Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

17. M Z mester Térdelő, előrehajló nő 1500 körül Szürkészöld alapozású papíron fehérrel modellált fekete toll- és ecsetrajz. 118 x 140 mm A prüfeningi bencés kolostorból szekularizációs vagyontárgyként 1807-ben átadva. Master M Z Woman Kneeling and Leaning Forward c. 1500 Ink and brush drawing highlighted with white on paper with greyish green ground. 118x140 mm Handed over as a secularized property by the Benedictine Monastery of Prüfening in 1807. M Z mester rajza a kisméretű lapot szinte egészen kitöltő, térdelő nőalakot ábrázol. Felsőtestét előredönti, két kezét melle alatt, karjának széles mozdulatával összekulcsolja. Fejét lehajtja, könnyed ecsetvonásokkal rajzolt hosszú, göndör haja hátára és előre omlik. Felsőtestén szűk, derékban övvel összefogott, onnan bőven leomló, finoman redőzött ruhát visel, melynek sima felülete behajlított térdét hangsúlyozza. Övének hosszú vége az előrehajló felsőtest, illetve a behajlított karok vonalához hasonló, ám ellentétes irányú lendülettel lebben alakja mögött hosszan hátra, és könnyű, fátyolszerű anyagra jellemző, finom, hullámos redőket vet. A tematikai összefüggésekből kiragadott, térdelő nőt ábrázoló lap minden bizonnyal mintarajz. Az alakjában, mozgásában és öltözetében harmonikusan megformált nőalak különböző jelenetekben - például a Krisztus siratása, a Betlehemi gyermekgyilkosság, szentek kivégzésének, lefejezésének epizódjaiban, vagy a Krisztus születése-ábrázolásokon - szerepeltethető, eltérő, akár ellentétes érzelmi tartalmakat is hordozni képes figura, metszők és festők számára egyaránt rendelkezésre álló, felhasználható típus. Feltehetően maga is grafikai mintaképek alapján készült. Mojzer Miklós itáliai, Pollaiuolótól, vagy egy, az ő eredetijét használó, Dürertől származó előképet feltételez. A rajznak legközvetlenebb előzménye M Z mester Szent Borbála lefejezését ábrázoló metszete (16.). A két nőalak apróbb eltérésektől eltekintve, azonos. A Borbála-ábrázolás időbeli elsőségét, azt, hogy a rajz nem a metszetet előkészítő, annak mintául szolgáló tanulmány, hanem egy annak alapján készült variáció, nemcsak a Borbála-lapnak az előképekhez való közvetlenebb kötődése bizonyítja, hanem technikai megfontolások is. Sötétre alapozott papírra, amely a fény-árnyék,