Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - URBACH ZSUZSA: Marginális megjegyzések M S mester művészetéhez

Bár igaz a mondás, hogy az ember visszatér első szerelméhez, azaz a művészettörténész kedves témájához, mégis nehéz egykori disszertációm eredményeihez ennyi év után újat hozzátenni. M S mester tájábrázolásával kapcsolatban annak idején kifejtettem, hogy az meghatározott ikonográfiái tradícióra épül. A bibliai jelenet hegyes tájba való helyezése - bár a bibliai szöveg: „Exsurgens autem Maria in diebus illis abiit in montana ..." (Lk 1,39) az útra vonatkozik és nem a találkozás helyszínére, vagyis Erzsébet házára - a 15. század festészetében igen közkedvelt megoldás.

14 A hegyes táj, a szikla, az épületek, a fák, a virágok M S mesternél mind jelentéshordozók, a jelenet tartalmi attribútumai. Semmiképpen sem egy konkrét táj ábrázolása ez tehát, és semmiképpen sem Selmecbányáé.

15 Nem topográfiai hűségű speculum naturae, hanem inkább a devocionális narratívak illusztrációja. A legújabb kutatások szerint az 1500 körül megszülető német reneszánsz tájkép sem kizárólag a természet felfedezése volt. Az 1500-as évek elején a táj egyes elemeivel öröklődtek ugyanis bizonyos jelentéstartalmak, az új természetlátás még nagyon sokáig együtt élt ezzel az ikonográfiái tradícióval.

16 A Vizitáció-táblán az ikonográfiailag határozottan determinált táj motívumok, ha tétován és bizonytalanul is, mégis e modern táj ábrázolás felé mutatnak. Nézzük meg a szent asszonyok mögött feltáruló tájat közelebbről. Mária oldalán, a középtér világos fái között két terméketlen, száraz fa jelenik meg igen hangsúlyosan. A bal oldalon hatalmas sziklatömb tornyosul, amely a kúpos, torlódó csúcs alatt karakteres, konkáv plasztikai formákat alkotva, meredeken szakad le. Tetején rondella és várfal tűnik fel, amelytől fahíd vezet a szélső sziklán álló faházhoz. A szinte címerpajzshoz hasonló ornamentális belső formákat fehérrel kontúrozta itt a festő. A szikla, lényegében a kép közepén, meredek szakadékban végződik. Alatta kék vizű tó, melyet a háttérben sziklás, kúpformájú hegyek vesznek körül. A hegyeken is megművelt, lakott tájat látunk, kerítéssel körülvett birtokokat épületekkel. A tóban teljesen irreális módon egy hatalmas rondellával megerősített vízivár emelkedik, amelyhez balról kőhíd vezet. A várfalak mögött egy kisebb torony, talán templomtorony és egy hatalmas, kerek donjon látszik. A víz felől fonott sövénykerítés védi a rondellát. A másik oldalon kis fahídon át lehet megközelíteni a fel15. Michael Wolgemut műhelye: Tájkép vándorral, várossal és várral. Tollrajz, 1490 körül. Erlangen, Universitätsbibliothek, Graphische Sammlung Michael Wolgemut's -workshop: Landscape with Wanderer, Town and Castle. Ink drawing, c. 1490. Erlangen, Universitätsbibliothek, Graphische Sammlung