Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa
Csók István: „És szabadíts meg minket a gonosztól", 1897 István Csók: „Und erlöse uns von dem Bösen" / "And deliver from evil". 1897 (elpusztult I zerstört I perished) képről csak egy elhalványult fotó maradt fenn, mely egy szikár tájban hét apostol között állva jeleníti meg Jézus alakját, aki eltérve a hagyományoktól szakálltalan, fiatal férfi. A korábbi interpretációk feltételezett agitátor-motívumát kizárhatjuk, hiszen Réti e képsorozatát a tanítványok elküldésének bibliai témája foglalja egybe, mely utóbbi elsősorban a művész-sorsra, a művész-éthoszra vonatkozik. A Thorma és Réti által is feldolgozott, és Márk evangéliumára visszavezethető küldetés-jelenet más festőket is megragadott, így megjelenik a tanító Jézus Iványi Grünwaldnak 1903-ban, majd a húszas évek elején festett jelenetén is. (Ez utóbbi a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona: ltsz. 60.80 T; az 1903-as mű a nagybányai evangélikus templom oltárképe.) A bibliai jelenetek másodlagos, szekularizált jelentése Csók István Nagybányán készített művein is szembetűnő. E típusba tartozik később darabokra vágott, nagyméretű műve, melyet az És szabadíts meg minket a gonosztól címmel állított ki. A képpel kapcsolatban Réti leírására vagyunk utalva: a kép bal felén, félig profil nézetben, erőteljes, realisztikus felfogással megfestve Krisztus volt látható a keresztfán, a másik oldalon egy velenceies ragyogásban tündöklő Vénusz-akt, középen pedig térdeplő emberek, akik elfordulnak az élő feszülettől és Vénuszt imádják. Réti leírása szerint határozottan „pogány" szellemiségű műről lett volna szó, mellyel azonban ellentétben áll a képcím, Jézus imájának egyik sora: És szabadíts meg minket a gonosztól. Közelebb visz a mű értelmezéséhez a képhez készített kis vázlat, mely a kompozíció egyes elemeit más elrendezésben mutatja: ennek középpontjában áll a kereszt, előtte térdeplő vagy önmaguk ostorozásától kimerült, imádásba boruló bűnbánó alakokkal. A kép jobboldalán áll Vénusz, mögötte pedig ott sorakoznak az Olümposz lakói, akik hátat fordítva a keresztnek, ünnepélyes menetben vonulnak el a hegycsúcson emelkedő csarnokaik felé. Vénusz, felfedve testét, a nézővel szemben áll és csábítóan tekint vissza a kereszt alá roskadókra, akik azonban ügyet sem vetnek rá. Vénusz mellett ott áll a kis Ámor, éppen a földön heverő, eltört íját siratja, mögöttük pedig Marssal együtt az elvonuló olümposzi istenek csoportja. 88 Képének végleges változatán Csók egyrészt a két világ szembenállását fokozta azzal, hogy a keresztet a kép baloldalára helyezte, másrészt ezzel a megoldással a kétféle istenvilág vagy mitológia, azaz a kereszténység és a görög istenvilág egyenrangúságát is kifejezte, mintegy relativizálva a krisztusi áldozatot. 89 Csók kompozícióját már Réti is Klingeréhez hasonlítja, s valóban itt is megjelenik Krisztus és az Olümposz kettőssége. Csók képe azonban tartalmi vonatkoRéti István: Krisztus az apostolok között, 1905 István Réti: Christus mit seinen Jüngern / Christ with His Disciples. 1905 (elpusztult I zerstört I perished)
