Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Kovács Ágnes: A müncheni Királyi Képzőművészeti Akadémia az 1890-es években
számít, hogy mit fest az ember, hanem egyedül az, hogy hogyan", 19 vagyis a dolgok megalkuvás nélküli, belülről átérzett megragadása. Hollósy és Leibi temperamentumukban is, és szerepüket tekintve is nagyon hasonlítottak egymásra: Leibi is, mint a müncheni magyar kolónia „öregje", Hollósy, szerette nézeteit és alapgondolatait személyes körülmények között, séták alkalmával, vagy kocsmákban „lefektetni", és mindketten igyekeztek fiatal barátaikat „eltántorítani" az akadémiától. Wilhelm Trübner így emlékezett vissza: „Leibi egyenesen odament az én munkámhoz és a legnagyobb dicsérettel nyilatkozott. Javasolta hogy a legsürgősebben lépjek ki az akadémiáról, és a barátaimmal Lánggal és Schuch-hal költözzünk egy közös műterembe. Kijelentette, hogy én már többet tudok mint a tanárom (Wilhelm Diez), és a korrektúra minden fajtája csak hátráltatna." 20 Hollósy a rajzot rendkívül fontosnak, tehát a taníthatóság alapjának tartotta, ez derül ki Réti István egyik leveléből is: „Hollósy egy héten háromszor, néha négyszer is eljön korrigálni. Nagyszerűen korrigál. Nem a nagyban, hanem az apró művészi dolgokban korrigál, miket laikus meg sem ért, az egész összbenyomásra, pl. hasonlóságra kevesebbet ad, majd az jön a gyakorlattal, Spányi Béla műterme Münchenben, 1890-es évek Das Atelier von Béla Spányi in München / Béla Spányi's Studio in Munich, 1890s (Bildairluv Foto Marburg) mondja: nem arcképet, hanem stúdiumot csinálunk ott, s ezekre a finomságokra fekteti a fő súlyt. Pl. hogy amit rajzol az ember, a szénrajzban is húsnak hasson." 21 Úgy tűnik, az akadémiát pártolja Hollósy abban is, ahogyan a mester szerepéről nyilatkozik: „Merem állítani, hogy kapkodóbb, bizonytalanabb kiképzés a művészetinél nem létezik. Összefüggésbe áll a tanítvány egész lénye a vezetéssel, ettől függ a lehetősége annak, hogy egymást megérthessék. A vezetőre itt vár a legnagyobb feladat: olyan elveket használjon amik a fokonkénti fejlesztésnél tanítványának az egyéniségét tiszteletben tarthassa, [sic!] mindazonáltal foglalja el avval szemben a leghatározottabb mesterhez illő álláspontot." 22 Müncheni iskolája, 23 amely alapvető funkcióját tekintve sokak számára előkészítője volt az akadémiai stúdiumoknak, mint azt Kunffy Lajos, az egyik tanítvány írta haza, 1891-ben már „igen szép látogatottságnak" örvendett, ahol gyorsan lehetett haladni a rajzolásban. 24 Hogy pontosan kik is jártak hozzá ezekben az első években, nem lehet tudni, mivel nem volt erőssége az adminisztrálás, és a Hollósy-iskola igazi szabadiskolává is csak 1895-ben vált, amikor Grünwald Béla bekapcsolódott az iskola vezetésébe. (Sajnos a Hollósy-iskola müncheni működéséről kevés pontos adat áll rendelkezésre. Talán ez az oka annak, hogy a német szakirodalom nem is említi, holott a szlovén Anton Azbe hasonló jellegű iskolájáról egész monográfia született.) 25