Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Csorba Géza: A Nagybánya-kép száz éve

saját bálványai kedvéért...."

32 Ezzel az interpretációval Rózsa Miklós tulajdonképpen megalapozta a neós mozgalomnak a Nagybánya-képbe való beillesztését, amit jóval később, az újabb Nagybánya-kutatás vitt véghez. A Lyka és Réti által megfogalmazott Nagybánya-felfogásból indul ki Genthon István is 1935-ben megjelent könyvében.

33 „Nem iskolája miatt jelentékeny - írja a Nagybányáról szóló fejezetben - hanem az alig féltucat festő miatt, ki szorosan együttműködve, egymás eredményein okulva, sajátos stílust alakított ki, amely stílus az addigi magános rögtönzések és fellángolások után a magyar festészet fejlődését önálló, széles mederben indította meg... Korszerű problémákat vetett fel és azokat meg is oldotta, bekapcsolódott a nemzetközi vérkeringésbe: de nem külföldi minták utánzásával, hanem saját erejéből, óvatosan építve ki saját stílusát... a nagybányai festők jól látták meg, hogy a további fejlődés záloga nem lehet más, mint folyamatos, következetes fejlődés, mely eredményeivel végre magyar hagyomány kialakításához vezet."

34 Ebben a fogalmazásban már benne rejlik a posztnagybányaiakra, a Gresham-kör művészeire való utalás. Genthon Nagybánya-felfogásának tablóján is, de az addigiaknál is kiemeltebben és plasztikusabban, Ferenczy Károly alakja áll a középpontban, s az ő életművére hivatkozva hozza közvetlen összefüggésbe a nagybányai impresszionizmust a posztnagybányai iskola festészetével.

35 Később, nagyszerű Ferenczy-monográfiájában,

36 az érzékeny műelemzések közé illesztve, mintegy háttérként rajzolja meg a nagybányai első nemzedék festészetének alakulását. Itt említi a neósok mozgalmát és Ferenczy Károly ezzel kapcsolatos véleményét is.

37 Genthon Erdély visszacsatolása alkalmából is megemlékezett a nagybányai festőkről, ebben a cikkében azonban lényegében az 1935-ös könyvében megfogalmazott gondolatokat ismétli meg.

38 A Nagybányával foglalkozó újabb szakirodalomban már-már sztereotípiaként jelentkezik az a megállapítás, hogy a Réti István és Lyka Károly által, de főleg Réti által kialakított Nagybánya-koncepció a legutóbbi időkig uralkodóként élt tovább a köztudatban. Ez bizonyos tekintetben igaz. Ám a Nagybánya-képnek egy nagy, történelmi, társadalmi, szellemi, művészeti krízisekkel megterhelt korszakon átívelő fejlődése maga is túl bonyolult folyamat ahhoz, hogy benne egyetlen jelenséget ily mértékben általánosítani lehetne. Valójában igen korán, már a tízes évek közepén megszületett az a koncepció, amely merőben új megvilágításba helyezi és lényeges momentumokkal egészíti ki a Nagybányaképet. Ez az új felfogás Fülep Lajos nevéhez fűződik, aki a 19-20. századi magyar művészetet teljesen új szempontok alapján vizsgáló művészetfilozófiai értekezésében, az egyetemes és a nemzeti fogalmának korrelációjában, a magyar művészet nemzeti jellegének kérdéskörébe ágyazva foglalkozik a nagybányai festészettel.

39 Szinyei Majálisát tekinti az új korszakot jelölő műnek és egyenesen ebből származtatja a nagybányaiak mozgalmát, külön is hangsúlyozva benne Ferenczy Károly jelentőségét.

40 Esztétikai rendszerében a művészet formai kérdéseihez, azok időszerűségéhez viszonyítja az értéket, és a festészet múltjának és jövőjének tengelyébe Cézanne életművét állítja, következésképp Nagybánya-felfogása a neósok értékelésében csúcsosodik ki. „A Cézanne művészetében lappangó lehetőségeket megvalósítani ... - írja Fülep Lajos - íme az utána jövők feladata. Részben erre vállalkozott, de egyoldalúan, Gauguin, majd - de szintén egyoldalúan - a »kubista« és egyéb elnevezések alatt ismertté vált újabb festőcsoportok; és erre vállalkoztak azok a magyarok, kik a nagybányai naturalizmus és impresszionizmus ellen reakciót támasztva, nálunk is felvetették az új kompozíció problémáját. E mozgalom legtöbb tagja még a nagybányai légkörben nevelkedett és sokat köszönhet is neki; a folytonosság itt tagadhatatlan; de szakadásra kellett kerülnie a dolognak, amint az új nemzedékben megért a naturalista momentum túlhaladásának szüksége."

41 Fülep a festészet történetét „az objektivitás és a látszat, a tér és idő, az anyag és anyagtalanság" hármas szempontjából vizsgálja, amely egy negyedikben, a kompozíció kérdésében kulminál: „...hogy a klasszikus művészeti hagyomány híján lévő Magyarországon egyáltalán lehet beszélni róluk éspedig mint aktuális kérdésekről, az új festőnemzedék érdeme ... Velük újra itt az alkalom egyetemes európai és nemzeti magyar művészet teremtésére".

42 Ebben a Nagybánya-képben tehát, amellett, hogy nagyobb történelmi távlatokban vizsgálva először illeszkedik bele szervesen a neósok mozgalma, a kutatás szempontjából messze előre mutató két momentum található, az egyik az első és második nemzedék működésének folyamatossága, a másik a neósok kezdeményezésének a későbbi avantgárd irányzatokkal való, noha még csak jelzésszerű összekapcsolása - olyan kérdések, amelyekkel csak a legújabb szakirodalom kezdett részletesebben foglalkozni. Ismét más szempontok alapján bontakozik ki a nagybányai művészet jellege, néhány évvel később, Kállai Ernőnek a modern magyar festészetet történelem- és társadalomfilozófiai alapokra épített karakterológiai és stíluskritikai módszerrel vizsgáló könyvéből.

43 Szerinte: „A magyar piktúra egész fejlődése lényegében mindvégig az érzéki temperamentum korlátlan uralmát nyilvánítja",

44 és ebbe a koncepcióba illeszti be a Hollósyval kezdődő magyar naturalizmus és impresszionizmus karakterológiai meghatározásait.

45 A neósok az ő Nagybánya-tablóján is szervesen beillesztett helyet foglalnak el és ha bírálja őket, ezt már nem a régi, hanem az új, az avantgárd szemlélet alapján teszi.

46 Az első direkt, s tegyük hozzá, igen szubjektív és heves, már-már ingerültnek mondható támadást Réti, s vele együtt Hollósy ellen - elvitatva tőlük minden festői és pedagógiai erényt, Hollósytól még az „iskolás értelemben vett" rajztudást is - az eredetileg festőnek induló Lehel Ferenc intézte saját folyóiratában 1934-ben közölt cikkében.

47 Rétiéknek a stílus kérdésében a neósokkal folytatott egykori polémiájára utalva ítéli el a stílus megtagadását

48 és kategorikusan elmarasztalja a klasszikus nagybányai hagyomány folytatóit, akik nem akarják észrevenni, hogy „a naturalizmus forradalmi