Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

5. Állami vásárlások A Múzeumi Alap - a Nemzeti Múzeum fenntartására 1808-ban létrehozott közalapítvány - kezelőjévé 1867 után a vallás- és közoktatásügyi miniszter vált. Az állami költségvetésben a Nemzeti Múzeum részére előirányzott támogatást többnyire szűkösen mérték, így hosszabb időn keresztül csak kisebb összegekkel lehetett a művészeti gyűjteményt gyarapítani. Ez 1868-ban 10 000 forintot, 1869-ben 15 000 forintot tett ki. A minisztérium a bécsi világkiállításon, 1873-ban 10 000 forintot tudott képvásárlásokra költeni, ezen túlmenően 50 000 forint rendkívüli költséget szavaztak meg iparművészeti tárgyak vételére. 1877-től kezdve a Nemzeti Múzeum költségvetéséből évente 5000 forintot szántak magyar és külföldi modern művek beszerzésére a Képzőművészeti Társulat kiállításain. Ez az összeg két évtizeden át alig változott: még 1890-ben is 5000 forint szerepelt az aktuális művészet pénzügyi forrásaként, melyből 4000 forintot a külföldi, 1000 forintot pedig a hazai művészek alkotásaira fordítottak. 1871-ben megalakult az Országos Képtár az Esterházy-, a Pyrker-, és az Ipolyi-gyűjtemények régi festményeiből, míg az újabb magyar és külföldi művek gyűjtőhelye továbbra is a Nemzeti Múzeum volt. A minisztérium által felállított vizsgálóbizottságok 1874-ben és 1880-ban is a Nemzeti Múzeum képtári részének külön elhelyezését javasolták, majd 1889-ben felmerült egy önálló, a képzőművészet történetét reprezentáló múzeum megalapításának gondolata is. Ennek terveit 1893-ban készítette el Pulszky Károly. A Szépművészeti Múzeum megalapítása 1894-ben összefüggött a millenniummal: erre tekintettel hívta életre a törvényhozás. Ekkor a régi gyűjtemények fejlesztésére 1 400 000 forintot, a magyar művészek alkotásaira 200 000 forintot szavaztak meg. Ez utóbbi összeget magyar mesterek új és régebbi műveire a millenniumi kiállításon tervezték elkölteni. Ezen túlmenően 1897-től kezdve nyolc éven át évente 50 000 forintot bocsátottak további művek vásárlására a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezésére. A millenniumi vásárlásokról Kammerer Ernő kormánybiztos tett jelentést 1897-ben. Eszerint magyar mesterek alkotásaira 1896-ban 145 167 forintot költöttek el. Ekkor vásárolták meg Szinyei Merse Pál Majálisai (1800 ft), Thorma János Szenvedők című képét (4000 ft), Stróbl Alajos Anyánk című márványszobrát (7700 ft) is. A minisztérium 1898-1899-ben is rendkívüli erőfeszítéseket tett, hogy jelentős műveket szerezzen meg. 100 000 forintot fordítottak magyar művekre, amelyek egy részét a párizsi világkiállításon is bemutatták. A megvásárlásra kerülő képeket és szobrokat jórészt a minisztérium tisztviselői választották ki. Wlassics Gyula miniszter egy szakbizottságot is kinevezett, amely döntött a világkiállításra kerülő művekről. Ennek a zsűrinek elnökévé Ferenczy Károlyt választották. A Ferenczy vezette bizottság negyvenkét művész ötvenhat alkotásának kiküldésére tett javaslatot, ám hamarosan kiderült, hogy végül nemcsak a javasolt művek kerültek ki a nemzetközi seregszemlére, hanem olyanok is, amelyeket a zsűri határozottan elutasított. A kiállítási anyagot tehát nem a szakbizottság, hanem a kormány hivatalnokai állították végül össze. A múzeumi vásárlások körül más esetekben is szinte állandósultak a hatásköri viták és anomáliák. A Szépművészeti Múzeum igazgatóját, Pulszky Károlyt is a múzeum részére végzett vásárlásai miatt