Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
jai, élet utáni modelljei és tanulmányai nyomán készült". Ipolyi itt a ballada népi forrására is utal: a balladát a néphagyomány őrizte meg, ezért helyénvaló a forrást, a közösséget is ábrázolni a képen. Az írás és kép összekapcsolása a múlt század közepétől nemcsak az illusztrációkon, de a grand art-ban is megjelenik, sőt külön műfajjá válik. Gyárfás, aki maga is írt néha költeményeket, tudatosan próbálta nálunk is meghonosítani az irodalmi témákat monumentális méretekben illusztráló históriai képek műfaját. A szöveg és kép együttes hatására épülnek későbbi képei közül a Szent László csatáját és az V. László esküjét ábrázoló nagyméretű kompozíciók, amelyeken ott láthatjuk - nem a keretre, de magára a képre írva Arany János verssorait is. Képének sikere után Gyárfás a Tetemrehívást odaajándékozta a Nemzeti Múzeumnak, mintegy leróva háláját az államtól kapott ösztöndíjakért is. Irodalom Képes tárgymutató az O.M. Képzőművészeti Társulat 1881. évi őszi kiállítására, kat.sz. 78; Szana 1881b, 549; Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1882, 18, 35, 59; A művész levele Lakos Alfrédhoz, MNG Adattár 5618/1954ltsz.; Lázár 1921, 13-18; Lyka 1982 2 (1947), 31; Lyka 1982 2 (1951), 47-48. MNG ltsz.: 2777 S. K. Mitológiai tárgyú képeiről maga a festő úgy nyilatkozott, hogy pihenő idejében, kedvtelésből festette azokat. Arra, hogy miért épp e képére kapta a Társulati díjat, Pulszky Károly egykorú cikke - amelyet az OMKT Közleményeiben közreadott - ad magyarázatot. A képet ugyanis - írja Pulszky -a vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanakkor szerezte meg a Nemzeti Múzeum számára, midőn a mestert megnyerte a magyar festőakadémia alapját képező mesteriskola élére: „a mester e képen indokolja, hogy a művészet eszközei tökéletesen a hatalmában vannak, hogy alkalmazásukban nem habozik. Azt, amit festő taníthat, azt egészen tudja. Költői lendület, mély érzés nincs a bacchánsnőn, de az ami megvan - a bevégezettség - sokkal megnyugtatóbb a befolyásra nézve, melyet Benczúr fiatal művészeinkre állásánál fogva gyakorolni hivatva leend". A Bacchánsnő tehát mintegy Benczúr „akadémiai székfoglaló-jának" tekinthető. Hogy ezt egy akt-képpel kívánta megtenni, épp az akadémiai hagyomány magyarázza. Az akadémiák egyik legfőbb privilégiuma volt ugyanis már a 17. századtól kezdve az aktállítás, az aktfestés: élő modellt, s különösen női modellt csak az akadémiákon lehetett tanulmányozni. Az aktfestést tehát eredendően akadémiai műfajnak tekintették. A kép ezen túlmenően teljesen megfelel a stilisztikai értelemben vett akadémizmusnak is: komponálásában és rajzában idealizál, a részletekben pedig naturalisztikus. Irodalom Szana 1881a, 483; Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei az 1883. évre, 56-68; Pester Lloyd 1910. máj. 1., 12; Szmrecsányi 1911, 126; Horner 1938, 36; Lyka 1982 2 (1951), 30. • MNG ltsz.: 2784 S. K. II. 4c. 3. BADITZ OTTÓ (1849-1936) Kihallgatás (Bede Anna tartozása) 1889 Verhör (Die Schuld der Anna Bede) 1889 olaj, vászon; 1 51 x 240 cm j. I. j.: Baditz II. 4c. 2. BENCZÚR GYULA (1844-1920) Bacchánsnő 1881 Bacchantin 1881 XI. sz. színes kép olaj, vászon; 211 x 1 29 cm j. I. j.: Benczúr Gyula München 1881 Benczúr 1881 -ben Münchenben festette Bacchánsnő című képét, amelyet még abban az évben kiállított Bécsben, majd 1882-ben Budapesten is. Itt elnyerte vele a másodízben kiadott 200 aranyas Társulati Nagydíjat, s a képet megvette a Nemzeti Múzeum. A kép 1889-ben elnyerte a Képzőművészeti Társulat díját, s 1890-ben megvásárolták a Nemzeti Múzeum Képcsarnoka számára. Az 1 900-as párizsi világkiállításon elismerő oklevelet nyert. Mikszáth Kálmán a Fővárosi Lapok 1881 -es márciusi számában publikálta Bede Anna tartozása című novelláját, amelyet több mással együtt 1 882-ben közreadott A jó palócok című novelláskötetében is. (Ez a kötet meghozta Mikszáthnak az átütő sikert, a Kisfaludy Társaság ez évben tagjai közé választotta.) Bede Anna, a naiv tisztaságú palóc leány, jelképpé vált, az alakjáról készített kis szobor, Dárday Olga műve, Mikszáth asztalán állt, s onnan az Akadémia gyűjteményébe került. Ugyanis Mikszáth novellájában Bede Anna elhunyt leánytestvére helyett jelentkezett a bírónál, aki szerelmese miatt korábban bűnpártolásba került, hogy letöltse a nővérére kiszabott büntetést.
