Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa
rül élénk diszkusszió folyt. Rudolf Eitelberger von Edelberg már 1870-ben fellépett a gótizálás egyházi monopolizálása ellen. Eitelberger helytelenítette az egyházi és világi művészet stílusok szerinti elkülönítését, és tagadta, hogy lenne kizárólagos egyházi stílforma. 41 A „reneszánszizmus"-t elutasítók között találhatjuk az újidealizmus más irányzatainak képviselőit, köztük a beuroni szerzetes művészeket is. Az ő kiindulópontjuk is hasonló; művészetük egy korszakokon túli, absztrakt szépségfogalom feltételezésén alapul. A beuroniak szépségkánonja azonban nem az emberi test antik kánonját veszi figyelembe, hanem a teológiai hármasság elveit. 42 A beuroniak célja a természetfölötti szépség hieratikus megjelenítése. Elismertségük túlmutatott az egyházművészet körein: a Nabis-ra, s különösen Maurice Denis-re, s Gauguin-ra is hatást gyakoroltak. Híveik közé tartozott az a Joris Karl Huysmans is, akinek befolyásáról Ferenczy Károly nézeteire még később szót kell ejtenünk. 43 Nemcsak az emberi test, az akt egyházművészeti alkalmazása körül zajlottak viták, hanem az öltözetek és a miliő ábrázolása körül is. 44 A német evangélikus egyház által leginkább elfogadott művész, Eduard von Gebhardt a 15. századi flamand mesterek modorában formálja meg vallásos tárgyú képeit. Jézus kereszrefeszítésének jelenetén (1884) például nemcsak a kereszt körül állók individuális egyénítésére törekszik, hanem alakjait Luther korának viseletébe öltözteti. A historizálásnak ez a formája egyrészt apellál a német nemzeti érzelemre, melynek szerves része a lutheri fordulat öntudatos vállalása, másrészt azonban a bibliai eseményeket a jelentől elszakítva, a múlt idegenségébe vetetten állítja elénk. 45 Gebhardtnak nagy hatása volt a protestáns vallásos históriafestészet elterjedésében, hiszen 1872-től 1912-ig a düsseldorfi akadémia profeszszora volt, s az ottani későnazarénus festészetet egészen a maga képére formálta. A historizálás másféle, vitákat is kiváltó változatát jelentik az orientalizáló biblikus képek. 46 Ennek az irányzatnak megtalálhatjuk híveit az angol preraffaeliták között (William Holman Hunt: A 12 éves Jézus a templomban, 1860; William Dyce: Jákob és Ráhel, 1853 stb.), de szélesebb körű elterjedéséről csak a nyolcvanas évektől beszélhetünk, elsősorban Munkácsy monumentális Krisztus trilógiájának nyomán. Az orientalizáló biblikus festészet mestereire a protestáns bibliakritika és archeológia, s különösen David Friedrich Strauss és Ernest Renan kutatási eredményei kétségtelen befolyást gyakoroltak. 47 Amíg azonban például Munkácsy efféle képeit a hazai katolikus egyházi kritika tolerálta, Verescsagin szentföldi környezetbe állított biblikus jelenetei - s különösen azok „renanizmusa" - elkeseredett ellenállást és vitákat váltottak ki a katolikus egyházi körökből. 48 A historizmus nemcsak a hajdanvolt eseményeknek a történeti hűség kívánalmai szerinti ábrázolását jelentette, hanem a múlt hőseivel való azonosulást, a történelmi kontinuitás hangsúlyozását is. E szerint Jézus noha a legnagyobb - mégis csak egyike a történelem hőseinek. Érzékletesen szemlélteti ezt a felfogást Kari Christian Andreáé fametszete. Ezen a lapon - mely a későgótikus családfák formáit idézi - ott látható Jézus is a német történelem jeleseivel együtt, akik mind körülveszik a német család idealizált csoportját. A historizmus körüli viták kapcsán merül fel a kérdés: a bibliai személyek, így Jézus ábrázolásánál az egykori miliő rekonstruálására kell-e inkább a művészeknek törekedniük, vagy a hagyományok és a hit révén a közösség képzeletében élő hősöket vagy istenképet kell-e megformálniuk? A históriai Jézust vagy a Biblia Krisztusát kell-e megjeleníteni? 49 A historizálás elutasítása mind a szellemi életben, mind az egyházi művészetről szóló nézetek között egyre nagyobb teret kapott a század utolsó évtizedeiben. Nemcsak egyházi oldalról voltak kritikusai, a modern művészeti törekvések is ebbe az irányba hatottak. A historizmust elutasító modern bibliai festészet jelentős személyiségeiről és irányzatairól szólnunk kell, különösen azokról, akiknek hatását a nagybányai művésztelep alapítóinak képei kapcsán joggal feltételezhetjük. A MODERNEK ANTIHISTORIZMUSA Peter-Klaus Schuster a vallásos művészet századvégi müncheni megújításáról szóló katalóguskötetének szellemesen a München leuchtete címet adta, Thomas Mann egy 1901-ben megjelent novellájának első mondatára utalva. 30 A novella címe: Gladius Dei, s egy képrombolási kísérletről szól. Hőse Hieronymus, a buzgó ifjú, aki megbotránkozik az Odéon-téren lévő műkereskedés kirakatába kitett érzéki Madonna-képek láttán, s követeli a tulajdonostól a kétértelmű ábrázolások eltávolítását és tűzrevetésüket. A műpiacokat, s a kiállításokat is elöntő érzelgős szentképekról van szó Thomas Mann művében, olyasfélékről, amelyek Hanfstaengl reprodukcióiként Európa-szerte tömegével terjedtek el, hogy csak Plockhost, Hermann Kaulbach és mások giccses Madonnáit és más szentképeit említsük. 52 Tágabb értelemben véve ezt a Thomas Mann által oly érzékletesen leírt képromboló indulatot a Glaspalast kiállításain sikert elért zsánerekkel vagy zsánerré silányíW. Trübner: A keresztről levett Krisztus, 1874 W. Trübner: Der vom Kreuz abgenommene Christ, 1874 The Body of Christ after the Deposition. 1874 (Hamburger Kunsthalle. Repr.)
