Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Dancs Mária: Lyka Károly és a nagybányai művészet

Réti Istvánhoz írt egyik levelében hazatérésének okát és célját is megfogalmazza.

6 Egyrészt vágyott már egy biztonságosabb, nem „máról-holnapra" való létre, s ezt a Pesti Napló által felkínált belső munkatársi állás lehetővé tette számára. Másrészt pedig régóta munkált benne az igény arra, hogy felpezsdítse a hazai művészeti élet állóvizét, elősegítse egészségesebb alakulását. Az írás erejével felnyitni a közönség szemét, és megmutatni, hogy van létjogosultsága más művészetnek is, mint az akadémizmusnak, amit a hivatalos művészetpolitika és annak legtöbb támogatott művésze magyar festészet címen felkínált. így érthető, hogy felvillanyozta a Réti István 1896 januári levelében olvasott hír, amely a Hollósy-iskola Nagybányára költözésének tervéről tudósítja.

7 Lyka válaszában megírja, hogy ajánlatot kapott a Pesti Napló művészeti rovatának szerkesztésére, s így magára tudja vállalni az ügy „hírlapi lanszírozását". Kéri Rétit, hogy amint teheti, lássa el őt elegendő pontos információval a megfelelő időpontban.

8 Lyka március közepén hazaérkezik Rómából, és a Münchenben tartózkodó Rétitói két levelet is kap gyors egymásutánban, részletes tájékoztatással Hollósyék hazatéréséről.

9 Az első levél hosszú és igen zaklatott hangú. így kezdődik: „Kedves Károly ka, én magának tegnap egy levelet kezdtem el, de olyan rossz stimmungban voltam, hogy abbamaradt. Ma délben megkaptam sorait, - s aludván egyet rá, íme sietek kívánságának eleget tenni. A nagybányai festő iskola tervből ténnyé fejlődésének történetét írom alább meg minden részleteivel együtt oknyomozó módon..."

10 A levélben Réti beszámol arról, hogy Thorma János és az ő rábeszélésére Hollósynak egyre nagyobb kedve van a nagybányai úthoz. Részletesen összefoglalja mindazon levélváltásokat, amelyeket ő maga bonyolított illetékes nagybányai személyekkel az ügy érdekében. Mint írja, a nagybányaiak nagyon lelkesek, minden áldozatra készek, adnak telket, építenek olcsó műtermet, gondoskodnak kedvező árú, tisztességes szállásról és ellátásról az odaérkezők számára. A levél további részében az iskola tervezett létszámáról és összetételéről ad számot, majd Hollósyról szólva ezeket írja: „Most, hogy kijöttem ide, nagyon örvendtem mindennek, amit itt találtam. Hollósynak a viszonyai rendben vannak, ő maga a régi erős, friss szellemű ember, csak többet tud még s halad folyton. Dolgozni már nem sok stimmungja van, azok az impressziók, amelyekből az ő művészete táplálkozik 18 év alatt elhalványultak s nem bírnak elég erővel arra, hogy valakit munkára kényszerítsenek. A nyári expedítiónak óriási hasznát remélem Hollósyra, mint művészre nézve. Ön ért engem, ugye? Nem szükséges bővebben magyarázgatnom, mit értek ez alatt." Majd lejjebb így folytatja: „Tanárnak pedig egész egyszerűen: páratlan. Az iskolája is jó, erős, lehetni fog a nyáron vele szépen produkálni. Simi lelkesedik és komolyan készül a nyárra."

11 Réti a következő napon újabb levél megírásába kezd, amelyben kiegészíti információkkal az előző nap írtakat.

12 Lyka a levelekből megtudott adatok birokában és a Réti által kívánt nem lázító hangnemben, már április közepén - tehát még Hollósyék hazaérkezése előtt hosszú cikket közöl a Pesti Naplóban a Hollósy-iskola nyári tervéről, a Nagybányára költözésről. Lelkiismeretesen összefoglalt beszámoló ez az iskola addigi, müncheni életéről, a nagybányai lét megszervezésének minden nehézségéről, s a lapban hangot ad Hollósyék azon reményének, hogy a magyar kormány számukra a vasúti jegyek árát mérsékelni fogja, esetleg elengedi.

13 Május elején megérkezik az iskola, és Lyka első lelkes tudósítását az év folyamán továbbiak követik. Meglátogatja müncheni diákéveinek barátait új, immár hazai telepükön, és hangulatos írásokban számol be nagybányai emlékeiről. 14 Ekkor már a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Idők című képes folyóiratban is megjelennek írásai, ahol illusztrációkat is el tud helyeztetni a nagybányaiaktól, így Rétinek Hollósy Simonról készített rajzát is az október 4-i számban.

15 Réti István: Hollósy Simon képmása, 1896 István Réti: Porträt von Simon Hollósy / The Portrait of Simon Hollósy. 1896 (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 415.) A következő, 1897-es esztendő elején, amikor Hollósy Simonék újra Nagybányára készülődnek, Réti ismét hosszú levélben tudósítja barátját a már biztos tényekről és gondjaikról is. 1897 márciusában Münchenben keltezett levelének kezdő sorai kedves, csipkelődő hangnemben fiatalkori levelezésüket idézik: „Talán még nem felejtett el egészen. Megpróbálom eszébe juttatni és e pár sorral is bizonyítani létezésem. Igenis vagyok. Ezt a piktor-philosophis alaptételével is ki lehet fejezni: éhes vagyok, tehát vagyok. Maga olyan rég elkerült tőlünk, hogy talán már nem is érti ezt a mi