Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Kovács Ágnes: A müncheni Királyi Képzőművészeti Akadémia az 1890-es években
18 Idézi: Eberhard Ruhmer: Leibi als Vorbild. In: Wilhelm Leibi zum ISO. Geburtstag. Katalógus. Neue Pinakothek, München 1994, 159. 19 Idézi: Norbert Knopp: Kommentare zur Malerei an der Münchner Kunstakademie im 19. Jahrhundert. In: Tradition und Widerspruch. 175 Jahre Kunstakademie München 1989, 225. 20 Uo. A Leibl-körről és Szinyeiről lásd még: G. J. Wolf: Leibi und sein Kreis. München 1922. 21 MNG Adattár ltsz. 8969/1955. Réti István levelezése. (Idézi Németh Lajos: A nagybányai mozgalom. In: Magyar Művészet 1890-1919. Budapest 1981, 263.) 22 Hollósy levele Lippich Elekhez. München 1894. OSZK Kézirattár ltsz. 1927/37. 23 Az iskola létrehozása a müncheni magyar kolónia „Hollósybarát" tagjaitól származott, azzal, hogy Hollósyt felkértek korrigálni, az „ellenpápa" anyagi gondjain igyekeztek enyhíteni. Lásd erről: Csók István: i. m.; Németh Lajos: Hollósy Simon és kora művészete. Budapest 1956; Lyka Károly: Magyar művészélet Münchenben. Budapest 1951; Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest 1994 2 (1954); Réti Isrván: Fiatalkori emlékek. In.: Lyka Károly emlékkönyv. Budapest 1944. 24 Kunffy Lajos levele Vaszary Jánoshoz. München 1891. MNG Adattár ltsz. 6096/1954. 25 Katarina Ambrozovic: Wege zur Moderne und die Azbe Schule. Museum Wiesbaden. Recklinghausen 1988. 26 Esther Betz: Kunstausstellungen und Tagepresse in München um die Wende des 19. Jahrhunderts. (Dissertation.) München 1953, 13. 27 Jászai Géza adatai szerint tagjai voltak a Müncheni Művész Szövetségnek: Csók István, Liezen-Mayer Sándor, Kálmán Péter, Kubinyi Sándor, Mészöly Géza, Munkácsy Mihály, Paál László, Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Vaszary János és Wagner Sándor is. Lásd: München und die Kunst Ungarns 1800 bis 1945. MTA Kézirattár ltsz. 5908/1-25788/1972. Jászai Géza ebben az írásában elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar művészek milyen intenzíven jelen voltak a müncheni művészeti életben, és rámutatott arra is, hogy München szerepét a magyar művészetben nem a sokat emlegetett „pilotyzmus" körül kell keresni, hanem például sokkal inkább Leibi, Lenbach, Gabriel von Max és Hans von Marées hatásában. 28 Lovis Corinth: Gesammelte Schriften. Berlin 1920, 36. 29 A Glaspalastban 1889-től éves és úgynevezetett „permanens" kiállítások voltak, amelyeket szintén a Müncheni Művész Szövetség szervezett, amely a kilencvenes évekre már azt fontolgatta, hogy kizárja vagy legalábbis visszaszorítja a külföldi konkurenciár a kiállításokról. Ezen nem is lehet nagyon csodálkozni, ha tekintetbe vesszük, hogy ebben és a következő években 18-20 magyar vett rész a kiállításokon átlagban 2-3 képpel. Vö.: Münchener Jahressausstellung 1889 von Kunstwerken aller Nationen. Glaspalast. Kiállítási katalógus. 30 A MMSz (MKG, Münchener Künstler Genossenschaft) szétforgácsolódása tovább folytatódott. 1894-ben létrejött az UjDachau Csoport, két évvel később megalakult a Luitpold Csoport is. 1899-ben létrejött a Scholle („Rög") csoport. 1901-ben alakult meg a „Phalanx", akik fontos kiállításokat rendeztek a neo-impresszionistáknak. 31 Jól látta ezt a problémát Hollósy is: „Uhde kér évvel ezelőtt a nemzete művészetét ezzel a vállalattal emelni akarta, őszintén, egy nagy művészhez illő szeretettel: aki az elveiért meggyőződésért meghasonlásba jött egy sereg festővel. Ez az ember ma már tapasztalni kénytelen, hogy az ő általa készített fészekbe varjú fiókák is jöttek, akik akkor még csak tűrve, ma már megtollasodva irtózatos lármát, károgást visznek véghez. Ok is jogot formálnak erre a névre: »Secessionista«... Ezek az urak beimportáltak már az idei kiállításra olyan ideákat, amivel a jobb törekvést tönkre teszik..." Hollósy Simon levele Lippich Elekhez, München 1894. december 5. OSZK Kézirattár ltsz. 1927/37. 32 Vö.: Die Münchener Secession und ihre Galerien. Ausstellungskatalog, München 1975; Horst Ludwig: Münchner Malerei im 19. Jahrhundert. In.: Bruckmanns Lexikon der Kunst. München 1983; H. Uhde-Bernays: Die Münchener Malerei im XIX. Jahrhundert. München 1983. 33 Paul Klee: Tagebücher. Köln, Nr. 68. Idézi Horst Ludwig: Franz von Stuck und seine Schüler. Kiállítási katalógus. Willa Stuck, München 1989. 34 Uhde-Bernays: i. m. 225. 35 Az anti-akadémizmusnak az a formája, amely egyes művészcsoportok együttmunkálkodása volt az ún. művésztelepeken, az egyik legtipikusabb jelensége a 19. századi művészeti fejlődésnek, és Európában szinte mindenhol megtalálható. Franciaországban Barbizontól Pont Avenig, Németországban (Kronberg, Willighausen Frauenwörht, Dachau, Worpswede, Hollandiában Osterbeek, Dániában Skagen. Ezeknek a művészcsoportoknak a tagjai kiálltak a saját maguk által kidolgozott művészi elveikért, és ha különböző módon alkottak is, műveik olyan szellemiség manifesztációi voltak, amelyek távol álltak a korízlést kiszolgáló, siker-orientált művektől. Amennyiben azonban „iskolává" váltak, úgy rendszerint ugyanazokkal a művészet-pedagógiai problémákkal kerültek szembe, mint az akadémiák. Mit kell, mit lehet megtanítani a növendéknek? Mi a mester szerepe? stb. Ugyanakkor ez a szabadiskola-rendszer azzal, hogy „megszabadítja" a növendéket az akadémikus vaskalaposságtól, egyben a rendszeres tanulás előnyétől is megfosztotta. A növendék akkor iratkozott be, amikor akart, akkor hagyta ott az iskolát, amikor elfogyott a pénze, vagy a mester hitelezcíképessége, vagy amikor egyszerűen önmagát „késznek" nyilvánította. 36 Réti 1994^: i. m. 57. 37 Felix Klee: Paul Klee. Budapest 1975, 13. 38 „Mit mondjak neked? Ma ismét itt vagyok - az iskolám újonnan van szervezve. Dolgozom és határozottan mondom, hogy itt maradok. Itt fogok meghalni Münchenbe, [sic!] Elég csúnya név ugyan »München«, de én már csak így akarom." Hollósy Simon levele Réti Istvánhoz Münchenből Nagybányára, 1895. november 28. Hollósy Simon leveleiből. Válogatta: Radocsay Dénes. In.: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Evkönyve 1951. Budapest 1952, 177.
