Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - URBACH ZSUZSA: Marginális megjegyzések M S mester művészetéhez
vonóhidas kaput. A hídon két figura, talán egy medvét vezető alak. 17 A várat körülvevő lépcsőzetes kerítőfal, meglehetősen különös módon, egyenesen a vízben végződik. Valósághű ábrázolásnak tűnik a kissé hátrébb, cölöpökön álló, nyeregtetős faépület, melynek tetejét szarvasagancs díszíti. Az Erzsébet köpenye mögött a völgybe, a tó partjára vezető út a festmény letisztítása után nagyon jól követhető. Az úton egy kapu és fakerítés részletei láthatók. A kapun át vándor közeledik felénk, kezében bottal, mellette egy asszony, aki fején hatalmas bálát visz. A táj ábrázolás a rengeteg minuciózusán ábrázolt részlettel a valóság elemeiből összerakott mesevilágot mutat. Egy bizonyos: emberlakta táj ez, ha nem is Selmecbánya környéke, ahogyan szeretnénk... A 15. századi festmények templom- és városképeinek azonosíthatósága különben is igen kérdéses. Ismerünk jól azonosítható látképeket ugyan Brugge, Nürnberg vagy Bécs ábrázolásaival, azonban az esztergomi Keresztény Múzeum két garamszentbenedeki tábláján is inkább az apátsági templom „égi mása", és nem földi valója jelenik meg a képek hátterében. 18 A valóság elemeinek beépítése a tájábrázolásba még a 15. század végének bruggei festészetében is inkább emblematikus, jelzés- és attribútumszerű, azaz propagandisztikus, így még ezek az ábrázolások sem tekinthetők hiteles városportréknak vagy topográfiailag pontos városábrázolásoknak. 19 Ugyanez vonatkozik a korban a szabad táj ábrázolására is. A délnémet műhelyekben, Bambergben vagy Nürnbergben, Michael Wolgemut műhelyében, már ekkor készültek olyan táji motívumokat rögzítő rajzok, vázlatkönyvek, sőt friss hatású akvarellek is, amelyek valóságos épületeket hitelesen szándékoztak ábrázolni. 20 Az itt bemutatott első, 1490 körül készült lap azonban M S mester tábláihoz hasonlóan tájképi toposzokból összeállított kompozíció. 21 Egy, szinte szobrászilag modellált „műszikla" alatt, a kanyargó úton vándor halad. A fallal körülvett város minden kétséget kizáróan az ideális középkori város ábrázolása. A kompozíciót az előtérben álló fa középen két részre osztja. Ez a kompozíciós forma a kétféle életút, a Jó és a Rossz, az O-, illetve az Újtestamentum szimbolikus megjelenítésének igen kedvelt típusa volt, amelyet később a reformáció tanító, a Bűnbeesést és a Megváltást bemutató képtípusai is szívesen alkalmaztak. Ugyancsak 1490 körül festették azt az akvarellt, 22 amelyen azonban a sziklafal és az alatta, a mélyben kanyargó folyó valós, vagy legalábbis a valóság illúzióját keltő képét szándékozott bemutatni az ismeretlen mester. Wolfgang Kratzheimer két akvarellje topográfiailag hűséges ábrázolást is bemutathat ebből az évtizedből, tehát a különféle ábrázolási formák egymás mellett éltek. Mivel a Vizitáció jelenetének bemutatásához a táj mégpedig a hegyvidék - ábrázolása nélkülözhetetlen volt, ezeken a részleteken, vagy az ilyen tárgyú ábrázolásokon a figurák és a tájképi háttér egymáshoz való viszonyának lassú változása nagyon jól nyomon követ16. Frank mester: Tájkép magas sziklával és folyóval. Tollrajz, akvarell, 1490-1500. Erlangen, Universitätsbibliothek, Graphische Sammlung Franconian Master: Landscape with High Rock and River. Ink drawing, water-colour, 1490-1500. Erlangen, Universitätsbibliothek, Graphische Sammlung hető. A cinquecento hajnalának Közép-Európájában a stiláris fejlődés még nem mindenütt ért el a figura és a táj harmonikus ábrázolásának szintjére, a tájképi formulák, toposzok a 16. század első harmadában csak fokozatosan gazdagodhattak valóságos elemekkel. M S mester Vizitáció-táblájának tájképe a legtisztább formában rögzíti az átmenet azon pillanatait, amikor az egyes motívumok, hagyományos tartalmi jelentésüket még megőrizve, már „reáliákként", azaz realista formában jelennek meg.
