Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szabadi Judit: Ferenczy Károly pályaképe

Ferenczy Károly pályaképe SZABADI JUDIT 17 erenczy Károly alakm " ja nyomatékosan és -M— kikezdhetetlenül ott áll a modern magyar művészet forrásvidékénél. Túlnyomórészt olyan közösségi modellé általánosítva, akinek mintha nagybányai illetősége a - szó átvitt értelmében - nagyobb horderejű tény volna, mint művészetének egyedisége. Hiszen piktúrája olyan természetű, hogy egymagában megtestesíti a nagybányai festészet szellemiségét, a kezdeményező-készséget és a szelíd modernséget éppúgy beleértve, mint a klasszikussá válás képességét, felidézve ezzel az értékek mindenkori érvényességének az ábrándját. És minthogy még a művészi munka etikájának a hitelét is megteremtette következetes és szorgalmas munkásságával, főiskolai tanárkodásával, eseménytelen életének már-már puritán tisztaságával, kikerülhetetlen volt, hogy egy kissé elmosódó halványként oda ne magasodjék a század művészete fölé. Márpedig ez olyan körülmény, amely arra készteti az embert, hogy - a kötelező tiszteletadás szerFerenczy Károly és Ferenczy Béni, 1910 körül Károly Ferenczy und Béni Ferenczy / Károly Ferenczy and Béni Ferenczy. ca. 1910 (MNG Adattár I Archiv I Archives) tartását feledve - megálljon a személyénél, és fölfedezze őt, lehántva róla a megszokás, a beidegződöttség, a sztereotip ítéletek megkövesedett rétegeit, amelyek a feltétlen tisztelet mellett óhatatlanul is az egykedvűség és az unalom kövületével falazták el - olykor a valódi megértés elől - az alakját.

1 Persze a valódi megértést az idők folyamán összezavarhatta az a bizonyos „nagybányaiság" is, amelyben a modern magyar művészet egyetlen kezdeteként elismert nagybányai iskola oly kibogozhatatlanul összenőtt Ferenczy nevével, hogy kölcsönösen megpróbálták az egyikkel értelmezni a másikat. Ez nemcsak azt jelentette, hogy összemosódtak az individuális és a közösségi értékek határai, hanem azt is, hogy a közösségi jobbára be is szippantotta, valósággal bekebelezte az individuálist.

2 A nagybányaiság fogalmának jelentésmódosulásaival - amely a harmincas évek elejétől kiegészült egy újabb festőcsoportnak, az úgynevezett posztnagybányai iskolának a természeti élményhez tapadó, lényegében reprodukáló jellegű valóságábrázolásával, az ötvenes években pedig előbbi jellegzetessége révén a konzervativizmus vagy méginkább a konformizmus esztétikai mentőöve is lett - egyre jobban betemetődtek a kezdetek, és velük együtt valamelyest a Ferenczyéletmű is elhalványult. Dehát végül is ki volt ez a művész, hová nyúlnak művészetének gyökerei, hová tartozott, és egyáltalán: hogyan lehet meghatározni és főképpen megérteni festészetének lényegét? Újító volt-e vagy konzervatív, iskolateremtő volt-e vagy minden dokumentálható tény ellenére is magányos géniusz, mint ebben a században valamennyi nagy magyar művész? És egyáltalán: miben ragadható meg a stílusa, és miben ragadható meg a nagysága? Nos, Ferenczy Károly 1862-ben született, és csak huszonöt éves korában kezdett rendszeresen festeni tanulni. 1887-ben Párizsba utazott, ahol két évig a Julian akadémián tanult, az akkori idők legjobb hírű, ám konzervatív szemléletű művésziskolájában. 1889-ben feleségével, Fialka Olgával, aki festőkollégája és inspirálója volt egy személyben, letelepedett Szentendrén, ahol megszülettek első számbavehető festményei. 1892-től 1896-ig Münchenben élt, szoros szellemi közösségben az ott dolgozó Hollósy Simonnal és a Hollósy-kör festőivel. 1896-ban ott volt a Hollósy Simon vezette