Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
A Márciusi est Ferenczy nagybányai piktúrájának emblematikus alkotása: a Réti által „napfénykorszaknak" nevezett periódus legkiérleltebb műveinek egyike. Mint a műről szólva írja: 1902-ben készült „a páratlan erejű Márciusi est, a régi görög katolikus templomkert megvilágított fehér fala előtt várakozó fiákerekkel, előtte az alkony hosszú árnyai, a fehér falon túl barna-vörös hegyek, messze a Fekete-hegy havas feje, és az egészre a végtelen ég hallgatag zöldeskékje, az örök idő döbbenetes csöndje borul" (Réti 1994 2 ,79). Nem az egyszerű téma, hanem főképpen e kompozíció kiérlelt folthatásai adják a kép erejét. A Márciusi est kompozícióját egymás fölött-mögött elhelyezkedő, egymással egyensúlyt képező térrétegekből építi föl a festő, a kép középvonalán át húzódó fehér fal az az alapsík, mely előtt a kocsisor egy relief egyenletes plaszticitásával emelkedik ki, megteremtve az egyensúlyt az előtér árnyékos rétegei és a háttér hegycsúcsok alkotta foltjai között. Ferenczy Valér úgy idézi fel apja folthatásokkal kapcsolatos törekvéseit, hogy ezeknek célja a „szabadégi látás", a „tudományos materializmus" fundamentumára épített dekoratív összhatás elérése volt. Idézi apja szófordulatát, akinek szándéka az volt, hogy képe „patternek", azaz ornamensek, megkomponált dekoratív foltok rendszere legyen. Irodalom Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1902/3. Budapest 1902, kat.sz. 16; Petrovícs Elek: Ferenczy Károly. In: Ferenczy Károly kiállításának tárgymutatója. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Budapest, Műcsarnok, 1922. január-február. Budapest 1922, 15; Ferenczy Valér 1934, 35; Ferenczy Valér: Ferenczy Károly képei, in: Magyar Nemzet 1940. nov. 13.; Genthon 1963, 86; Réti 1994 2 , 79. MNG ltsz.: 5249 S. K. II. 4L 4. THORMA JÁNOS (1870-1937) Október elsején (Október elseje) 1903 Am ersten Oktober 1903 olaj, vászon; 1 54,5 x 21 5 cm j. I. j.: Thorma Thorma János az 1903/4-es téli kiállításon mutatta be Október elsején című képét, mellyel elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó díját és amelyet megvásárolt az állam. A bevonuló regruták és búcsúzkodó családtagjaik csoportja olyan kedvelt témája volt a népéletképeknek, amellyel a művészek ismét és ismét szívesen foglalkoztak. Thorma a különféle érzelmek változatos ábrázolásában a Munkácsy és mások által kitaposott utat követte: az előtérben az édesanyjától gyengéden búcsúzó parasztlegény motívuma is megtalálható másutt: például Deák-Ébner Lajos Ráth György-díjas Újoncok című képén is. Thorma képe nem a tárgyválasztásban, hanem abban különbözik elődeitől, hogy a jelenet a szabad ég alatt, a napsütötte pályaudvaron játszódik. Az árnyékokból kivillanó mélytüzű kékek és pirosak, az előtérben lévő nagy fehér foltok Thorma képének dekoratív erejét erősítik. Az Október elsején című festményt az állam még a kiállítás idején megvásárolta, majd kiküldte a St. Louis-i világkiállításra, és 1905-ben a müncheni Glaspalast nemzetközi kiállítására is, ahol Thorma értékes díjakat, aranyérmeket nyert el e jellegzetes, „magyaros" témájú modern képével. Irodalom Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1903-4. Budapest 1903, kat. sz. 10; Művészet 1904. (Ill) 406; ua. 1905. (IV.), 27; ua. 1906. (V.), 212; Radocsay 1954, 396-397; Dévényi 1977, 16; Réti 1994 2 , 90. MNG ltsz.: 2475 S. K.
