Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Claudia Müller: Jakob Nussbaum és a nagybányai művésztelep
ta, hogy helyettesítse a tájat és némi életet leheljen a kietlen környezetbe. Ez a munka Bastien-Lepage kritikusan és finoman festett naturalista műveivel sem hozható kapcsolatba, éppen az ábrázolt személy tárgyszerű, csaknem személytelen jelenléte, az elnagyolt, kevéssé részletező festésmód miatt. A Liebermann és Nussbaum közötti barátságot egy sor levél dokumentálja. 1908-ban együtt utaztak Hollandiába, s az utazásról egy sor ceruzarajz maradt fenn Nussbaumtól. Az ábrázolt figurák között ott van Liebermann is. O olajvázlatot készített a fiatal festőről. A MŰVÉSZ MUNKÁSSÁGA 1914 UTÁN Az 1914-18-as háborús évek alatt katonai szolgálatot teljesített a nyugati fronton. Liebermann fáradozásainak köszönhető, hogy Nussbaum nemsokára mint hadifestő tevékenykedett. Ebben az időben festett ugyan néhány képet, de elsősorban valósághű, részletező grafikákat készített, amelyek a hadszínteret voltak hivatva dokumentálni. Néhány munka a napilapokban is megjelent. Központi eleme ismét a természet lett. Az elgyötört táj, a lövészárkokkal felszabdalt mezők, a szétlőtt falvak fejezik ki a pusztítást. A megkínzott, meggyötört embert soha sem mutatja. A háború után Frankfurtban elismert festő lesz. Kevés művész munkáin találunk annyi frankfurti motívumot, mint nála. Ezek többnyire laza ecsetvonásokkal festett pasztózus képek, amelyek szorosan kapcsolódnak korábbi munkásságához. Műveit rendszeresen kiállította és sikeresen eladta. A sikerhez hozzájárult a számos közéleti személyiségről készített portré is. Ezeken előszeretettel alkalmazta a lazúros festésmódot és az ábrázoltakat monokróm háttér elé állította. A húszas években egyre ritkábbak a szabadban keletkezett portrék és csak külön kérésre fest meg személyeket bonyolult enteriőrben. A terek egyre inkább kiüresednek, a jellemábrázolás egyre inkább redukálódik. A munkák a tárgyszerűséget hangsúlyozzák anélkül, hogy elköteleznék magukat az „új tárgyiasság" mellett. Nussbaum a század elejétől egészen az 1933-as Palesztinába történő kivándorlásáig Frankfurtban élt. Műveivel jelentős várostörténeti dokumentációt hozott létre - számos képet készített még a város átépítése előtt, ezek máig is forrásértékűek. Társadalmi befolyásra számos egyesület tagjaként és elnökeként tett szert. 1919 és 1929 között ő volt a frankfurti Képzőművészeti Szövetség első elnöke, ő vezette a B'nai B'rith páholyt, egy főleg humanitárius célokat segítő rendet, elnöke volt a Képzőművészek Gazdasági Szövetségének. A 30-as évek elején a frankfurti Városi Iparművészeti Iskola tanára volt. Munkásságában a ma már csak részben fellelhető festmények mellett nagyszámú, a különböző technikák sokaságát felsorakoztató grafika található. Ólomvessző-, kréta-, szén- és tusrajzokon kívül számos nyomat, rézkarc és litográfia is fennmaradt. Később az akvarellel is próbálkozott - erre egy, a húszas években tett palesztinai útja inspirálta. Az akvarellek lágy színekben ábrázolják a Genezareti tó vidékét és FelsőGalileát. 1933-ban családjával együtt etnikai okokból kivándorolt Palesztinába. Kinnerethben, a tó déli csücskénél fekvő kis faluban lakott. 1936 decemberében hunyt el. Jegyzetek 1 Hermann Uhde-Bernays: Die Münchner Malerei im 19. Jahrhundert. II. (új kiadás: Eberhard Ruhmer). München 1983, 230. 2 Jakob Nussbaum Münchenben nem volt bejelentve. Címét azonban feljegyezte vázlatkönyveiben. Ezzel szemben Hollósy Simon megtalálható a müncheni lakónyilvántartásokban: 1892 és 1894 között a Zieblandstraße 43-ban, 1895-tól ugyanazon utca 34. számú házában lakott. 1899-ból származik az utolsó bejegyzés. Vö. Adreßbücher von München für die Jahre 1892-1900. Hrsg. von der Königlichen Polizei, Direktion, lásd még: Handelsgewerbe- und Adreßbuch, hrsg. von der Handelsund Gewerbekammer für Oberbayern. Staatsarchiv, München. 3 Nussbaum hagyatéka, magántulajdon. 4 Bejegyezve a Királyi Képzőművészeti Akadémián tanulók naplójában, 1324-es számmal. Akademie der Bildenden Künste, München. Kilépés nincs bejegyezve. Az akadémia jelentős háborús kárai miatt nincs egyéb, Nussbaum akadémiai tanulmányairól tájékoztató dokumentum. 5 Baruch Nussbaum képe az 1895-ös dátumot viseli. Sarah portréján nincs felismerhető jelzés, de az azonos képméret, kompozíció, színösszeállítás és festési technika alapján a képek pendantoknak tekinthetők. Mindkét festmény o.v. 65 x 51 cm, mgt. 6 Vö. Réti István: A Nagybányai Művésztelep. Budapest 1954, 113. Vö. továbbá Anna Szinyei Merse: Freilichtmalerei in Ungarn. In: Plainair-Malerei in Ungarn - Impressionistische Tendenzen 1870-1910. (Katalógus) Kulturgeschichtliches Museum, Osnabrück, hrsg. Anna Szinyei Merse, Zsuzsanna Bakó. Osnabrück 1994, 46. 7 Vö. a hallgatók listáját in: Réti 1954: i. m. 324. 8 Uo.; további adatok Konrad von Kardorff és Emil Pottner művészekről: Walter Laux: Waldemar Rosier - Eine Studie zur Kunst der Berliner Secession. In: Manuskripte zur Kunstwissenschaft 24. Worms 1989, 23, 71, 113, 164. (Kardorff), 23, 110, 112. (Pottner) és in: Rudolf Pfefferkorn: Die Berliner Secession - Eine Epoche deutscher Kunstgeschichte. Berlin 1972, 47, 52, 100 (Kardorff), 41, 52 (Pottner). 9 Mindegyik vázlatkönyv magántulajdonban van. 10 Vö. Michael Jacobs: The Good and Simple Life - Artist Colonies in Europa and America. Oxford 1985, 133. 11 Vö. Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest 1963, 23. 12 Vö. Jacobs: i. m. 136. 13 Uo. 24 Ólomvesző, p. 15 x 9,8 cm, Städtische Galerie im Städelschen Kunstinstitut, Frankfurt am Main.