Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - URBACH ZSUZSA: Marginális megjegyzések M S mester művészetéhez

14. A háttérben feltáruló táj M S mester Vizitáció-képén (restaurálás után) The landscape in the background from the Visitation by Master M S (after restoration) az Ansbachi misztikus prés mesterének nevezett festő képén is megtalálhatók.

12 A Fájdalmas Mária itt megjelenő alakja pedig arányaiban, testtartásában, ruhája drapériájának megformálásában M S mester Vizitációjának Máriáját idézi. Igaz, mindkettőnek előzménye az Angyali üdvözlet Máriája Dürer 1502-1503-ra datálható Paumgartner-oltárán. M S mester háromnegyedprofilban ábrázolt, jellegzetesen eltorzított arcainak, a ferde vágású szemeknek analógiáit ugyancsak a fiatal Dürer és a századforduló körül működő nürnbergi mesterek képein találjuk meg. Nem rajzolási ügyetlenség, hanem árulkodó stílusjegy tehát ez a Vizitáció Mária- és Erzsébet-arcának megformálásában. Hasonló megoldással találkozunk Dürer 1495 körül készült Madonna a pillangókkal című rézmetszetén (Szent József arcán), vagy a berlini Bode Museum 1510 körüli Landsknecht-töredékén.

13 A három ismeretlen mester: a Frauenkirche epitáfiumának festője, az Ansbachi misztikus prés mestere és M S mester - a fent elemzett stiláris és motivikus hasonlóságok alapján - minden bizonnyal szoros műhelykapcsolatban lehettek nemcsak Dürerrel, hanem egymással is. Mindhárman jól ismerték a fiatal Dürer műveit, világos koloritjuk, könnyed festésmódjuk azonban jól elválasztja őket a nagy német mester 16. század második évtizedében működő tanítványaitól. M S mester képeinek elemzésekor tehát így nagyon is indokolt lenne visszatérni a korábban sokat emlegetett nürnbergi kapcsolatok feltételezéséhez. Talán mégis ott tölthette a mester tanulóéveit, hiszen műveinek legtöbb jellegzetes stílusjegye ehhez a körhöz köti őt. * A Vizitáció-kép restaurálásának egyik legnagyszerűbb eredménye a táj eredeti színeinek feltárása. A kép minden korábbi elemzője méltatta a táj- és növényábrázolás egyedülálló nagyszerűségét. A művészettörténeti kutatás szempontjából pedig azért igen fontos ez, mert a mester stiláris környezete, helye éppen tájábrázolásának, térszerkesztésének konzervatív jellege alapján határozható meg: a késő gótika egyik utolsó, kitűnő kvalitású mestere volt, akit „megcsapott ugyan a dunai iskola szele", az onnan tanult elemeket azonban saját, tradicionálisnak nevezhető kompozícióiba illesztette.