Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

III. ÁLLAMI MÜPÁRTOLÁS 1. Az állami történeti képpályázatok Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1870. évre szóló költségvetési előirányzatok „Közművelődési célok"-kal jelölt VI. fejezetének tárgyalásakor kitért az állami képpályázatokra is. E célra már 1869-ben 1 5 000 forint állt rendelkezésre, melyet 1 870-ben további 3000 forinttal toldottak meg. Indoklása szerint a művészet terén: „Művészeti viszonyaink sajátszerű volta s a hazai közönség nagyon is szerény részvéte még sokáig mellőzhetlenné teszik, hogy a képzőművészek megrendelések, állami ösztöndíjak, s elaggott művészeknek adandó segélyek által istápoltassanak; az eddigi javadalom e célra annál kevésbé lenne 1870-re elég, mert idején láttam, hogy hazánk történelmének legjelesb mozzanatai hazai művészek által festendő nagyobbszerű képek által megörökíttessenek; mi tetemes pályázati s díjazási költséget igénylend ugyan, de egyúttal a nemzeti öntudat nevelésére s az utókor fiainak őseikhez méltó tettekre buzdítására hathatós tényezőül szolgáland" (lásd: Eötvös József: Kultúra és nevelés. Budapest 1976, 204-205). A pályázatokról szóló híradások már 1 869 júniusában megjelentek a lapokban, tudósítva előbb arról, hogy az állami történeti képpályázatok módjának és témáinak kitűzésére a miniszter tudósokból, műértőkből és művészekből álló értekezletet hívott össze (1 869. június 27.). Ez az első híradás a miniszteri tanácsadó testület, a későbbi Képzőművészeti Tanács létrehozásáról. Csakhamar közzétették a pályázat 100 aranyas első és 50-50 aranyas második díjainak kiadásával kapcsolatos feltételeket, s a megfestendő tárgyakat is. A témákat, amelyeket legfeljebb egyméteres nagyságú kompozíciós vázlatokban kellett benyújtani, a következők szerint határozták meg: 1. Kun László a morvamezei diadal után szövetségesének, Habsburgi Rudolf német császárnak átadja az elfogott cseh királyfit 2. Szent István király lovaggá avatása Wenczelin által a Kupa ellen vívott párkányi csata előtt 3. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tudósai körében (Johann Ahstedt, Martin Opitz, Johann Heinrich Bisterfeld, Geleji Katona István stb.) 4. Szent István magára veszi a szent keresztségét 5. Nagy Lajos visegrádi udvarában fogadja a külországi fejedelmek tisztelgését. A pályázatra beadott nyolc vázlatot a Nemzeti Múzeumban tették ki közszemlére, hogy a közönség és a sajtó is megtehesse megjegyzéseit. A lapok élénken reagáltak mind a pályázat kitűzésére, mind elbírálására. Egyesek kifogásolták a témák előzetes meghatározását, mivel „szerencsétlen gondolat volt festészeink jó részét kizárni a pályázat áldásaiból az által, hogy történeti képeket követeltek akkor, mikor e téren még a külföld is csak kartonokon és freskókban produkál némi jóravalót" (In: Áldor 1870, 249). Más kritikusok a benyújtott vázlatokkal - „röpfestvényekkel" - nem voltak megelégedve. A pályázó nyolc festmény a következő volt: Madarász Viktortól Bethlen Gábor tudósai körében (kat. sz. III. 1. 5.); Benczúr Gyulától Szent István király keresztelése (kat. sz. III. 1. 1.); Székely Bertalantól Thököly Árvavárban fiát menekülésre ösztönzi (kat. sz. III.1. 4.); V. László neveltetése Czillei Ulrik által (kat.sz. III. 1. 2.); Than Mórtól Kun László a marchfeldicsata után az elesett Ottokár fiát a többi fogollyal együtt átadja Habsburgi Rudolfnak (kat. sz. III. 1. 8.); Orlai Petrics Somától Szent István keresztelése; Löschinger Zsigmondtól: Szent István fogadalma lovaggá ütésekor; Dósa Gézától Bethlen Gábor tudósai között (kat. sz. III. 1.6.). Az első díjat (100 arany) Benczúr Gyulának ítélték oda, noha a lapok nagyobb részben Székely kidolgozott, V. László neveltetése Czillei Ulrik által című képe mellett tették le voksukat. E képet végül kizárták a pályázatból, mivel nem felelt meg a kiírás föltételeinek. Ennek ellenére a pályabizottság javasolta a kép megvásárlását a Nemzeti Múzeum számára. Az 50 aranyas második díjak közül az egyiket Madarász kapta, a másikat pedig nem adták ki. A közoktatásügyi miniszter a pályázat eredményét elfogadva (1872) meg is rendelte Madarásznál a díjnyertes mű kivitelezését nagy méretben. Eötvös az állami történeti képpályázatot még egy ízben írta ki 1872-ben. Ehhez az újabb pályázathoz már nem adtak ki előre meghatározott témákat. A pályázatra összesen hat kép érkezett be, s azok közül kettő az 1 870-ben is benyújtott vázlatok kidolgozott változata volt: Than Mór Kun László a marchfeldi csata után az elesett Ottokár fiát a többi fogollyal együtt átadja Habsburgi Rudolfnak és Székely Bertalan Thököly Árvavárban fiát menekülésre ösztönzi című kompozíciói. Madarász is kész képpel (Mátyás meghívása a trónra Vitéz által a prágai fogságban) pályázott. Vázlatokat Wéber Xavér Ferenc (Szent László felhívása a keresztes lovagok által, kat. sz. III. 1. 7.) és Strohmayer Máté (Szent István keresztelése Adalbert által), továbbá Ország Antal (Kont és harminc nemes úr kivégeztetése a budai Szent György téren) nyújtottak be, ez utóbbi szürkében festett vázlat volt. E pályázat eredményéről, a döntés módjáról szerencsésen fennmaradt Forster Gyulának, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tanácsosának levele, melyből kiviláglik, hogy a Képzőművészeti Tanácsban a döntést titkos szavazással hozták meg: Than képét, melyre 12 szavazat közül 9 esett s elnyerte a 200 aranyas első díjat, 5000 forintért megvették a Nemzeti Múzeumnak. Székely befejezett képe, mely szintén 9 szavazattal a második díjat kapta, 3000 forintért jutott a Nemzeti Múzeumba. A harmadik, 50 aranyas díjat Wéber Xavér Ferenc vázlata nyerte el. 1873 után már nem hirdettek meg állami történeti képpályázatokat, hanem a minisztérium maga rendelte meg közvetlenül a megfelelőnek látszó történeti képeket a festők műtermében. így kapta a megrendelést Benczúr Gyula pályadíjnyertes Vajk