Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - MIKÓ ÁRPÁD: Misztériumjáték. A táblák sorsa: források és feltevések
saját koráig. Könyve - A régi magyar festőművészet - szellemi kalandozások sora, több - a magyarországi középkori művészet nézőpontjából - vitatható vagy azóta elvitatott művészegyéniséggel, életművel, stiláris és történeti összefüggéssel - hadd utaljak csak az Apostolvértanúságok mesterére. 76 Genthon a roppant töredékes képet művekből, történeti adatokból próbálta meg összerakni. Sikerült megőriznie szellemi szabadságát: bár könyve bevezetésében ígérte, soha nem állította össze a régi magyar festőművészet korpuszát. M S mester Selmecbányái főoltáráról hasonló összefoglalást hosszú ideig nem írt senki, ám részleteit nyomban megkérdőjelezték. 77 A legjelentősebb ellenvélemény Péter Andrásé (1903-1944) volt, aki nem kételkedett abban, hogy „az ismeretlen festő művei a régi magyar festőművészet legkiemelkedőbb alkotásai", ám a rekonstrukció úgyszólván minden pontját vitatta. 78 Végül pedig föltette azt a kérdést, ami az újonnan felfedezett középkori magyar festőművészet egész konstrukciójának alapjait érintette: „Talán időszerű lett volna annak megvizsgálása, hogy a magyarországi festészetben vetettek-e föl önálló, ábrázolási vagy kifejezési problémákat és ha igen, milyen volt azok megoldása. Ennek kapcsán alaposan lehetett volna foglalkozni a német hatás mértékének kérdésével, azzal, hogy a magyarországi festészet milyen centrumokból, milyen utakon és milyen közvetítőkön át érintkezett a német piktúra fókuszaival, hogy mestereinek sikerült-e az egy, vagy több idegen forrásból származó elemeket sajátosan helyi jellegűvé formálni és milyen mértékben. És végül mindezen kérdéseken túl el kellett volna jutni az alapvető problémához: volte a magyarországi festészeten belül önálló, szerves fejlődés, volt-e önálló stílusa, önálló szelleme? Tényleges kifejezője volt-e a műfaj a nemzet szellemi és lelki életének, problematikájának és volt-e ennek a szellemiségnek abban az időben képzőművészeti téren saját mondanivalója?" Majd hozzátette: „E végső kérdések fölvetése azonban, úgy látszik, még mindig nem aktuális." Talán azért nem volt aktuális, mert a „régi magyar festőművészet"-nek sajnos éppen Trianon körül megszületett koncepciója már megjelenésekor contradict io in adiecto volt: a művészettörténészek azt akarták a képekkel bizonyítani, amit magukon a képeken kellett volna előbb megkeresniük. A magyar művészettörténet-írás derékhada hosszú ideig nemcsak azzal volt elfoglalva, hogy bizonyítsa többek között M S mesterrel - saját kultúrfölényét a Kárpát-medencében, hanem azzal is, hogy megvédje integritását - különösképpen M S mestert - a németekkel szemben. A német művészettörténet-írás kezdettől fogva a legkülönfélébb ötletekkel próbálta besorozni M S mestert a pángermán regimentbe: így például Hermann Voss 1907-ben M Z mesternek attribuálta a táblákat, Ernst Buchner 1928-ban az idősebb Jörg Breunak - hogy csak ezt a kettőt említsük. 79 Ezekkel a németesítő törekvésekkel való szembenállás volt az a pont, amelyben a magyar művészettörténészek közül mindenki egyetértett: nem is volt a két világháború között senki, aki M S mester képeinek magyarságában kételkedett volna. (1916ban a Vizitációt - mellesleg Jörg Breunak attribuálva még átvihették a magyar teremből a német festmények közé. 80 ) Amúgy sok mindenben nem értettek egyet egymással: Hekler Antal (1882-1940) - Gerevich mellett az egyetem másik művészettörténész-professzora - például 1920-ban még ösztönösen ódzkodott M S mestert a magyar művészettörténelembe integrálni, 81 1934-ben azonban gyanakvását félretéve már azt írta, hogy a „16. század fordulóján két nagy mestert termett a magyar föld: ... a tópataki Mária és Erzsébet találkozásának mesterét ... és a hontszentantali passió-sorozat mesterét" azt bizonygatva, hogy a Jézus gyermeksége- és a passió-sorozatot nem egy, hanem két mester alkotta. 82 A belterjes és ma már meglehetősen érdektelen stíluskritikai viták mellett viszonylag kevés tárgyszerű eredmény látott napvilágot. Hoffmann Edith (1888-1945) a régi magyar művészet máig egyik legelfogulatlanabb és legműveltebb kutatója - M S mester képein is metszetátvételeket fedezett fel. „... M S mester is kölcsönvett Dürertől - írta 1937-ben -, de csak egy-egy fejet s egyetlen egész alakot. De azt az alakot úgy dolgozta a sajátjai közé, annyira megadta neki saját stílusjegyeit, hogy alig ismerhető fel benne a düreri elem." 83 Miklóssy Zoltán (1883-1962), a Selmecbányái városi levéltárból közölt egy bizonyos meggyilkolt „Sebestyén festő"-re vonatkozó levéltári adatot 1507-ből, de jellemző, hogy - bár voltak, akik Sebestyén festőt lelkesen azonosították M S mesterrel - magát az eredeti oklevélszöveget máig nem közölte senki. 84 A táblákról (és összetartozásukról a Selmecbányái Szent Katalin-templom szobraival) a harmincas évek végére idehaza elég sokféle nézet állt szemben egymással; távolról sem volt meg a konszenzus. A helyzetet a Magyar Művelődéstörténet 1939ben megjelent II. kötetével, a Magyar renaissance-szdX lehetne jól jellemezni. Balogh Jolán (1900-1986) művészettörténeti összefoglalásában hallatlanul óvatosan - és finom költői képzelettel - fogalmazott; a táblákról és a három szoborról írott mondatait csak a grammatikai kohézió tartotta össze. A kötet képszerkesztője célratörőbb volt: „M. S. névbetűs magyar mestertől" - így szólt a képaláírás. 8d M S mester képeivel ekkor már minden reprezentatív kiadványban találkozni lehetett, a képek bekerültek a magyar szellemi patrimonium legféltettebb kincsei közé, 86 és mindörökre beivódtak a magyar köztudatba. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy 1943 húsvétjára - amikor az élet egyre szörnyűbb lett Magyarországon is - a Kévés Tábori Újság „Feltámadás!" című cikkét „M S mesternek, a középkori magyar táblakép oltárfestészet kiemelkedő alakjának alkotásá"-val illusztrálták, 87 s egy másik lapban M S mester műveinek reprodukcióit ugyanarra a vékony papírlapra nyomtatták, amelynek hátoldalán a klessheimi találkozó képeit közölték. 88 Ehhez azonban a művészettörténetnek már nem volt semmi köze.
