Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Dancs Mária: Lyka Károly és a nagybányai művészet

Lyka Károly és a nagybányai művészet DANCS MÁRIA A

jelen munkában Lyka Károly gazdag életművének egy szeletét tekintjük át. Tevékenységének azt a részét, amellyel a Nagybányán induló és formálódó művészkolónia megismertetését, értékeinek és másságának felmutatását, befogadását szolgálta. Életét végig átszőtte rokonszenve a Nagybányán kibontakozó művészet iránt és a szoros, barátinak mondható kapcsolat a telep alapító művészeivel. E munka forrásai a két fent említett tényhez kötődnek. Egyrészt tehát Lyka Károly e tárgykörhöz tartozó tanulmányait és cikkeit vesszük számba, másrészt Réti István 1896-tól Lykához írt leveleiből válogatunk.

1 Lyka Károlyt a nagybányai művésztelep alapítói közül ifjúkortól datálódó, bensőséges barátság fűzte Réti Istvánhoz, aki megírta e barátság történetének első öt esztendejét (1891-96), és színes visszaemlékezését Lyka hozzáírt leveleiből vett szemelvényekkel dokumentálta.

2 Mi most az időben ott folytatjuk az események történetét, ahol Réti e tanulmányában abbahagyta. 1896 - a nagybányai művésztelep megalakulásának éve, - Lyka Károly életében is fordulópont. Öt évi müncheni tanulás és négy évi itáliai tanulmányút után végleg hazaköltözik. Münchenbe 1887-ben érkezett, miután a nyitrai piarista gimnáziumban érettségit tett. Akkoriban még festőnek készült, és Hollósy Simon iskolájában, valamint a müncheni akadémián tanult. Festészeti tanulmányai mellett Richard Muthernél művészettörténetet is hallgatott.

3 Lyka már a Hollósy-körben kitűnik szellemi kiválóságával, az átlagosnál nagyobb műveltségével, iskolázott ízlésével és több idegen nyelvben való jártasságával. Első megjelenő írásai tárcacikkek, amelyek 1890ben látnak napvilágot a Fővárosi Lapokban.

4 Ezek, bár még csak zsengék, már érzékelhető' bennük írójuknak az a képessége, hogy mondanivalóját természetesen, közvetlenül és minden nehézkesség nélkül öntse formába. 1892-től négy éven át - rövid hazalátogatásokkal megszakítva - Itáliában tartózkodik, ahol, mint vallotta: „állandóan remekművek között élve Rómában, eszembe se jutott festeni. Még vázlatkönyvem is, amely Nápolyban mindig zsebembe volt, a kabátomból többi könyvem közé vándorolt, és ott várta sorsát. A toll most már kezesebb szerszám lett, mint az ecset. Ha az utóbbihoz ilyenformán hűtlen lettem, mégsem sajnáltam a vele töltött éveket. Sőt, hálásan éreztem, hogy éppen festő tanulmányaim tanítottak arra is, hogy könnyebben megértsem a művészi alkotómunka lelki folyamatát."

3 Lyka Károly az 1890-es években Károly Lyka in den 1890er lahren / Károly Lyka in the 1890s (MNG Adattár I Archiv I Archives)