Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás
téma szenvtelen, tárgyát érzelemmentesen szemlélő megfestésével kívülállását éreztette. Ebben kifejeződött véleménye a magyar parlamentarizmus korabeli működési technikáiról. Köztudott volt ugyanis, hogy a magyar választási szisztéma nem valóságos népképviseleten alapult. A szűkkörű választójog (a népesség 5-6 %-a), s az alkalmazott nem tiszta eszközök, csalások és lefizetések, alapjaiban kezdték ki a hazai parlamenti berendezkedés legitimitását. Bihari a gyűlésen kényszerűségből, a lelkesedés minden jele nélkül résztvevő parasztokat ábrázolt, a csoportban kritikusan figyelő, vagy a szónoktól elfordulva beszélgető alakokkal, akik előtt egy billegő széken állva ágál az úri osztály, a város képviselője. A választási jelenet efféle - lényegében humoros - ábrázolása nem lehetett idegen Ferenc József szemléletétől sem, aki - ugyan egészen másféle indokokból, mint a festő - szintén lenézte a képviseleti demokrácia különféle praktikákkal megválasztott képviselőit. Mint azt később az 1 905-ben kinevezett belügyminiszter is megállapította: „Ferenc József lelkében az alkotmányos rendszer sohasem tudott gyökeret verni". Ferenc József meggyőződéses abszolutisztikus felfogását a demokrácia intézményeiről Bihari Programbeszéd c'\mű képe - a festő tényleges szándékától függetlenül - csak megerősíthette. Fónagy Béla a művészről írt nekrológjában azt említi, hogy a Programbeszéd megfestéséhez a művész plein air iránti érdeklődése vezetett. Kétségtelen, hogy a kilencvenes években Bihari több képet festett a szabadban, melyek összehangolt szürkés tónusai az ún. finom naturalizmus eszközeinek felhasználásáról tanúskodnak. Sokalakos képeihez a szabadban készítette modell-tanulmányait, s az őszi Városligetben festette meg a Programbeszéd nagyméretű példányát is. Ezt a képet az Első Hazai Takarékpénztár vásárolta meg, s ennek tulajdonaként került a millenniumi tárlatra. Az 1902/3. téli kiállításon Bihari lehetőséget kapott egy egész sor képének életműszerű bemutatására a Műcsarnokban. Az ekkor kiállított 44 képe közül választotta ki a királyi palota számára a Programbeszédnek ezt a kisebb változatát a palotagondnokság és a Képzőművészeti Társulat illetékes zsűrije. Irodalom Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1902/3. Budapest 1902, kat. sz. 370; Keleti 1898,37; Ezredéves Országos Kiállítás 1896, kat. sz. 760; Fónagy 1906, 359; Szabadi 1989, 130. III. 4. 4. SZINYEI MERSE PÁL (1845-1920) Oculi 1894 Sonntag „Oculi" 1894 olaj, vászon; 60 x 47,5 cm j. I. b.: Szinyei Merse Pál 1894 A kép címe - Oculi -a nagyböjt harmadik vasárnapján tartott mise introitusának latin kezdőszavából ered, s a szalonkavadászat napjára utal a vadásznaptár szerint. Március közepén, még kibomlás előtti hideg, szeles erdőben egyetlen vadászt láthatunk szalonkázni, lábánál kutyája. Az elejtett megjegyzésekből, utalásokból sejthető, hogy a király számára vételre felajánlott művek kiválasztásában a Képzőművészeti Társulat igazgatóságának és a minisztériumnak a képviselői egyaránt szerepet játszhattak. Az Oculi király általi megvásárlásához valószínűleg az is hozzájárult, hogy a Társulat titkára, Szmrecsányi Miklós Szinyeinek rokona és jóakarója is volt, aki valószínűleg szívén viselte a mester képeinek sorsát. Irodalom Képes tárgymutató az O. M. Képzőművészeti Társulat 1894/ 95. évi téli kiállításhoz. Budapest 1894, kat. sz. 88; Keleti 1898, 39; Lázár 1913b, 69-70; Szinyei 1989, 113-114; Szinyei 1990, 108-114. MNG ltsz.: 5207 S. K.
