Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - MENRÁTH PÉTER-HERNÁDY SZILVIA: M S mester Vizitáció-képének restaurálása

Kész it és technika i sajá tosságok, összehasonlító vizsgálatok A Vizitáció-festmény teljes, feltáró restaurálása után, értékelve az elvégzett fototechnikai, fizikai és kémiai vizsgálatok eredményeit és összegezve a restaurálási munka különböző fázisaiban tett megfigyeléseket, lehetőség nyílik néhány, a táblakép eredeti összefüggéseit, elhelyezését érintő elképzelés felvázolására. A művészettörténeti kutatás stíluskritikai elemzések alapján általánosan elfogadott nézete, miszerint a Vizitáció, az esztergomi Keresztény Múzeum négy passiótáblája és a Hontszentantalon őrzött Jézus születése-kép egy, a magát a Feltámadás-jelenetén M S betűkkel jelző mester alkotása, csak akkor kerülhet biztos talajra, akkor válik bizonyíthatóvá, ha a Vizitáción elvégzett vizsgálati rendszert - azonos kiindulási pontokkal és azonos elvek alapján vett mintákra építve - a mesterrel összefüggésbe hozott többi táblára is kiterjesztve, a 1516. századbeli festőműhelyek alapvetően hasonló gyakorlatán belül minél több, a Vizitáció-táblán rögzítettekhez hasonló, azokkal egybevágó, csak az adott műhelyre vagy mesterre jellemző, speciális részletet tudunk azokon is elkülöníteni, kimutatni. Csak ezt a módszert követve, ennek eredményeit felhasználva léphet tovább a kutatás a táblák összetartozásának megállapításán túl, a táblákat magába foglaló oltárépítmény megalapozott rekonstrukciója irányába. A táblák stiláris hasonlósága, egyazon mesternek történő attribuálása, sőt az azonos, illetve egymáshoz közeli lelőhelyekről való előkerülés együttesen sem bizonyítja ugyanis azt, hogy a táblák eredetileg egy oltárépítményhez tartoztak. Ennek a feltevésnek az igazolásához a tudományos vizsgálatok eredményei mellett bizonyos technikai jellegű részletek megfigyelése, rögzítése is szükséges. Az ismert táblaképek alapján az oltárt nyitott állapotban a mozgószárnyak belső oldalaira erősített domborművek díszítették. A mozgószárnyak bezárásakor - az ikonográfiái programot az ismert jelenetek alapján kiegészítve - a felső sorban Mária életének, Jézus gyermekségének képei, az Angyali üdvözlet, a Vizitáció, Jézus születése és a Három királyok imádása szerepeltek, míg az alsó sor a Passió epizódjait, Krisztust az Olajfák hegyén, a Keresztvitelt, a Kálváriát és a Feltámadást mutatta. Az Angyali üdvözlet-kép elveszett, ismeretlen, míg az M S mesternek tulajdonított lille-i Királyok imádása-jelenet ismereteink szerint nem kapcsolható ehhez az oltárhoz. A képek azonos oltárépítményhez tartozásával kapcsolatban az első, azonnal szembetűnő problémát azok jelenleg különböző mérete jelenti. Ez minden bizonnyal a táblák csonkításának eredménye. A táblákat ugyanis kifűrészelték keretükből, amire valószínűleg az eredeti oltár szétbontásakor, esetleg a képeknek más méretű, új oltárba való másodlagos beépítésekor került sor. A nagyméretű oltártáblákat általában több deszkából ragasztották össze. A képek eredeti összefüggéseinek, összetartozásának elemzésekor - a faanyag összehasonlító vizsgálata mellett - a táblákat alkotó deszkák mérete, összeépítésük módja is igen fontos információkkal szolgálhat. A Vizitáció-, a Keresztvitel- és a Kálvária-táblákat egyenként nyolc darab hársfadeszkából építették össze. Mindháromra azonos módon, közvetlenül a fára, az alsó és a felső harmadban, keresztirányban, állati eredetű, szálas anyagot ragasztottak. Valószínű, hogy ennek az anyagnak hevederszerű felragasztása a deszkák összefogását, illetve a ragasztás erősítését szolgálta. A nyolc deszkát gyalult, keskeny oldalukkal, csapolás nélkül ragasztották egymáshoz. Ha - amint azt a művészettörténeti kutatás feltételezi - a Vizitáció- és a Keresztvitel-képek alkották az oltár bal oldali mozgószárnyát (tehát egymás fölött helyezkedtek el), akkor a csonkítás következtében jelenleg különböző táblaméretek ellenére is az eredeti összetartozásról kell tanúskodjék a középső, szélességében érintetlen deszkák mérete. A két táblát alkotó deszkák ilyen jellegű összehasonlítása a következő eredményre vezetett: A Vizitáció-tábla legnagyobb befoglaló mérete: 139,5 x 94,7 cm A táblát alkotó deszkák szélessége a képoldalról nézve: I. II. III. IV V VI. VII. VIII. felül 11,2 12,4 11,5 11,6 12,3 14,5 11,3 9,7 alul 11,1 12,3 11,4 11,7 12,5 14 11,1 10,6 A Keresztvitel legnagyobb befoglaló mérete: 147,5 x 92,6 cm, a tábla szélessége alul azonban csak 91,3 cm. A táblát alkotó deszkák szélessége a képoldalról nézve: I. II. III. IV V VI. VII. VIII. alul 11,1 12,2 11,3 12 12,9 13,5 10,7 7,6 Az összehasonlításnál a szélső deszkák mérete a tábla csonkítottsága miatt nem mérvadó. Balról a középvonalig a (IL, III., IV) deszkák közel párhuzamosak. Az 1-2 mm-es gyalulásból eredő eltérés, a deszkák alsó és felső vége között lévő kb. 3,5 m-es távolságot figyelembe véve, természetes. A középvonaltól jobbra levő deszkáknál azonban jelentős a párhuzamosságtól való eltérés. Az V deszka lefelé szélesedik, míg a VI. és VII. deszka keskenyedik. Itt az eltérés az alsó és felső rész között már 5-10 mm körül mozog. Ha a méreteket egybevetjük, szembetűnőek az azonosságok. Az elkeskenyedés iránya és mértéke a két tábla azonos helyen lévő deszkáinál teljesen megegyező. Ahol a deszka a Vizitációtáblán fentről lefelé kis mértékben keskenyedik, ott a Keresztvitel-tábla azonos deszkájánál is további, „arányos" keskenyedés tapasztalható. (Lásd a II. és III. desz-