Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - MOJZER MIKLÓS: A festő hagyatéka, ahogyan ma látjuk

templomba temetkezett (a Miasszonyunk-kápolnába), egy évig misét mondatott a sírjánál - és mindenekelőtt a Katalin-templomra 10 forintot és papjaira fejenként 1 forintot hagyott, de egy szóval sem említette azt általa is alapított főoltárt. A végrendelet utolsó tétele a vári plé­bániatemplom 40 forinttal, ami körülbelül annyit jelent, hogy a hagyatkozó életében éppen a Katalin-templom­ra és főoltárára költhetett sokat, és végrendeletében nem érezte úgy, hogy kedves templomát nagyobb hagyaték­kal illenék kitüntetnie, ezúttal inkább a plébániatemp­lomot támogatta. Ha a Katalin-templom főoltára nem állt volna évek óta készen (és felszentelve), ő, az alapító bi­zonyára nem hagyta volna hagyományozás vagy emlí­tés nélkül. 7 Az elsőszámú alapító, Glober János nevét a Glogauer-ről írták át a forrásokban más-más for­mában, és mint Selmecbányái plébánost emlegették, holott nem ő volt igazában plébánosa a városnak. Az alsó-magyarországi bányavárosok szokása szerint azon­ban a kápláni beosztású legidősebb papot vagy jelen­tős altaristát és szónokot sokszor hívták plébánosnak (vagy máskor vice-plébánosnak - holott ilyen rang, cím az Egyházban nincsen). Szerep azonban, úgy látszik, le­hetett, mert Hans Pfaff (ez is ő) valami hasonlót látha­tott el. A város terjeszkedésével az alsó Ringre épülő Katalin-templomot az ő buzgósága eredményeként épí­tették, és lett belőle al-plébániatemplom-szerepű egy­ház; szónoka pedig itt és nyilván a főtemplomban is Gloger Johannes. Altarista is, biztosan, valamelyik temp­lom alapítványi oltáránál a városban, és a Katalin-temp­lom főoltárának első helyen megnevezett alapítója. Kora nagy szónokaihoz tartozott, és a német polgári körök­ben itthon és külföldön tekintélyes szerepet vitt. 1512 után igen idősen és gyaníthatóan törődötten élt még; egy nagy generáció tagja, akinek alakjához még vissza­térünk majd. 8 A második számú alapító, Hillebrand András városi polgár, Georg Hillebrand fia, Mátyás király 1478­as bányavárosi látogatása idején esküdt, és Mathes test­vérével a tanácsurak között fogadta a királyt. A követ­kező évtizedekben esküdti minőségben járt el különbö­ző városi ügyekben. Végrendelete 1507. április 10-én kelt. O maga még valószínűleg ez évben meghalt. Vég­rendeletében megemlékezett Dorottya lányáról, Péter és Pál fiáról és feleségéről. Utóbbiakra hagyta vagyonának azt a részét, amelyet felesben birtokolt Nicolaus Faulhe­ringgel közös kereskedelmi vállalkozásában. Nicolaus Faulhering fuvarozással foglalkozott. Vele vásárolt Andre­as Hillebrand 1494-ben a hodrusbányai Hans Stleworot ha­gyatékából hutákat, malmot (nyilván érczúzó malmot) és házat. 1504-ből Hillebrand bányabérletéről tudunk. A Faulheringgel űzött kereskedelmi vállalkozás egyik ré­sze talán réz és valószínűleg ezüst volt, amit nagy mennyiségben exportáltak Selmecbányáról főleg észak felé. A vállalkozás egy másik cikkére a végrendelet egyik adatából következtethetünk. Michael korponai szabó­mester 40 forinttal tartozott a végrendelkezőnek. Talán posztóért, hiszen a magyarországi posztószükséglet nagy részét külföldi importból látták el. Gyaníthatóan a posztó is a Hillebrand-Faulhering vállalkozás egyik áru­cikke. A végrendeletben említett majorság és szőlő a hazai városokra jellemző borkereskedelemben való rész­vételre utal. Andreas Hillebrand minden valószínűség szerint a nürnbergi Hillebrand-csaláá Magyarországra települt ágából származott. Apósa, Thomas Koler - akikre testa­mentumában 5 forintot hagyott - alighanem ugyanaz a nürnbergi Thomas Koler, akihez a Krakkóba került és el­szegényedett „Hillebrand-özvegy" tíz évvel később a fi­ait el akarta küldeni. Az özvegy neve Dorottya és így hívták Andreas Hillebrand lányát is. 4 Vizsgálódásunkban itt tűnnek fel először egyelőre távoli művészeti kapcso­latok. Thomas Koler ugyanis festő; az ugyancsak nürn­bergi Hans Hillebrand pedig Hans Kneussellel 1506-ban Veit Stoßt bízta meg a Sebaldus-templomba jutott Mária és Szent János evangélista szobrának elkészítésével. A két tény e helyütt ugyan még esetleges is lehetett - fon­tosabb, hogy a nürnbergi és krakkói Hillebrandok a Selmecbányái oltáralapító rokonai, és kereskedelmi kap­csolatainak földrajzi irányát jelzik számunkra. 10 A Szent Katalin-templom egykori főoltára a legkorábbi ma ismeretes leírása szerint 1692. július 1­jén: „A főoltár közepén Szűz Mária szobra áll. Tőle jobbra Szent Katalin, balra Szent Borbála szobra, amint kelyhet tart, benne ezüstös ostyával, a többi 8 rész ré­gies formájú. Az oltár szépen díszített és táblás osztá­sú, szentségháza új, a tetején Jézus neve rézből. E mel­lett (vagy e fölött) 8 különféle ábrázolás (varias imagines - ezek lehettek azonban szobrok is - ford, megj.), ame­lyek díszítésük céljából laparanyozottak. A kánontáb­lák oldalt hasonlók. Ezüst pacificale ...(etc.)." 1713-ban megismételték, hogy az oltárt három szobor díszíti: „Szűz Máriáé, amint a kis Jézust a kezében tartja, és Szent Kataliné és Szent Borbáláé, míg az oltár egészét (corpus altaris) a legkiválóbb művészettel faragták meg." 1726-ban az oltárt lebontották, és Joseph Andreas Wen­zeslaus Sternbach kamaragróf költségén újat építtettek a helyére. 11 A régi oltárról a canonica visitatiókon kívül nem ma­radt fenn pontosabb leírás, történetileg használható pontosabb forrás se, de egyféle nosztalgikus hagyomány igen. Joseph Richter (diligentissimus rerum Schemniczi compilator): „Meletema Historicum"-kéziratából (amely kiadatlan) az oltárra vonatkozóan Bél Mátyás közölt (kis­sé átstilizálva) egy helyi történetet: 12

Next

/
Thumbnails
Contents