Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

gálhatott Izsó számára az a két, Elias Widemann féle, 1646ban, ill. 1652-ben készült portré (rézmetszet) amelyeket Arany János a Koszorú 1 863-as évfolyamában műmelléklet ben közölt, valamint a Széchényi Könyvtárból kölcsönzött három fametszet. A szobrok felállításának anyagi fedezetét a költségvetésből a „művészeti czélokra rendelt 15 000 frt." biztosította, de mivel a Múzeum díszlépcsőházának freskókkal való díszítését is ebből a keretből kellett finanszírozni, a művészetpártoló és hazaszerető közönség támogatására is szükség volt. A Zrínyi-portrét a szoborbizottság elismeréssel átvette. Izsó „a legjellemzőbb arczkép előálltásában a lehető leglelkiismeretesebb volt" - állapította meg. A márványszobor a Magyar Nemzeti Múzeum díszlépcsőházában áll. Két gipszpéldánya ismeretes, az aranypatinás a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermébe került (jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában, ltsz.: 55.797). Egyes források szerint Izsó 12 gipszöntvényt készített különböző intézmények, akadémiák, egyházközségek részére. A Vasárnapi Újság 1869. május 16-án úgy tudja, hogy a miniszter, Eötvös József további tíz bronzpéldányt is rendelt. Az elfogadott szobor később Izsónak a Mintarajztanoda tanári állásáért való folyamodványában (1871. június) hivatkozási alapul szolgált. Irodalom Szana 1897, 94-95; Weiss 1939, 57-59; N. N.: Zrínyi, a költő szobra Izsótól. V. U. 1870, 313-314; C. Wilhelmb Gizella: Über die Porträtfolgen von E. Widemann. In: AHA 1957. (IV.), 342. MNG Itsz.: 55.797 Sz. G. III. 2b. 3. IZSÓ MIKLÓS (1831-1875) Werbőczy István mellszobra 1869 Büste von István Werbőczy 1869 gipsz; 60 cm j. n. 1869-ben Eötvös József a Nemzeti Pantheon számára megrendelte Izsótól Werbőczy István nádor, jogtudós mellszobrát. A bírálóbizottság az igen rövid idő alatt agyagban felrakott portrét nem fogadta el, mert kifogásolták a hasonlóság és a jellemábrázolás hiányát. így aztán valószínű, hogy a Vasárnapi Újság 1869. május 16-i számában említett tíz bronzpéldány, melyeket „egyes intézetek" számára öntöttek volna, nem valósult meg. Készültek róla azonban gipsz másolatok (Szász Gyula munkája) - felirat nélkül. A bemutatott portré is ezek közül való. Az eredeti gipszpéldány erősen sérült, nincs kiállítható állapotban (MNG ltsz.: 55.803). Eötvös, a megbízó - aki nagyra tartotta Izsó munkásságát, s a lehetőségekhez képest anyagilag is támogatta a szobrászt az el nem fogadott mintát 300 forint segéllyel honorálta. Irodalom Szana 1897, 94-95; Weiss 1939, 57-59; Goda 1993, 85. Sz. G. MNG ltsz.: 7592