Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Csorba Géza: A Nagybánya-kép száz éve
Réti István 1904 körül István Réti um 1904 / István Réti around 1904 (MNG Adattár I Archiv I Archives) aktus ... intuíció ... tudatosan elő nem idézhető folyamat". 25 Réti ezt a crocei intuíció-elméletet ötvözte a „tárgyba való beleérzés" bergsoni gondolatával és hozta létre saját esztétikáját, amelynek alaptétele így hangzik: „Az intuíció a közös nevező, amellyel ... az alkotást s annak befogadását egymással belső kapcsolatba hozhatjuk s a művészetet egységben megérthetjük. Ez a megértés abból az alapismeretből indul ki, amelyet Benedetto Croce kategorikusan úgy fogalmazott meg, hogy: »a művészet intuicio«". 26 „A művészi alkotásban az intuíciónak három formája szerepel. Az első: a szemléletélmény; a második: a belső, képalkotó intuíció, a képzelet; a harmadik a bergsoni: az átélő, átérző, magát beleélő intuíció." 27 Ezt az esztétikát halála után megjelent könyvének kéziratában formálta organikus egésszé a nagybányai festészettel. A nagybányai művésztelep című posztumusz könyvéből, amely korábbi írásaira épül, bontakozik ki részleteiben is, és a maga lezárt egészében Réti István Nagybánya-képe. 28 Ebben lényeges új momentumok nem találhatók, de rendkívül érzékeny analízissel bontja ki benne a korábban csak érintett vagy rövidebben kifejtett kérdéseket, nevezetesen a Nagybányán végbement művészeti folyamatok oknyomozó történetét, a nagybányai mozgalomnak a korszak külföldi tendenciáival való összevetését, az alapító nemzedék művészeinek, kivált Hollósynak bizonyos tekintetben mérsékelt, Ferenczy Károlynak fenntartás nélkül elismert, kiemelt jelentőségét, és a neósok mozgalmának most már árnyaltabban fogalmazott, de lényegében korábbi álláspontjára alapozott megítélését. A Lyka Károly és Réti István által megalkotott Nagybánya-kép tehát a maga nemében lezárt, befejezett művészetelméleti rendszernek tekinthető, amelynek - jórészt nemzedéki okokra visszavezethető - szemléleti keretében az 1900-as évek közepétől fellépő újabb irányzatok nem kaphattak helyet. Ebből következik, hogy a művészettörténeti kutatás és szemlélet további fejlődése során ennek a Nagybánya-koncepciónak vitatottá, és dokumentumainak bizonyos mértékben tényszerűen is vitathatóvá kellett válnia. Maradandó értéke azonban, hogy az eseményekkel egyidőben alapozta meg a nagybányai mozgalom történetét és elsőként formálta ki a magyar naturalizmus és impresszionizmus meghatározását. Ebben a minőségében forrásértékét a legújabb Nagybánya-kutatás is elismeri. E rövid, összefoglaló jellegű tanulmány szűkre szabott keretei között is kénytelenek voltunk a Réti-féle Nagybánya-képpel viszonylag hosszabban, jóllehet így is rendkívül sommásan foglalkozni, mivel a további koncepciók majdnem mindegyike virtuálisan ehhez viszonyítható, kimondva, vagy kimondatlanul ebből indul ki vagy ezzel száll szembe, s így Nagybánya változó történeti értékeléséhez mintegy stabil pontként, összehasonlítási alapul szolgál. Alapkoncepcióját tekintve ehhez kapcsolható először is Rózsa Miklós 1914-ben megjelent könyve, amelyhez Lyka Károly írta a szerzőt méltató előszót. 29 A korszak filozófiai áramlataira és a század elején kezdődő szociológiai művészetkutatásra is hivatkozva, immár történeti aspektusból, nemzetközi összefüggéseiben tárgyalja a magyar impresszionizmus bonyolult, szerteágazó, több forrásból táplálkozó fejlődési folyamatát, amelyben Nagybánya csak az egyik, noha legfontosabb momentum. Könyvének a nagybányaiakról szóló fejezetében megállapítja Hollósy történelmi érdemét, meghatározza Ferenczy Károly helyét, stílusteremtő szerepét, 30 és a naturalizmustól az impresszionizmuson keresztül a dekoratív törekvésig ívelő pályáját. Ebben és általában az első nemzedék festőinek értékelésében némiképp még Lyka és Réti befolyása is érezhető, de új elem nála a posztimpresszionizmus, s ennek keretében a neós mozgalom sajátos művészettörténeti magyarázata, amely beépül az egész könyvét átfogó evolúciós elméletébe. Rózsa ugyanis azt mondja, hogy az újak (a neók) tulajdonképpen ugyanazt akarják, amit az impresszionisták, vagyis „az élet ellenértékét megtalálni", csak annyiban mások, hogy a látványt „szerintük végleges realitásában, egy tiszta, elvont formai nyelven" kívánják kifejezni. 31 „Sőt világosan látjuk - írja - hogy ugyanazok az erkölcsi, bölcseleti, társadalmi, esztétikai és művészi jelenségek, amelyek a naturalista és impresszionista művészet elindulását kísérték, mutatkoznak most is - csak tán kissé erőszakosabban s hogy az új impresszionizmus (neo-impresszionizmus !) csak egy újabb fordulata a haladás kerekének, mely nem lehet eléggé ismételni - önmaga körül is megfordul egyet, amíg előre halad. A Cézanne hagyományainak magyar letéteményesei az új forma alatt a régi értékekhez tértek vissza - csak éppen hogy a természet stilizálásában a vonal és szín helyett a szerkezetre, az új szemmel látott formára, a dolgok egyensúlyára és tömegére helyezik a fősúlyt. De hiszen a naturalista impresszionizmus is ismerte ezeket, csak elhanyagolta az ő
