Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Boros Judit: Hollósy Simon művészi hitvallása levelei tükrében

Hollósy Simon Técsőn, 1910-es évek Simon Hollósy in Técső. 1910s (MNG Adattár / Archiv / Archives) zőművészet létesítésén fáradoznak" - írta -, akkor a német szellem nem káros, de átkos. A „német szellem" kifejezésen azonban nem a teljes német művészetet értette, hiszen, mint a továbbiakból kiderül, Uhde és a szecesszionisták hatása egyenesen kívánatos volt. Uhde, „aki Parisban lett azzá, akivé lett" ugyancsak nemzete művészetét akarta emelni, amikor szembefordult az állam által támogatott „Glaspalastistákkal". (Ráismerünk itt a „Műcsarnok", mint ellenség ősképére.) „A németek legjobb festői: Uhde, Kuehl, Liebermann, stb. Párizsban tanulták meg azt, amit tudnak." E vélemény ellenére semmi nem bizonyítja, hogy Hollósy valaha is elment volna a francia fővárosba.

56 „A KI NAGY BÁNYÁN LEHET TARTSA SZERENCSÉNEK..."

57 1895 februárjában, tizenhét évnyi távollét után Hollósy Budapestre és Szentesre látogatott az alakítandó akadémia ügyében. A fővárosban Thorma kalauzolta.

58 „Pesten jól éreztem magam!..."- írja Páll Emmanuelnak.

59 Ekkor kérte fel Máramaros megye képviselője - egyelőre informálisan -, hogy fessen egy történelmi kompozíciót a millenniumi kiállításra. Szentesen is hasonló ügyben járt, de az ott felajánlott honoráriumot kevésnek találta, „mert a kép oly nagy és költséges, hogy evvel (tízezer forint) nincs eléggé honorálva ha az ember azt nem tiszta üzleti szempontból, de a célnak megfelelő kegyelettel akarja megfesteni."

60 Nem kizárt, hogy mégis megpróbálkozott valamilyen képkezdeménnyel a szentesiek számára, és ez akár azonos lehet a Zrínyi kirohanása című vázlattal is,

61 bár Hollósy akkori felfogásának ismeretében ez kevéssé valószínű.

62 Noha a honoráriumot kevesellte, a huszti vár megfestését elvállalta. A kép azonban nem készülhetett el a millenniumi kiállításra, hiszen csak a következő év nyarán, már Nagybányáról ment át Grünwald Bélával együtt Husztra helyszíni vázlatokat és fényképeket készíteni.

61 Lehet, hogy - miként Raoul §orban feltételezi

64 - ez a téma indította el benne a Rákóczi-sorozatot. Tény ugyanis - noha elég különös tény és meglehet, csak a hiányzó láncszemeknek tudható be -, hogy Hollósy leveleiben semmilyen magyarázatot nem találunk élete legnagyobb vállalkozására, a Rákóczi-induló megfestésének indítóokára. Valószínű, hogy az 1895 nyarán festett Kossuth-nóta^ már a Rákóczi előzményének tekinthető. Úgy tűnik, a Rákóczi-induló gondolata több élményforrásból táplálkozott. Hollósy családja ugyanis lelkesen támogatta az 1848-as szabadságharcot

66 és a hazalátogató festőben felelevenedhettek ifjúkorának emlékei. Erre vetült rá egy korabeli szüreti mulatság képe, majd a felvidéki Rákóczi-nóta és az ennek motívumára komponált induló érzelmi tartalma. Hollósy az 1894-es beadványára nem kapott kedvező választ, de rendkívül lelkesen készült Nagybányára, hogy megalapozza a korszerű magyar művészetet saját iskolájával. Kezdetben „vezetőként"

67 ment Nagybányára, úgy érezte, mindenki egyet akar vele. A tájképfestés iránti vonzalma egyre erősebb lett: „Legfőbb vágyam az volna, ha úgy élhetnék mint ti. Tájképekbe festeni egy olyan motívumot a mi engem a keserves