Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - MENRÁTH PÉTER-HERNÁDY SZILVIA: M S mester Vizitáció-képének restaurálása

11. Az új csúszóheveder felragasztás előtt The new members of the cradling before gluing 12. A tábla hátoldala a parkettarendszer korszerűsítése után The reverse side of the panel after the modernization of the cradling si/stem Az új parkettarendszer bakjai danamid-műgyantából, a csúszóhevederek krómozott, kemény rézcsőből készültek. A 1,5 cm széles és 6 cm hosszú bakokat epoxigyantával ragasztottuk a fatáblához, a deszkák közepén és az illesztéseken elhelyezve. Ennek megfelelően egyegy sorban 15 db bak van. A csúszóhevedereket a szélek felé (egymástól 53,5 cm-re) eltolva úgy helyeztük el, hogy azok önmagukban is stabilan tartsák a fatáblát és a tábla történetéről hasznos információkat hordozó részeket ne fedjék el. A táblakép tisztítása, a festékréteg konzerválása A korszerűsített parkettarendszer megfelelő működéséről a tábla folyamatos megfigyelésével, állandó ellenőrzésével győződtünk meg. Mintegy fél év elteltével, a munkálatok előtt a kép felső széléről készült keresztmetszet-rajzot összehasonlítva a munkálatok utáni állapottal, meggyőződhettünk arról, hogy a fatáblán még kis mértékű alakváltozás sem történt. Ezután kezdődhetett meg a festett felület restaurálása. Elsőként a védőmaszkot távolítottuk el. Az oldószer a felület ideiglenes védelmére felhordott viaszréteggel együtt az 1952-es restaurálás lakkrétegét is elvékonyította, ezáltal az akkor készített - viaszszappanos kötőanyagú - retusok, kiegészítések egy része is megsérült, így ezek szemmel láthatóan is jól elhatárolhatóvá váltak az eredeti festékrétegtől. Átvizsgálva a képfelületet, újabb zárt feltáskásodás, vagy kipergés nem jelent meg, ami bizonyítéka annak, hogy a képfelület védelme a hátoldali munkálatok alatt megfelelő volt. Több helyen azonban, elsősorban az alsó és felső harmadban, ahol a táblát hevederszerűen erősítő szálas anyag húzódik, azt tapasztaltuk, hogy az alapozás csak gyengén tapad a fatáblához. Az ilyen jellegű elválások visszaragasztását a felületet borító, illetve a repedéseket eltömő anyagok, korábbi beavatkozások eltávolítása után volt célszerű elvégezni. A munkafolyamatokat úgy kellett tehát megtervezni, hogy a visszaragasztás a tisztítás és a különböző vizsgálatokhoz szükséges mintavétel után következzék. A képfelület mintegy feléről eltávolítottuk a még megmaradt elöregedett, szennyezett lakkréteget és Kákay Szabó György restaurátor kiegészítéseit. Ekkor nyílt lehetőség arra, hogy mintákat vegyünk a festett felület különböző rétegeiből keresztmetszeti, röntgendiffrakciós és elektronsugaras mikroanalízis vizsgálatokhoz. Az elvált festékréteget az alapozással együtt a hagyományos Colettas injektálás és vasalás helyett Plextol B500 akril vizes diszperzióval rögzítettük a hordozóhoz. Ez lehetővé tette a festmény kíméletesebb kezelését - hiszen nem kellett azt hőnek kitenni és vasalni - , a nagyobb ragasztóerejű anyaggal egyszersmind szilárdabb kötést és nagyobb rugalmasságot tudtunk biztosítani. A szálas anyaggal megerősített részeknél, főleg az aranyozásnál, injektálással egy pontból nagy területet lehetett rögzíteni. A kitisztított repedéshálóban megjelenő ragasztóanyag jelezte a konzerválóanyag kiterjedését, a beavatkozás eredményességét. A képmező közép-