Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

a sötét-világos viszonylatokat megfordítja, nemigen készülnek vázlatrajzok. A rajz nőalakja valamivel nagyobb a női szentnél, és nem tükörképe annak, amint az egy tanulmányrajz esetében várható lenne. A müncheni térdelő nő alakját is a felnagyított méretű, feszültséget, érzelmi telítettséget hordozó, lebbenő drapéria kapcsolja a legjobban M S mester tábláihoz. A talán Schongauertől eredő, hangsúlyaiban és formáiban Veit Stoßt is idéző motívum a rajzot közvetlenül a nürnbergi Fortuna- alakkal (1.), a Vanitas- (8.) és az Alexandriai Szent Katalin lefejezését ábrázoló metszetekkel (18.) rokonítja. Könnyedebb, hullámosabb formáival, festőibb megfogalmazásával és színességével azonban talán mind közül ez áll a legközelebb a Vizitáció (I.) Máriájához és a Kálvária-jelenet (VI.) Krisztusához. A rajzot a szakirodalomban az 1500 körüli évekre datálják. PGy. IRODALOM FRANKENBERG, M.: Die Alt-Münchener Goldschmiede und ihre Kunst. München 1912, 284.; LENZ 1972, 31. sk.; MOJZER 1975, 277-278.; Staatliche Graphische Sammlung München. Die Deutschen Zeichnungen des 15. Jahrhunderts. Hrsg. FALK, T München 1994, 23. MOJZER 1984, 268. München, Staatliche Graphische Sammlung Ltsz.: 986. 18. M Z mester Alexandriai Szent Katalin mártíromsága 1502-1503 B. 8. rézmetszet 309 x 254 mm Master M Z The Martyrdom of St. Catherine of Alexandria 1502-1503 B. 8. Copper-plate engraving 309 x 254 mm M Z mester legnagyobb méretű, és a megmaradt, számos régebbi és újabb nyomat tanúsága szerint minden bizonnyal egyik legkedveltebb metszete. A sokalakos ábrázoláson első pillantásra feltűnik a figurák, a természeti elemek és építmények különböző, a kompozícióban elfoglalt helyüktől független nagyságrendje. A sze1. Kálvária (VI.). Sziklára épített vár The Crucifixion (VI.). The castle built on a rock replők a közvetlenül hozzájuk tartozó tárgyakkal és környezeti elemekkel alkotnak egy-egy önmagukban zárt és arányos egységet. A csoportok epikus elbeszéléshez hasonlóan, a történet előrehaladása, az események egymásutánisága szerint sorolódnak egymás mellé - a történet főszereplői az előtérben, az előzményekre és a későbbi történésekre emlékeztetőek hátrébb - és alkotnak a perspektíva-szerkesztés szabályait mellőző festői egységet. A táj ábrázolás a metsző e késői lapján a leggazdagabb, a legtöbb elemet felvonultató, szerepe és szerkezete azonban a korábbiakéval, valamint a Selmecbányái oltár táblaképeivel azonos: az ábrázolás hangulati, motivikus, tartalmi kiegészítője, amely a cselekménynek nem színtere, hanem háttere csupán. Szent Katalin a cselekmény főszereplője. Az előtérben, középen, a nézőknek félig háttal forduló, térdelő alakja a kompozíció középpontja. Felsőteste egyenes, koronás fejét kissé hátraveti, tartása magabiztosságot, büszkeséget sugall. Jobb kezét - mintha magyarázna, érvelne, a feltehetően Veit Stoß Szent Jakab lefejezésemetszetéről (L. 7.) kölcsönzött gesztussal - előre, az angyalok felé emeli. A korban divatos, derékig szűk, onnan bőven leomló, gazdag redőket vető ruhát visel, mely behajlított jobb térdét kiemeli, lábszárait, melyek megnyújtott felsőtestéhez képest még rövidülésben ábrázolva is rövidnek tűnnek, egészen eltakarja. A ruha hosszú ujja a könyök és a csukló között finom rajzú, félkörívesen leomló redőket vet. Katalin, éppen úgy, ahogy az Erzsébet köszöntését fogadó Mária M S mester táblaképén (I.), derekán ferdén lecsúsztatott, oldalt díszes csomóval megkötött övet visel, amelynek lelógó drapéria-