Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Boros Judit: Hollósy Simon művészi hitvallása levelei tükrében

Hollósy Simon az 1910-es években Simon Hollósy in den 1910er Jahren / Simon Hollósy in the 1910s (MNG Adattár I Archiv I Archives) nagyzásokból megelégedésre, nyugodságra bírna vezetni."- írta Thormának 1895. június 8-án Münchenből.

68 Majd 1896. február 12-én: „Amiről még álmodni sem mertem ez ma már teljesedésbe mehet: lemegyünk Bányára; hozzád és Pistához. Biztosan számíthatok 20-30 emberre akik június elején velem jönnek, hogy ott az én vezetésem alatt dolgozzanak."

69 Ezért örült Ferenczy Károly csatlakozásának, ezért szerette volna Nagybányán látni Mednyánszkyt is.70 Ugyancsak 1896 februárjában írta: „Én boldognak érzem magam, ha rá gondolok, hogy végre valahára egy álmom megvalósulhat".

71 Különös, hogy ebben az eufórikus hangulatban kétszer is felteszi a kérdést Thorma Jánosnak: „Szívesen látsz-e te majd engem?"

72 Egy olyan kérdést, amilyet nem jut eszébe feltenni az ugyancsak nagybányai Rétinek, és amelyik azt mutatja, hogy Thorma sokkal jelentősebb figurája volt az első nagybányai éveknek, mint ahogy ezt utóbb, teljes életművének ismeretében látjuk. Nem véletlen, hogy Hollósy éppen vele került szembe két ízben is Nagybányán és a második összetűzés nyomán hagyta el végleg a várost. A Hollósy Simon és Thorma János közti ellentét eszmei háttere a Hock-botrány

73 alkalmával írott reagálásaikból ismerhető meg. Hollósy, erkölcsi kötelességének érezte, hogy támogassa Hockot. Nyílt levelet írt a Budapesti Naplóba, amelyet a szerkesztőség megcsonkítva - többek között a megszólítást lehagyva, fantáziacímmel - tett közzé.

74 Ez Hollósy utolsó összefüggő írása a művészetről. Hangja prófétai, inkább hitvallást hirdet, mint művészeti gondolatokat: „Jertek ide mindnyájan, akik imádkozni akartok. Ti, szegények, jöjjetek ide mezítláb is - ne szégyelljetek magatokat, hisz mezítelenségeteket eltakarja szívetek tisztasága. ... Erősödjünk meg a természetben, a belőle kifeslő művészetben... Nincs betű, amely jobban tanítson, nincs anya, aki jobban öleljen a természet józansága és határt nem ismerő gyöngédségénél... Önérzet, munka és szent egyszerűség legyen közöttünk." Szembenállása a hivatalos művészettel és a polgári világ külsőségeivel ekkor a leghatározottabb.

75 „Mi a lelkünk függetlenségével, munkászubbonyban, koldusbottal és szívesen járjuk az utat, s később azon akadni fog talán egy istálló, ahol az új megváltó megszülethetik." Azonosulás a természettel és a benne élő nyomorult emberi lénnyel - ez már a técsői Hollósy-képek programja. Néhány év múlva a formát is megtalálja hozzá a végletekig leegyszerűsített técsői tájképekben. A nietzschei gondolat érvényes pályájára: „A művész legnehezebb és végső feladata a változatlan, az önmagában nyugvó, a magasrendű, az egyszerű és az egyedi bájról lemondónak az ábrázolása."

76 Az absztrakt forma? Thorma vélhetően ugyancsak Hock írása nyomán fogalmazta meg és adta közre a maga nézeteit A művészeti nevelésről címmel 1898-ban.

77 Elképzelése a művészeti oktatásról majdnem teljes egészében azonos a Hollósy-iskola módszerével, mondhatni annak akademizált változata.

78 Egy nagyon lényeges pontban azonban különbözik tőle: Thorma szerint a természet tanulmányozása nem a legteljesebb nyitottság, azonosulás céljából kívánatos, hanem azért, hogy a művésznövendék kellő természeti stúdiumok után képes legyen „az abszolút szépet megérezni és abban gyönyörködni". E célból pedig Párizs után Olaszországba kell utazni. Mint tették azt oly sokan a magyar művészek közül az elkövetkező évtizedekben. Jegyzetek 1 Hollósy levelei a MNG Adattárában és az OSZK Kézirattárában találhatók. Ezek egy része, illetve a ma már eredetiben fel nem lelhető levelek a következő publikációkban olvashatók: Hollósy Simon levelezéséből. Nyugat 1918. (XI. évf., 24. sz.) 835-852; Rózsaffy Dezső: Hollósy Simon és iskolája. In: A Mú'barát 1922, 169-179; Radocsay Dénes: Hollósy Simon leveleiből. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, 1952, 173-181.; Soltész Zoltánná: Hollósy Simon leveleiből. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Evkönyve 1953. Budapest 1954, 613-633.; Borghida István: A nagybányai „szakadás" Hollósy Simon leveleinek tükrében. In: Képzőművészeti írások. Szerk. Kántor Lajos. Budapest 1984, 31-37; Levélrészleteket közöl még: Németh 1956; Felvinczi 1961-63; Mezei 1983; §orban,