Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Gábor Zsuzsa: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához
Ferenczy Károly: Arany szobránál, 1896 Károly Ferenczy: Bei der Statue von Arany / At Arany's Statue. 1896 (lappang I Verbleib unbekannt I location unknown) A táj hangulatának érzékeltetésével ülteti át a vizualitás nyelvére Hollósy Simon az Itt járok újra című verset. Az élete deléhez ért költő „tenger sivárság"-ként látja múltját, s a jövőben sem dereng reménysugár. Lemondott már a boldogságról, csak a „nagy búra" vágyik. A „Mögöttem semmi, előttem semmi..." sort kiemelő illusztráción (45. oldal) Kiss József lemondó, melankolikus, halálváró hangulatát Hollósy egy határtalan, mezőre emlékeztető tájban barangoló, megroggyant járású öregember portréjával érzékelteti, akiben a kortársak a festő önarcképét vélték felfedezni. A horizont határozott vízszintes vonalával elválasztott égen derengő fény nem árulja el sem az időt, sem az évszakot, a semmibevesző, puszta tájról is csak sejthető, hogy szántóföld. Sehol egy kiemelkedő rög, egy fa vagy bokor, ahol a szem megpihenhetne. Az öregember bizonytalan tartása és a táj sivársága együttesen közvetíti a vers hangulatát. Ember és táj hangulati közössége az Oh, mért oly későn című vers illusztrációjának is központi gondolata (113. oldal). Iványi finom szénrajza a későn jött szerelem és az őszi táj meglehetősen köznapi párhuzamát művészileg olyan magas színvonalon dolgozza fel, hogy az feledteti az allegória szokványosságát. Plein airről grafika esetében nem szokás beszélni, pedig a fák lombjának tónusgazdagsága és mozgalmassága, a fények és árnyékok játéka a levelek között, az erdő sötét mélyének és a világosabb tisztás kontrasztjának hatása, a vízszintes vonalkák mustrája, melytől a levegő szinte megremegni látszik, plein air-művé teszik Iványi Grünwald grafikáját. Ugyanezt a párás-ködös fényt látjuk „megrebbenni" a De Profundis éjszakai parkjában (17. oldal) is. Ferenczy Károly szintén megalkotta a kötet számára a táj, és a táj hangulatához való kötődés képeit. A „Posilipón ért utol az alkony" aláírású, Nápolyi emlék című vershez készült szénrajza a kötet egyik legismertebb darabja (118. oldal). Az elégia ismét egyszerű, köznapi érzésről, irodalmi közhelyről szól: arról a békéről és nyugalomról, ami a költő szívét elöntötte a végtelen tenger mögött lenyugvó nap láttán: „Leáldozóban volt a nap. Enyészve / Foszlott a köd a nyugvó tengeren; / S a fátyolát lebbentő messzeségbe / Áhítattal menekült tekintetem. / Felhőtlen égbolt egyenletes kékje: / Ragyogott Nápoly tündér ege rám; / S lelkembe lágyan lábujjhegyen lépve, / Bevonult a béke harcok után". 22 A formákat és a tömegek egymáshoz való viszonyát a rajzon elsősorban a körvonalak határozzák meg. A háttérben a hegyormok hullámvonala és a vízen sikló hajók vitorláinak dekoratív háromszögei a magyar szecessziós grafika egyik első darabjává teszik ezt az illusztrációt, emellett azonban a kompozíció részletgazdagsága és kidolgozottsága révén a grafika a szecesszió és a naturalizmus összefonódásának is kitűnő példája. A kép terének megalkotása a perspektíva hagyományos szabályait követi, s egyes részleteken Ferenczy él a tónussal való modellálás és a fény-árnyék-hatás eszközeivel is. Az előtérben ülő férfi fekete ruhája egyrészt a borús hangulat érzékeltetésére szolgál, másrészt azonban sötét tömege kontrasztot képez a világos háttérrel, ezáltal a kompozíció térbeli mélysége hangsúlyossá válik. A kezek és az arc is plasztikus, ugyanakkor a kép előterében látható bokrok síkszerűek, stilizáltak, Ferenczy csak határozott körvonalaikkal érzékelteti formáikat. Teljesen újszerű Ferenczynek két másik, szinte plakátszerű tájképe. Az erdő parancsol című költeményhez készült egész oldalas kép (115. oldal) a domb átlós vonalának és a lombkoronák kontúrvonallal hangsúlyozott hullámvonalának dekoratív összhatására épül. A kompozíció síkszerűségének mértékére, az eredeti mű hiányában, a reprodukció technikai tökéletlensége miatt csak következtethetünk. Az azonban a reprodukción is jól látható, hogy a művön a hullámvonalak és kontúrok dominálnak, az összemosódó lombok tónusai csak másodlagos szerepet játszanak. Az egymásba kapcsolódó lombkoronák felhőszerűen habos, gomolygó, ugyanakkor erőteljes kontúrvonallal összefogott, az égtől élesen elváló tömege az ugyanebben az évben festett A hegyibeszéd című olajképen is megjelenik. 23 Az illusztrációt a leegyszerűsített, hangsúlyos formák mellett a vonallal elválasztott alsó sávban megjelenő, nyomtatott nagybetűkből álló felirat teszi plakátszerűvé. A reménytelen szerelmet a zordon erdei táj által megjelenítő, elégikus hangvételű vers kissé zavaros szimbolikája mintha Ferenczyt is elbizonytalanította volna, így talán a cím megismétlésével kívánt hangsúlyt adni ennek az allegóriának. Hasonló elemekből épül
