Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa
1897-ben fejezte be. Thorma János Békesség nektek! című műve ugyanezen esztendő termése. Csók István egy évvel később Nagybányán Isten hozzád szerelem című, azóta megsemmisített művét festette. Réti leírása szerint ez a kép - mintegy Tiziano Égi és földi szerelem című képének modern parafrázisaként - egy mai öltözetű férfit ábrázolt, amint egy búcsút intő ruhátlan női aktnak - Vénusznak - esengve néz utána, míg a kép másik oldalán egy lilaruhás angyal csellózik. Az angyali és érzéki nő kettős fogságában álmodó művész alakját Balassi Bálint verséhez 1902-ben készített illusztrációján is felhasználta. (Megjelent a Wodianer-cég által kiadott „Remekírók"-sorozat Balassi-kötetében, 1904.) Csók 1898 után már nem tartózkodott folyamatosan Nagybányán, ám a nagybányaiakkal együtt állított ki a régi Műcsarnokban. A következő évben az előbbi témát továbbfejlesztő hatalmas méretű vásznát mutatta be És szabadíts meg a gonosztól címmel. Ferenczy, Thorma és Csók imént említett képei a közös éthoszról, s a megtalált modern múvészetfelfogásról tanúskodtak. A képek primer témái, a vallásos tárgyak (a hegyibeszéd, Krisztus megjelenik a tanítványoknak stb.) csupán csak burkai a nagybányaiak - Lyka által „religiosusnak" nevezett - művészetfelfogásának. 76 Thorma János Békesség nektek! című kompozíciója a feltámadott Krisztus megjelenését ábrázolja a tanítványok között. Képének a katalógusban alcímet is adott: „Miképpen elbocsátott engem az Atyám, aképpen elbocsátlak titeket". A házukba bezárkózott tanítványok közrefogják a fénytömeget, mely Krisztus alakját körbefonva a háttérből özönlik előre. Felvinczi Takács Zoltán, aki ezidőtájt Hollósy tanítványaként fordult meg Nagybányán, azt állítja, hogy Thorma Krisztus arcát Hollósy Simonról festette meg. Mint írja, noha képét nem programképnek szánta a festő, „a festmény azért mégis programképpé lett". 77 A festmény két szinten is értelmezhető volt: tradicionális, bibliai értelme szerint, s azzal összeköttetésben, utalásként Hollósy prófétai szerepére, a tanítványok és a mester viszonyára, a tőle kapott küldetésre. Réti tanúsága szerint is „Krisztus alakjának megformálásában Thorma képzelete eltért a hagyományos típusoktól: Hollósyt állította be hozzá modellnek. Bátor és eredeti ötlet volt ez, és szellemileg összefért az első nagybányaiak Hollósy-tiszteletével: a szuggesztív erejű, körülrajongott mesterből idealizálni ki Krisztus alakját". 78 Hollósy „prófétai" attitűdjéről a tanítványok később is megemlékeztek, de ennek nyomaira leveleiben is rátalálhatunk. 1895-ben például tanítványait a „fény terjesztóT'-nek nevezi: - azt írva Thormának - „összeszedtétek külföldön a világosságot és elmentetek vele szeretett hazánkba, a legfeketébb sötétségbe: nem bírtok eléggé világítani". 79 Hollósy önmagát is a világosság hirdetőjének, s művészeti vezérnek nevezi. 80 A Békesség nektek! festői megoldása Rembrandt hatásáról tanúskodik. Thorma ekkor ismerkedett meg mélyebben az ő művészetével hollandiai tanulmányútján. Thorma mondhatni nyomában járt az olyan oppozícióban lévő plein air festőknek, mint Max Liebermann, Fritz von Uhde vagy Walther Firle és Adolf Zimmermann, akik szintén hollandiai útjuk kapcsán tértek rá a fényfestészetnek a rembrandti példákat követő módjára. 81 Uhde és a többiek többnyire sötét enteriőrben derengő vagy benső fény-világította jeleneteit az egykorú kritika „Schmutzmalerei" kifejezéssel illette, mintegy utalva a jelenetek szegényes miliőjére és sötét színeire is. 82 Nem csoda, ha a naturalizmussal kapcsolatos viták érvanyagában nagy teret kaptak a modern vallásos festészet rembrandti forrásai. 83 Thorma képét különösen Bródy Sándor a későbbi Rembrandt-fejek írója üdvözölte lelkesen, s a nagy művet rögtön meg is vásárolta az állam. 84 Réti az állami vásárlással hozza kapcsolatba, hogy Thorma később átfestette Jézus hajviseletét. Ez az átfestés azonban, ha jól számoljuk, időben szinte egybeesik Thorma és Hollósy elhidegülésével. 85 A vallásos ikonográfia efféle kettős értelmezhetősége más esetekben is előfordul a nagybányaiak korai alkotásain. Ilyen műnek tekinthetjük Réti István Krisztus az apostolok között című képének első variánsát is (1904), melyet Réti Ferenczy Károly műtermében festett. Ezen a kompozícióján Réti voltaképpen ugyanazt a bibliai helyet idézi fel, mint Thorma, ám ez esetben nem a tanítványok elküldésének mozzanata kapta a nagyobb hangsúlyt, hanem a próféta és tanítványai bensőséges kapcsolata. Azzal, hogy Réti a tanító Jézusnak Ferenczy arcvonásait adta, egyrészt felmutatta a művész és próféta szerepének egységét, azonosságát, másrészt kifejezte Ferenczy elismert tekintélyét. A kép későbbi variánsán megváltozik Jézus mozdulata: kifelé mutat, mintegy elküldve tanítványait a Thorma által is idézett bibliai helynek megfelelően (Márk 16.15). A próféta modellje e képen már nem Ferenczy. 86 Rétinek ez a képe is, akárcsak az 1902-ben festett Golgota című műve a sötét térből előderengő világosság festői igézetében fogant, s jól illeszkedik a századvég Rembrandt-követőinek művei közé. 87 A tanítványok elküldésének jelenetét Réti más kompozícióin is felhasználta: az a később szétvágott, nagyméretű, tájba állított jelenet, mely az oeuvre-katalógusban úgyszintén a Krisztus az apostolok között címet viseli (1905), szintén ezt a bibliai helyet ábrázolja. („Miképpen elbocsátott engem az Atyám, aképpen elbocsátlak titeket".). Ez utóbbi Réti István: Krisztus az apostolok között, 1904 István Réti: Christus mit seinen Jüngern / Christ with His Disciples. 1904 (Mgt. I Privatbesitz I private collection)