hurcolták meg igaztalan vádak alapján. A botrányos esetek további elkerülésére Wlassics Gyula 1901-ben végül is újjászervezte az Országos Képzőművészeti Tanácsot. Ennek a szervezetnek az lett a feladata, hogy tanácsaival támogassa döntéseiben a minisztert. Az új szervezeti szabályzat szerint a Tanács élén a mindenkori miniszter állt, s örökös tagjaivá lettek mindazok a művészek is, akik 1886-tól kezdődően elnyerték az állami aranyérmet. Ezek a művészek „A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács örökös tagja" kitüntető címet is viselhették. A Képzőművészeti Tanács azonban a jelek szerint nem vált valóságos döntéshozó szervezetté, mivel tagjai között a művészek mellett túlsúlyban voltak a miniszter ki nevezettjei: minisztériumi osztályvezetők és múzeumigazgatók. Ezeken túl a miniszter belátása szerint további személyeket is kinevezhetett. A Képzőművészeti Tanácsba a Magyar Képzőművészek Egyesülete is delegálhatott öt gyakorló művészt, ám a javasolt személyek nevét a miniszterrel előzetesen jóvá kellett hagyatni. Az új művészeti múzeum számára vásárolt képek, szobrok közé maradandó értékek is bekerültek. Vaszary János Aranykora, Fényes Adolf Özvegy asszony című képe, Ferenczy Károly Esthangulat lovakkal, s Hazatérő favágók című alkotásai, Réti István Öreg honvédek\e, Mednyánszky Shy/ockja mellett olyan külföldi alkotások, mint van der Stappen A zsarnok rögeszme című márvány szobra, Franz von Lenbach Önarcképe, Giovanni Segantini rajza ma is a kiállítások sikeres darabjai. RipplRónai József Öreganyám című képe, vagy Szinyei Merse Pál Hóolvadás című műve - melyet szintén kiküldtek az 1900-as párizsi világkiállításra, s ott mindkettő elnyerte a kiállítás ezüstérmét is - azonban nem keltette fel a vásárlási bizottság figyelmét: mindkettő csupán évtizedek múltán került közgyűjteménybe. A Wlassics Gyula által újjászervezett Magyar Országos Képzőművészeti Tanács állandó tagja volt Budapest képviselője, továbbá a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsának előadója is. Budapest részvétele a miniszteri tanácsadó testület munkájában érthető, a Főváros évtizedek óta sokat áldozott a művészet pártolására. Nemcsak kedvezményes telekjuttatásokkal, mint a Képzőművészeti Társulat sugárúti Műcsarnoka vagy a Mesteriskola epreskerti műtermeinek esetében, hanem azáltal, hogy maga is megrendelőként lépett föl. Budapest - mint törvényhatóság - maga is az államszervezet részét képezte, reprezentációs szempontú megrendelései a századvég állami műpártolásának fontos fejezetét alkották. 1894-ben az uralkodó trónralépésének huszonötödik évfordulója alkalmából, Gerlóczy Károly alpolgármester javaslatára létrehozták a Ferenc József jubileumi díjat, melynek elnyerői 4000 forint ösztöndíjban részesülhettek. Az első pályázatot 1898-ban írták ki, nyertese Kallós Ede szobrász volt. A Főváros vásárlásait külön testület, a Képzőművészeti Bizottság irányította. 1887-ben a bécsi városi múzeum mintájára külön Fővárosi Múzeum létesítését is tervbevette a fővárosi törvényhatóság, mely azonban csak 1907-ben nyílt meg. A millenniumi beruházásokból a Székesfőváros is kivette részét: az ezredévi országos kiállításon külön pavilon reprezentálta gazdag építkezéseit. Itt állították ki először a főváros megbízásából festett monumentális képet: a Budavár visszavételét. Ezt a művét Benczúr Gyula a visszafoglalás 200 éves jubileumi ünnepségei alkalmából kezdte el festeni 1886-ban. A Főváros