Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Dancs Mária: Lyka Károly és a nagybányai művészet

már nem akartam halogatni az elküldését. Vajas papírt tettem rá, talán nem történik baja. Egy kis szénrajz is van a két arczképstúdiumon kívül. Most kisütött a nap, megyek, vasárnap van pedig, festeni. Október végén kezdtem egy kis napsütéses dolgot krizanténumokkal. Persze hat hétig nem volt nap. Rettenetesen szekíroz az Úr Isten. Most kell befejeznem, képzelheti mily gyönyör, a nap éppen három ölnyire máshelyre süt most."

32 Mint a levél további soraiból megtudható, ki kell állítania a Nemzeti Szalon év végi tárlatán, ezért a kényszerű sietség. Lyka ír erről a kiállításról az Új Időkben, Új képek a Nemzeti Szalonban címmel,

33 és külön írást szentel a Nemzeti Szalonban szintén kiállító Ferenczy Károlynak. „Az a művészet, amelyet a Nemzeti Szalon Ferenczy-kiállítása mutat, határozott jellemű és egyéni."

34 — jegyzi meg cikkében. Amikor Ferenczy ék 1912-ben Nagybányán kiállítást rendeznek a művésztelep megalakulásának 15. évfordulójára, Lyka mind az Új Időkben,^ mind a Művészetben^ megemlékezik a nagybányai művészetről. Ekkor jelenik meg nagyobb lélegzetű tanulmánya barátjáról, Réti Istvánról is.

37 A nagy német vállalkozásban, a Thieme-Becker művészlexikon

38 megírásában is részt vett, miután erre 1906-ban a lexikon szerkesztősége felkérte. Kezdetben Lyka Károly írta a lexikon minden magyar vonatkozású szócikkét és ő állította össze a hozzájuk kapcsolódó bibliográfiákat. így a nagybányai festőikről szóló részek is az ő tollából származnak. Lyka Károly: Önarckép, 1900 Károly Lyka: Selbstbildnis / Self-portrait. 1900 (Kat.sz. I Kat. Nr. I Cat. No. JOS.) Az 1918 utáni esztendőkben is ébren tartotta írásaival Nagybánya hőskorának emlékezetét,

39 több megjelenő könyve pedig fontos forrása a nagybányai művésztelep történetének.

40 Az 1920-as években Lyka rektori működése a Képzőművészeti Főiskolán meghozta a várva várt reformokat.

41 Intézkedései, és az általa támogatott tanárok révén a művészeti szabadság szelleme, a „nagybányai szellem" is teret kapott a főiskola falai között. Mindenkinek tehetsége dönthette el előmenetelét, a növendék hajlama szabhatta meg, kit választott tanárának, és a hallgatók számára az élő modell után való alakrajz és festés vált elsődlegessé. Lyka törekvéseiben itt is mindenben hűséges segítőtársa volt a szintén ott tanító Réti István, aki 1927-től Lyka Károly szellemében fejlesztette tovább a főiskola szabályzatát.

42 Lyka Károlynak a nagybányai művészetről átfogó igénnyel írt munkái közül a legkésőbbi, 1930-ban megjelent tanulmányának gondolataival zárjuk visszaemlékezésünket. Az írás a Nagybánya bölcsőjénél

42, címet viseli, s benne a szerző összefoglalja mindazon tanulságokat, amelyekkel Nagybánya szolgált festői értékein kívül. Bár mindjárt az elején megjegyzi, hogy a Nagybányán folyó munkáról összegzőén írni szinte lehetetlen, hiszen maga is összefoglalhatatlan volt. Az ott dolgozó művészeket nem fűzte össze sem közös stílus, sem közös eljárás, sem közös módszer, tehát semmiféle sablon. Úgy óvták függetlenségüket, hogy a szinte furcsa titkolózásig is elmentek, készülő képeiket még egymásnak sem mutatták meg, nehogy egyikről ráragadjon a másikra valami. Az a tény, hogy múzsájával mindegyik mester csak négyszemközt kívánt társalogni, hasznosnak bizonyult. „így lett annyiféle a nagybányai művészet, ahányféle mester csinálta."

44 Volt azonban egy közös vonás is, amely összekötötte a művészeket, ez azonban nem stilisztikai, hanem erkölcsi. „Mert művészetük valóban az erkölcs klímája alatt érlelte gazdag gyümölcseit. Ez az erkölcsi parancs, bár senki le nem írta és senki sem prédikálta, körülbelül így szólt: A művészetet ne vedd mástól, mert az az övé s nem a tiéd. A művészetet vedd önmagádból, tehetségedből s abból a szent természetből, amelyhez szíved vonzódik. Ezzel valóban - most először - hazai röghöz kötötték művészetüket. Abból, amit az nekik mutatott, alakították színharmóniájukat, abból építették ki vonalaikat, abból alakították formáikat. Mindent abból, s nem idegen vagyonból. Ezért lett művészetük eredeti, azaz magukból sarjadzott, őszinte és közvetlen."

45 Volt azonban ennek az erkölcsi axiómának még folytatása is, amelyet Lyka úgy fogalmazott meg, hogy „a felelősség elve". A művészi szabadság nagyon kevés, ha a festő tehetségtelen, felkészületlen, és nincsenek meg a megfelelő kifejezési eszközei. Mint írja: „A művészet kifejezés. Aki nem szereli fel magát annak eszközeivel, nem lehet művész. S aki nem szereli fel magát tökéletesen, az nem lehet nagy művész. A nagybányaiak elméjében így formálódott ki a felelősség elve. Valóban lenézték azokat,