Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - MENRÁTH PÉTER-HERNÁDY SZILVIA: M S mester Vizitáció-képének restaurálása
Az eredeti keretéből már régen kiemelt Vizitáció-táblát a múzeumi bemutatás számára készült díszkeret azonban nem védte ennyire. A gyakori mozgatás során megkezdődött a festékréteg fellazulása, a hordozótól való elválása. A csúszóhevederes parkettázás célja az eredeti szorítókeret funkciójának átvétele, a kép síkban tartása és az elvékonyított faanyag erősítése. A parkettarendszer az oldalirányú mozgásnak azonban szükségképpen nagyobb teret enged. A párhuzamosan futó csúszóhevederek a kép mozgatásakor fellépő nyíróhatás ellen nem tudnak elegendő védelmet nyújtani, bármilyen sűrűn helyezkednek is el egymás mellett. A csúszóhevederes rendszer azzal, hogy a különböző mozgatások során keletkező feszültséget a kép egész felületére egyenletesen elosztja, ezáltal a meggyengült pontokon mérsékli azt, csökkenti a festékréteg teljes elválásának, felhólyagosodásának lehetőségét. A folyamatot azonban csak mérsékelni képes, megakadályozni nem. A Vizitáció-tábla 1937-ben készült, sűrű rácsozatú parkettarendszere - a csúszóhevederek 7,5 cm-re, a függőleges merevítők 4 cm-re voltak egymástól - meglehetősen nehézkesen működött. A fából készült csúszóhevederek mozgása a tábla felborzolt fafelületén ugyanis csak igen korlátozott volt. 7 A kép folyamatos romlásának másik fő oka nyilvánvalóan a kiegyenlítetlen klímaviszonyokban keresendő. Elsősorban a relatív páratartalom csökkenése következtében a fatábla zsugorodik, a meggyengült pontokon a festékréteg könnyen felhólyagosodik, feltáskásodik. Annak érdekében, hogy a zsugorodási erőt mérsékeljék, a parkettarendszer készítése előtt a táblát alkotó, eredetileg kb. 2 cm vastag hársdeszkákat 1,5-1,3 cm vékonyságúra sorvasztották le. A kép védelme azonban e megerősítési rendszerrel sem oldódott meg. A felborzolt fafelület még érzékenyebbé tette a gyakori klimatikus változásokkal, elsősorban a páratartalom ingadozásaival szemben, míg a nehezen mozgó parkettarendszer nem védhette meg a táblát a gyakran ismétlődő kiállításokon való szereplés megkövetelte szállítás, csomagolás, mozgatás okozta károsodásoktól. Az 1952-es restaurálás pedig, mint láttuk, csak a festmény esztétikai helyreállítását tartotta feladatának. Minden bizonnyal a kép állapotának újabb romlása tette szükségessé, hogy a Kákay Szabó György vezette restaurálás után a táblát középen, a negyedik és ötödik deszka illesztésénél, öt fecskefarkos csapolással erősítsék meg. A mostani beavatkozásnak elsődleges célja a tábla stabilizálásának, védelmének megoldása volt. A parkettarendszer korszerűsítése jelenti egyrészt a sűrű fából készült rácsszerkezet ritkítását és az ebből meghagyott részek működőképessé tételét, másrészt az így megritkított, meggyengített szerkezet kiegészítését a fémből, illetve műgyantából készült csúszóhevederes rendszerrel. Ebben a rendszerben a csúszóheveder és a bak közötti csúszóellenállás olyan minimális, hogy bármilyen csekély erő hatására képes elmozdulni a heveder, de a tábla síkban maradását tökéletesen biztosítja. A tábla védelme érdekében elvégzett másik igen fontos beavatkozás a fatábla konzerválása volt. Ez nagyban csökkentette annak érzékenységét a páratartalom változásaival szemben. A konzervált fatáblán az újjáalakított parkettarendszer megfelelően stabil klimatikus viszonyokat feltételezve immár képes a táblakép védelmét biztosítani. A hátoldalon tervezett munkálatok elkezdése előtt a képfelületet a már korábban, 1990-ben felhordott viaszréteg felhasználásával, arra újabb két réteg Paraloid B 72 műgyanta 30 %-os toluolos oldatával felragasztott papírmaszk felhelyezésével védtük. Az oldószer teljes elpárolgása után a képet festett felületével lefelé, zsírpapírral és filccel bevont munkaasztalra fektettük és pillanatszorítókkal rögzítettük. A festett felület biztonságba helyezése után kezdődhetett a parkettarendszer átalakítása. A munka az eleve eltávolításra ítélt részek kiemelésével kezdődött. A bakokat átvágva kiemeltük a csúszóhevedert, majd vésővel eltávolítottuk az enyvvel ragasztott bakokat. A továbbiakban az alul és fölül két sorban meghagyott parkettarendszert kellett működőképessé tenni. A csúszóhevedereknél lecsiszoltuk a barna pácolást, valamint a vastag lakkréteget. A hevederek így - ha nem is könnyen, de biztonságosan - oldalról kiüthetőkké, mozgathatókká váltak. Ekkor derült ki, hogy az évek során a hevederek enyhén ívesen meggörbültek, ami jól mutatta, hogy a tábla a parkettázás óta mennyit változott. Az alsó és felső két-két sort azért hagytuk meg, hogy a munkálatok alatt a már beállt állapotot rögzítse, illetve a későbbiekben a fatáblát a széleknél alátámassza, erősítse. A régi parkettarendszer eltávolítása, illetve a meghagyott részek működőképessé tétele után a fatáblát Paraloid B 72 műgyanta toluolos oldatával konzerváltuk. 10. A régi parkettarendszer megtartott részének felújítása Reconstructing the saved parts of the old cradling system
