Slevogt - munkásságával rokonítható, de hiányzott belőle például az a szociális érdeklődés, ami Liebermannt jellemezte. Nussbaumtól kevés olyan ábrázolás maradt ránk, amely dolgozó emberekkel foglalkozna. Az 1910-ben keletkezett Taunuszi kó'törő 38 című festmény ugyan visszanyúl a Courbet-témára, ám nem a francia művész felfogása szerint dolgozza fel, nem csinál belőle szociális kérdést. Ez a férfi nem kelti a munkában megfáradt ember benyomását. Bár méreténél és központi elhelyezésénél fogva ő határozza meg a kép témáját, elsősorban az a feladaJakob Nussbaum: Magyarországi táj. 1906 Jakob Nussbaum: Eine Landschaft in Ungarn / Landscape in Hungary. 1906 (Mgt. I Privatbesitz I private collection)
