Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás
megkeresztelése című művére (1875, kat. sz. III. 2b. 4.) vagy Liezen-Mayer Sándor Magyarországi Szent Erzsébet című kompozíciójára (1882, kat. sz. II. 1. 24.). A Képzőművészeti Társulatot és a Nemzeti Múzeumot a hetvenes évek folyamán összekötötte Pulszky Ferenc személye is. Pulszky, miután 1866-tól a Képzőművészeti Társulat, 1869 februárja óta pedig a Nemzeti Múzeum igazgatója is volt, felajánlotta, kieszközli a minisztériumban, hogy képvásárlás céljára a múzeum budgejében szereplő évi 5000 forintot a Képzőművészeti Társulatban kiállított legkitűnőbb alkotások megszerzésére fordíthassák. Pulszky könnyen megtehette ezt, hiszen egyben a minisztériumi képvásárlásokra javaslatot tevő Képzőművészeti Tanács elnöke is volt. E helyzettel azonban nem élt vissza: a megvásárolt művek kivétel nélkül a magyar történeti és életképfestészet legjelesebb alkotásai voltak. Az állami történeti képpályázatok lezárulásával nem tűntek el a tematikus pályázatok a művészeti közéletből. 1880-tól 1885-ig Ipolyi Arnold évente meghirdette az általa felajánlott 500 forintos pályázati díját a történeti képek vázlataira, Forster Gyula pedig 1897-ben alapította meg hasonló célokat szolgáló Vaszary-díját. A történeti képpályázatok újabb hulláma a millenniumhoz kötődik. 1895-ben tette közzé felhívását a Képzőművészeti Tanács, lehetővé téve az egyes törvényhatóságoknak, megyéknek és városoknak, hogy egy központi alap terhére történeti képekre pályázatokat írjanak ki. Az így létrehozott művek a megyék és városok reprezentációs igényeit voltak hivatva kielégíteni. A millenniumi megrendelésre készített képeket kész állapotban, többeket pedig vázlatban be is mutattak a millenniumi képzőművészeti tárlaton. Bihar vármegye V. László király esküjét festette meg Gyárfás Jenővel; Szabadka városa a szabad királyi várossá nyilvánításának ünnepélyes aktusát (1772) örökíttette meg Jantyik Mátyással; Torda városa díszterme számára, saját múltja dicső eseményét, az 1567-es tordai országgyűlést ábrázoló képet rendelte meg Körösfői-Kriesch Aladártól; s a nagyváradi jeles napok emlékét, Zsigmond király és Ulászló lengyel király találkozását Bihari Sándor reprezentatív műve idézte fel. Feszty Árpád a vármegyei pályázatra készült két vázlatát is kiállította. A jelentős számú szlovák népességgel is rendelkező Komárom megye Árpád győzelme Szvatop/uk morva fejedelem felett Bánhidán című festménnyel kívánta hatalmi viszonyainak históriai jogalapját reprezentálni a megyeháza dísztermében. Bihar megye megrendelésére pedig Zoltán eljegyzése Hamzsávalcímmel egy honfoglalás-kori jelenet vázlatát készítette el Feszty Árpád. Nógrád megye megrendelte a megye kulcsainak átadását 1600-ban ábrázoló képet Pap Henriktől. Dudits Andor is két pályázatot nyert el. Zemplén megye számára //. Rákóczi Ferenc az ónodi országgyűlésen, Fiume városának pedig A fiumei Podestá felolvassa Mária Terézia királynő adománylevelét című kompozíciót festette meg. A tájfestők is éltek a pályázati lehetőségekkel: Olgyai Ferenc Krassó-Szörény vármegye részére elkészített képén Széchenyi Istvánt ábrázolta, amint bemutatja József nádornak a Széchenyi út munkálatait az aldunai Kazán-szorosban. Nem minden benyújtott vázlat nyerte el a megrendelők és zsürorok tetszését. Pataky László Zrínyi Ilona feladja Munkács várát című képét nem fogadták el; Hollósytól viszont Máramaros vármegye a Huszt várát ábrázoló képét megrendelte, melyet később elkészülte után nem vett át. Hollósy volt az egyetlen, aki a régmúlt dicsőségének felidézése helyett az egyszerű, köznapias valót festette: képének hátterében ugyan ott emelkedik a kerek formájú hegy, melynek tetejét Huszt vára változatos körvonalú romjának csipkepártája koronázza, az előtér nagy részét azonban finom füstöt eregető nádtetős parasztházak, gémeskút és egy-két zsenge gyümölcsfa - a jelen szegényes, de festői képei - foglalják el. A millenniumi pályázatokra festett históriai képek nem jutottak nagyobb népszerűségre. A Képzőművészeti Társulat mégis fontosnak tartotta publicitásuk megteremtését: így az 1897-ben a tagoknak járó illetményként albumlapok formájában ezekből a művekből válogatott fénynyomatokat adott. S. K. III. DIE MÄZENATUR DES STAATES 1. Staatliche Preisausschreiben für Historienbilder Kultusminister József Eötvös ging bei der Budgetdebatte des Jahres 1870 im Zusammenhang mit Kapitel VI über die Zielsetzungen der öffentlichen Bildung auch auf die staatlichen Preisausschreiben ein. Zu diesem Zweck waren 1869 1 5.000 Gulden vorgesehen gewesen, diese Summe sollte 1870 um weitere 3000 Gulden erhöht werden. In der Begründung des Ministers hieß es: „die bescheidene Teilnahme des ungarischen Publikums wird die Unterstützung der öffentlichen Hand noch lange Zeit nicht überflüssig machen, die also durch staatliche Aufträge und Stipendien sowie durch die Unterstützung alter Künstler eingreifen muß. Der Kostenvoranschlag des Vorjahres würde gewiß nicht ausreichen, besonders, wenn wir uns vornehmen, die wichtigeren Momente der ungarischen Geschichte durch hervorragende ungarische Künstler verewigen zu lassen, was zwar hohe Kosten bei den Preisausschreiben und große Summen an Honoraren beansprucht, aber zugleich der Erziehung zu nationalem Bewußtsein und zur Begeisterung der Nachwelt zu Taten, die jenen der Ahnen würdig sein sollten, förderlich sein kann." (Eötvös, J.: Kultúra és nevelés [Kultur und Bildung]. Budapest 1976, 204-205). Die ersten Berichte über die Preisausschreiben erschienen bereits im Juni 1869 in der Presse. Zunächst wurde kundgetan, daß der Minister Wissenschaftler, Kunstverständige und Künstler zusammenrief, um die Bedingungen und die Themen der staatlichen Preisausschreiben für Historienbilder zu bestimmen. (27. Juni 1869). Das ist die erste Nachricht über die Aufstellung eines Beratungsgremiums, des späteren Rates für Bildende Kunst. Bald darauf wurden die Bedingungen für die
