Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Dancs Mária: Lyka Károly és a nagybányai művészet

akasztófa humorunkat. Pest úrrá teszi magát is, műkritikus, publicista és - Don Juan,

16 sőt mint félfüllel hallottam részvényes, - tőkepénzes! Régi szegény collégái, ki megmaradunk proletároknak, gondosan megtöröljük saruinkat az előcsarnokban, s félénken kopogunk be Carlo Lykához: váljon szóba áll-e velünk, visszaadja-e látogatásunk Nagybányán. Mert mink az idén ismét Nagybányára megyünk. Április végén levonul a banda, a vén prímással együtt.

17 Megsokasodunk számban és erőben, megerősödve munkakedvben, reménységben és összetartásban."

18 Hívja Lykát, hogy ebben az évben is látogassa meg őket. Majd tájékoztatja őt a telep anyagi nehézségeiről. Mint levelében írja, a közlekedési miniszter már megadta a 150 szabadjegyet számukra, de a kultuszminisztertől remélt állami támogatás, a 2000 forintos szubvenció odaítélése még bizonytalan. „Azt hiszem, most a hangulat, kedv, s az akarat oly nagy, sikerülni fog a tervünk. Csak azt a szubvenciót adnák meg, mert a pénzügyi zavarok, a pénztelenség kedvet szeg, a munkát gátolja. Hollósy is, Grünwald is, én is bizony nagyon gyöngén állunk pénz dolgában, s nem tudom, hogy jutunk le."

19 E levelében megírja azt is, hogy a nagybányai csoport első közös kiállítására már most szervezkednek, de ez még csak terv, kéri Lykát, hogy egyelőre ne árulja el senkinek. 1897 tavaszán tehát Lyka ismét ír az Új Időkben az iskola érkezéséről, az őket idehaza fogadó körülményekről, a bányaváros vendégszeretetéről és arról, hogy a vasúti szabadjegyek mellett, melyek az egész magyarországi vonalra érvényesek, megkapták a 2000 forintos állami támogatást is.

20 A nagybányai művésztelep évvégi kiállításáról mindkét lapjában megemlékezik. Az Új Időkben szép, lírai hangú írást közöl, amelyben a Nagybányán született művészetről szólva megjegyzi: „A természet nagyon jó társalkodó, ha emberre akad, aki megérti őt."

21 A Budapesti Naplóban is megjelenik egy meleghangú méltatása a kiállításról, amelynek költői szépségű bevezető sorait Ferenczy Károly A hegyibeszéd című festménye ihlette.

22 Erről a kimagasló kvalitású Ferenczy-műről Lyka később is írt. így például 1918-ban Ferenczy posztumusz kiállításáról szóló cikkében is, ahol megfogalmazza a kép születésének mikéntjét: „Művészi felfogásának sajátosságát legjobban azokon a képeken tanulmányozhatjuk, amelyek Nagybányán való letelepedése után születtek meg. Például A hegyibeszéden vagy a Napkeleti bölcseken.

22. Valóban itt könnyen tévedhetett volna merő konstrukciókba, ha nem vérbeli festő. Tegyük föl, hogy a tárgyból indul ki, valóságos erőmutatványokat végezhetett volna szerkezeti és formai megoldásokból. Sokkal tősgyökeresebb festő volt azonban, semhogy ezek az ősi témák bíztatták volna e képek lefestésére. Hogy az egyikből hegyi beszéd lett, a másikból három királyok az ő esetében egészen másodlagos dolog, majdnem azt mondhatnám, hogy e tárgy utólag született bele a képekbe. Ama táj- és hangulatképeket, amelyekben a biblikus alakok élnek, valóban látta nem egyszer. Azok valóban bányai erdők. Ferenczy sokat járta e fás-bokros hegyoldalakat, ismerte színeváltozásukat az óra járása szerint. Ismerte, amikor komor és kemény, csaknem fenyegető az arculatuk, s akkor, amikor a napsugár szikrázva szökell falevélről falevélre. De ismerte az olyan napszakában és hangulatában is, amikor jellemzésére semmi mást nem mondhatunk, mint ezt: biblikus. így kerülhetett a biblia szövege a természet nagy zeneművébe. Sőt tovább mehetünk. A hegyibeszéd alakjai megannyi arckép. Valóban e fiúk és lányok nem egyszer üldögéltek ily módon a Virág-hegy oldalán. Hány festő láthatott már ilyesmit életében, de Ferenczy finom szenzibilitása nékül. Az ő kezében valóban biblikus hangulatú kép teremtődött a természetadta alkotóelemekből. "

24 Lyka Károly Ferenczyt tartotta a leginkább nagybányai festőnek valamennyi társa között. Véleménye szerint Ferenczy képei iránymutatóak voltak, mert a legmeggyőzőbb erővel tudták képviselni a nagybányaiak akaratát. „Egészen hozzáillett nobilis, minden hangosat és bombasztikusát kerülő jelleméhez a bányai halk harmónia élvezése és képpé formálása"- írta róla.

25 1898 januárjában hosszú cikk jelent meg Lyka tollából a lipcsei Kunstchronik címoldalán a nagybányai művésztelepről, és az ott kibontakozó művészetről. A cikk a nagybányaiak első kiállítását követően látott napvilágot, és ez volt az első külföldi szaklapban megjelenő nagyobb lélegzetű írás, amely róluk szólt.

26 1898, a Nagybányán töltött harmadik esztendő még fontos alapozó év volt a művésztelep történetében, amint azt Réti István is megfogalmazta. Ennek a kéthárom esztendőnek az életében és eseményeiben formálódott Nagybánya művészi és erkölcsi jelleme olyanná, ahogy később fogalommá vált.

27 Lyka továbbra is ébren tartja a sajtóban az első magyar művésztelep ügyét. 1898-ban, a nagybányaiak kiállítására írt cikkének ihletője ismét egy Ferenczy-mű volt: a Három királyok.

1

^ Az 1899-es esztendő már jelzi a szakadást a Hollósy-iskola és a nagybányai művészcsoport között, hiszen most első ízben külön állítanak ki. Lyka Károly e kiállításukhoz kapcsolódó írásának címe is e tényre utal. A Budapesti Naplóban Új képek címmel megjelent cikkének alcíme: A Nemzeti Szalon és a Hollósy-iskola kiállítása.

19 A nagybányai csoport ugyanekkor a Műcsarnokban állította ki munkáit. Ennél is nagyobb változást az 1902-es esztendő hoz a művésztelep életében. Hollósy nem jön többé Nagybányára, iskoláját Técsőre helyezte át, és a négy vezető művész irányításával (Ferenczy, Grünwald, Réti, Thorma) szabadiskola alakul a telepen. Ez az esztendő Lyka Károly életében is fontos fordulatot hoz: önálló lapot szerkeszthet Művészet címmel. A lap, amely az első magyar művészeti szakfolyóirat, 1902-től 1918-ig jelent meg. Lyka a magyar múlt művészetének és a modern művészeteknek egyaránt teret biztosított a lap hasábjain.

30 így a nagybányaiakról szóló hírek, cikkek, tanulmányok mindig helyet kaptak benne, valamint szép számmal díszítették oldalait rajzaik és festményeik.

31 Rétinek egy 1903 decemberében írt hangulatos levele is ezt dokumentálja: „... azt hiszem dolgaim végre reprodukálhatók lesznek. írja meg, mit gondol, s azt is, rongálódás nélkül érkeztek-e. Még ragadós volt, de