Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Gábor Zsuzsa: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához
Zola hatására Thorma a konkrét jelenet taszító részletektől sem mentes, naturalista ábrázolását választja: a képen az arckifejezéséből ítélve még élő Dózsát látjuk trónján, társai fogaikkal marcangolják vezérük kezét és karját. Maga a vers nem annyira Dózsáról, mint inkább általánosságban a forradalomról, valamint - közvetve a zsidók emancipációért való küzdelmeiről szól: „Emberjogért keltem én harcra, / Küzdelmem egy nagy eszme harca" - írja Kiss József. A „Dózsa lelke meg nem pihenhet!" befejezésű vers lényegesen optimistább végkicsengésű, mint ahogy azt a Dózsát legyó'zöttségében és megalázottságában ábrázoló festmény sugallja. A zsánerjelenetek a kiragadott mozzanatok által a cselekmény hangsúlyait teremtik meg. A köteten végigvonuló másik képtípus, az arckép, hasonló indíttatással a cselekmény szereplőit interpretálja, jellemüket, tulajdonságaikat, érzelmeiket teszi „láthatóvá". A Mese a varrógépről szokványos, századvégi, szomorú szerelmi történetéhez Réti és Iványi rajzolt egy-egy ihletett portrét. A búskomorsághoz és melankolikus hangulatokhoz vonzódó Réti István sötét tónusú képeinek sorába illeszkedik ez a férfiportré is (106. oldal). Ugyanaz az festett. Míg a kilencvenes évek derekán inkább a történelmi zsánerfestészet és a tájábrázolás problémái foglalkoztatták a mestert, egyes illusztrációiban a szimbolizmushoz áll közel. A Tüzek című verset egy, a cserépkályha lángjaiba révedő, idős embert ábrázoló kontemplativ hangulatú festmény vezeti be (185. oldal). A kályhában pattogó tűz azonban egy másik, pusztító tüzet idéz fel: a fellázadt embertömeg feltartóztathatatlan hadát, amelyben - kezében zászló helyett kaszával - ott menetel Delacroix szabadságot szimbolizáló nőalakja is (186. oldal). A festmény a Rákóczi-induló koncepciójának egyik első megfogalmazása. A tömeg meghatározatlan, végtelen térből lép elő. A háromszögalakba foglalt embercsoport élén haladó férfi lába alatt szinte döng a föld. Az erőt és drámaiságot sugárzó kompozíció hatását növeli a szembe haladó tömeg látványa, melynek lendülete szinte hátrahőkölésre készteti a nézőt. 20 Ember és táj lírai kapcsolatának képi megfogalmazása a kezdetektől mindvégig a Nagybányán dolgozó művészek gondolkodásának a homlokterében volt. Ez a megállapítás szinte közhelynek számít. A kötet Ferenczy Károly: Daphnis és Chloé II., 1896 Károly Ferenczy: Daphnis und Chloe II. / Daphnis and Chloé II. (Kat.sz.l Kat. Nr. I Cat. No. 126.) egyetlen lámpa világítja meg a tanulmányai mellett görnyedő fiatalember arcát, mint az 1893-ban festett Bohémek karácsonyestéje idegenben című kép asztal körül borongó társaságát, vagy az 1894-ben festett Gyötrődés ágyban fekvő fiatal, beteg férfiját. 19 Az egyetlen pontból derengő fény által megvilágított arc és a felsejlő tárgyak érzékeltetésére Réti kezében a szén ugyanolyan alkalmas eszköznek bizonyul, mint az olaj. Hollósy, Ferenczy és egyes rajzain Iványi bátrabban szakadnak el az inspiráció forrását jelentő verstől. Hollósy Simon lírai, elégikus hangulatú verseket választva, a kötethez mindössze öt monokróm olajképet illusztrációira vonatkoztatva azonban meglepő az a tény, hogy a tájkép, könyvillusztrációk esetében e ritka képtípus, milyen hangsúlyosan van jelen ezek között a festmények és grafikák között is. Réti Hollósy Simonra, és a művésztelep első éveire emlékezve szintén fontosnak tartotta, hogy kitérjen a táj és ember hangulati egységében rejlő festői lehetőségekre: „A korai Nagybánya művészeti érdeklődése megoszlott az ember és a tájkép között, az utóbbiban is inkább az emberi, a kedélyi momentumra: a hangulatra helyezve a fősúlyt, nem a külső, festői elemekre. A belső mondanivalónak a feszültsége jellemzi ezen idők törekvéseit". 21