Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - KIRÁLY Erzsébet: „Laudatio artis" 19. századi képzőművészetünk dicséretének egykorú emlékei

rendszerekről, test és lélek kapcsolatáról, az istenítés történetéről, Schelling természetfilozófiájáról, a logika problémaköréről, a filozófia hasznáról. Beszédet írt I. Ferenc halálára és más kortársaiéra. Meghalt 1855 szeptember 11-én. Toldy Ferenc tartotta fölötte az akadémiai emlékbeszédet. 41 „A nemzet csinosodása", azaz a hazai szellemi élet felrázása már a XVIII. század végén mint kulturális cél fogalmazódott meg. Ez lett a címe Kármán József 1794-ben az Urania című folyóirat III. kötetében névtelenül megjelent tanulmányának is. Lásd ehhez: Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei. Budapest 1927. I. köt. 366-374. 42 Történetét és kritikai értékelését lásd Császár Elemér: A deákos iskola. Budapest 1905. 43 Előbeszéd az alkalmatosságra írott versekhez. In: A magyar kritika évszázadai. Szerk. Sőtér István. I. Rendszerek s kezdetektől a romantikáig. írta és összeállította Tarnai Andor és Csetri Lajos. Budapest 1981, 364-366. 44 Evangélikus lelkész, író, publicista, műfordító, lapszerkesztő. 1838. január 7-én született Győrött. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja. A század közepének egyik legnagyobb nyelvtehetségeként és szónokaként tartották számon. Fordított svéd költőket, Shakespeare-t, Cervantest, Calderónt, írt lírai verseket. Muzsikálással és festéssel is foglalkozott. Meghalt 1885. április 14-én. Szász Károly mondott fölötte akadémiai emlékbeszédet. 45 A rimaszombati Ferenczy-hagytékra és a dísztelen sírra 1 902-ben figyeltek fel. Tompa Mihály emlékünnepén. Hét évvel később ugyanitt felállították Ferenczy síremlékét is, Vaszary László alkotását. A pompás külsőségek között megrendezett emlékünnep a rimaszombati szobrászművésznek a 19. század végétől fölerősödő második kultuszát tetőzte be. A beszédet Beöthy Zsolt tartotta. Az emlékbeszéd megjelent a Budapesti Szemle 1909. évf. (CXL. kötet) 161-178. oldalán. 46 Erről szól Paul Bénichou könyve: Le sacre de l'écrivain. 1750-1830. Paris 1973. 47 Az egyik legkésőbbi péda Mallarmé esete, akit költőtársai 1896-ban prince des poètes-Xé választottak. Lásd Stéphane Mallarmé: Poésies. Paris 1993, 9. 48 Ipolyi Arnold: Munkácsy festményéről. In: Czobor Béla (szerk.): Krisztus Pilátus előtt. Munkácsy Mihály festménye Budapesten. A nagyhírű művész tiszteletére rendezett ünnepélyek emlékéül. Budapest 1882, 5-9. 49 A 19. századi magyar retorikai irodalom és szónoki gyakorlat áttekintését lásd Vígh Árpád: Retorika és történelem. Budapest 1981. 50 A híres férfiak számára ígért örök élet gondolatának legfőbb ókori forrása Ciceco Sommium Scipionis című filozófiai műve. Ez a kiváltság azokat illeti meg, akik a földön a közügyeket szolgálták; ennek jutalma az égi szállás és örök otthon. Cicero azonban ugyanebben az okfejtésben elvitatja a földi hírnév értékét, mert az „széthull, kioltja az utókor feledése". Lásd Marcus Tutlius Cicero válogatott művei. Válogatta és az utószót írta Havas László. Budapest 1974, 373-380. -A művészet nagyjainak túlvilági szellemi közösségéről lásd S. Gohr. id. mű 114-123. - A cicerói hazaszeretetnek a múlt század eleji magyar lírára gyakorolt hatásáról lásd Király György egy tanulmányát: Vörösmarty Volt tanítványaimhoz című költeménye. In: A filológus kalandozásai. Budapest, 1980, 153-161. 51 Koronghi Lippich Elek ( szerk.): Lötz Károly. Meghalt 1904 okóber 13-án. Budapest 1905. 52 Uo. 22. A halhatatlanságnak felajánlott emlékképmáshoz lásd Pierre Georgel-Anne-Marie Lecoq id. mű 256-257. 53 Lötz e falképéhez és a legendához lásd Szabó Júlia: Szent László a XIX. század magyarországi festészetében és grafikájában. In: A historizmus művészete Magyarországon. Szerk. Zádor Anna. Budapest 1993, 202-222. Az Érdy-kódex ide vonatkozó szöveghelye: „Kelének fel reggel hollal, hogy tovább mennének, láták hát, hogy nincsen ott a szekér, sem az szent test. Meg szomorodának rajta és futosván tétova és kérdözködvén, ha ki látta vóna, de mikoron Várad felé tértének vóna, láták: hát minden emberi segödelemnél kii Várad felé mégyen az szent test mind szekerestül. Látván az nagy isteni csodát és dicsérék úr Istent." Kardos Tibor: Legendák könyve. Budapest é. n. (Magyar Századok), 169-170. 54 A „nagy ember" 19. századi kultuszának monumentális összefoglalása: La gloire de Victor Hugo. Galeries nationales du Grand Palais, Paris 1985-1986 (kiállítási katalógus), Paris 1985. A művésznév képi dicsőítésének kérdését lásd a 90-91. oldalon. 55 Példáit lásd Pierre Georgel-Anne-Marie Lecoq id. mű 227-228. 56 A csillagmotívum romantikus fölhasználására példaként lásd La gloire de Victo Hugo, id. mû, 113, kat. sz. 113. André Gill festményén Victor Hugo intő kézmozdulattal mutat a feje fölött lebegő csillagra. A katalógus szerzői szerint ez a mozdulat a szónoklás készlettárához tartozik. A zseniábrázolásokon a csillag megjelenése az ábrázolt személy jelentőségét kozmikus méretűvé növeli. FÜGGELÉK I. Kovacsóczy Mihály SONNET FERENCZY ISTVÁNHOZ SzolIj lyány! Mív szült e' vagy Árkádia Bájajkadon hamint szók lengenének, Lágyan, szelíden mint a' pásztor-ének, 'S a' szívnek kell eléd buzognia. „Köszöntni küld bajnok Hazánk' fia, Hű áldozatként tisztelt Nemzetének; Elsőji védő párt alá vevének És alkotóm, birandja Hunnia." * Ö jött. - A' Mívészszív fenn verdeze, Előtte szállt a' hajdonév' sugara, 'S Hellászt 's Rómát varázsland itt keze. Siet JÓZSEF, Mediciek korára, Dicső Honunk felett korány pirul Tüzén Ferenczynek tőmjénye gyúl.