Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI: Táblaképek / Panels (I-VII.)

1. Veit Stoß: Mária Magdolna a Noli me tangere-domborműrő\, 1477-1489. Krakkó, Mária-templom, főoltár Veit Stoß: Mary Magdalene in the relief Noli me tangere, 1477-1489. Krakow, Our Lady's Church, High Allaitas, a csuklónál való támasztás olyan jelentéshordozó taglejtés, melyet a festő a Kálvária-jelenetén (VI.) is felhasznált. Az ifjú tanítvány, János támogatja ezzel a csuklót tartó mozdulattal a lehanyatló kezű Máriát. Míg ott a fájdalommal teli gyámolítás, az együttérző segítség, addig a Vizitáció-képen a szeretetteljes hódolat kifejezője e mozdulat.

1 Erzsébet Mária keze fölé hajol, de ajkaival nem érinti azt. A kézcsók jelzésszerű, gesztusértékű marad. Az asszonyok között áldottat illeti vele. „... áldott a te méhednek gyümölcse" mondja fennszóval, és mert „repesett a magzat" méhében, bal karját Mária kidomborodó hasa felé nyújtja, behajlított ujjainak külső felével megérinti azt. „És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben ... Lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék", hangzanak Mária szavai. „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked", vallja Erzsébet is. M S mester festményén azonban a szent nők nem boldogok, inkább meghatottak, talán kissé szomorúak is. Nem néznek egymásra, szavaik nem egymáshoz szólnak. A mintaképek közül ennek a hangulatnak megfelelően válogatott a festő. Erzsébet alakjának feltehetően egy siratás-jelenetből, talán Rogier van der Weyden firenzei festményéről, kiemelt János evangélista-figura volt az előképe.

2 Innen eredhetnek az arcvonások és a kézcsókolás motívuma is. Mária alakjához schongaueri és düreri előképeket használt. A testtartásnak igen közeli párhuzamai Schongauer okos és balga szüzei (2-6.), ahol a fejkendő jellegzetes vonalvezetésű motívuma is megjelenik. Mind a könnyed testtartást, mind a ruházat formáit és szerepét tekintve a legközelebbi analógia - előkép, vagy később készült utánérzés -MZ mester nürnbergi rajzának Fortuna-alakja (1.). Távolabbi a hasonlóság a fiatal Dürer aktábrázolásaival (9-10.). Minden bizonnyal ismerte ezeket a metszeteket a festő és azok tanulságait az alakrajzolásban és bizonyos részletek, kézmozdulatok megformálásában hasznosította. Szellemében azonban távol maradt tőlük. Végül pedig Veit Stoß példáját kell említeni. A krakkói Mária-oltár Kálvária-domborművén a bal oldalon álló két nőalakot, elsősorban a taglejtések jelentéshordozó, epikus és egyben lelki tartalmakat kifejező és közvetítő szerepét tekintve; és a Noli ine tangere-)e\enetet, elsősorban a drapériák formálása tekintetében. Magdolna hosszan hátralebbenő, hármas sziromformában végződő fejkendője a domborművön éppúgy önmagáért való,